A Biblia szerint az ember kezdetben csak a növényvilág „termékeit” ette. „Azután így szólt az Ö-rökkévaló: Nektek adok… minden maghozó növényt… mindez legyen a ti eledeletek”. (I. Mózes 1,29) Csak az özönvíz (héberül mábul) után kaptak Noé utódai engedélyt állati élelmiszerek fogyasztására. „Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt”. (I. Mózes 9,3).

A szándék teljesen egyértelmű. Mint korábban a zöld növényt, most mindent nektek adok! Ám nyomban ott egy korlátozás, noha minden állati eredetű élelmiszer meg van engedve, előbb el kell távolítani belőle a vért. Tehát ehető ugyan a hús, de nem akkor, ha vér van benne. A vér ugyanis előfeltétele az életnek! Tehát a hús meg van engedve, de az a hús, amely még tartalmazza a létfontosságú vért, tilos!

A tiszta és tisztátalan állatok

Mózes öt könyvének két fejezetében olvashatjuk részletesebben, hogy mely állatok fogyasztása van megengedve, és melyeké tiltott. A tiltott fajokat tisztátalannak nevezi és hozzáteszi: „undokság legyen az nektek,…tartsátok utálatosnak…”. Viszont mindenki tudhatja, hogy a tisztátalan nem azt jelenti, hogy piszkos vagy undorító, hanem azt, hogy rituálisan nem megengedett. Ebben az értelemben a fogyasztásra tilos állatfajokat tisztátalan állatoknak nevezzük.

A többiek a tiszta állatok, azaz fogyasztásuk megengedett. Ezeket a fogalmakat a Tóra már az özönvíz történetében használja, midőn közli, hogy minden fajból hány állatot vigyen be a bárkájába Noé. Illetve azt is elmeséli, hogy megmenekülése után Noé a tiszta állatokból mutatott be áldozatot.

Később a Frigysátorban és a Szentélyben kizárólag tiszta állatot volt szabad az oltárra vinni, a többi faj tisztátalan volt, nem volt helyük a Szentélyben. A táplálékul engedélyezett állatok között vannak emlősök, madarak és halak is. Tiszta emlősök azok a kérődzők, amelyeknek teljesen hasított a patájuk. Lényegtelen, hogy háziasították-e vagy vadon élnek. Minden más állat, amely e két feltételnek – kérődzés és hasított pata – nem felel meg, nem ehető. A Tóra, hogy ezt félreérthetetlenné tegye, két példát is hoz! A disznót és a tevét. A disznó, ami hasított patájú ugyan, de nem kérődző, és a teve, amely kérődző ugyan, de nem hasított patájú, mindkét állat fogyasztása tilos!

A Tóra sajnos nem említi a madarak azon jegyeit, amik miatt nem fogyaszthatók, csupán felsorol huszonnégy fajtát, amelyek evése tilos. A Talmud természetesen tett rá kísérletet, hogy megtalálja ezeknek a madaraknak a közös ismertetőjegyeit, de már akkor sem lehetett azonosítani valamennyi tiltott madarat. A szabály ezért úgy fogalmaz, hogy csakis olyan madárfajok ehetők, amelyekről biztosan lehet tudni, hogy nem tartoznak a Tórában felsoroltakhoz! A lista nem túl hosszú, de többek között megtaláljuk a felsorolásban a ludat, a kacsát, a tyúkot, a galambot, a fácánt és a pulykát.

Viszont felsorolja a Tóra a vízi állatok ismérveit. Amelyeknek pikkelyük és uszonyuk van, fogyaszthatók, a többi mind tilalmas. Tilalmasak azok a halak is, amelyek jegyeit illetően kétség merül fel, ezektől az ember inkább tartóztassa meg magát.

A rovarok és a férgek csaknem kivétel nélkül tilalmasak. Mindössze négy sáskafajtát vett ki a Tóra a tilalom alól. Ennek viszont gyakorlatilag nincs jelentősége, miután ez a négy sáskafajta ma már nem ismeretes. Bár az ember általában nem táplálkozik rovarokkal, férgekkel, jóllehet, ez némely országban szokásos.

A zsidó konyhában azonban igen gondosan vizsgáljuk át az alapanyagokat tisztításkor és főzés előtt az előkészítés során, nehogy véletlenül is apró rovarokat vagy férgeket is belefőzzünk az ételbe. A higiéna itt is szoros kapcsolatban áll a vallási paranccsal. A kettő együtt dönti el, hogyan kell a vizsgálatot igen pontosan megejteni. Ugyanez vonatkozik a friss és a szárított gyümölcsre, egyáltalán mindenre, amibe a rovarok bevehetik magukat.

Élő állattól származó terméket csak akkor szabad megenni, ha fogyasztásra az illető állat húsa is meg van engedve. Tehát csak tiszta állat tejét és tiszta madár tojását lehet megenni! A tojás önmagában véve meg van engedve, mégsem szabad megenni, ha van benne egy cseppnyi vér. A Tóra nem kevesebbszer, mint tíz alkalommal tiltja a vér fogyasztását!

Mert a vér az élet.

Már ez a gondolat van a Noé utódainak adott parancs hátterében!

„De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek!”(I. Mózes 9,4)

Noé óta érvényes ez az alapelv, tartja magát, és alapjául szolgál azoknak az étkezési előírásoknak, amelyek a zsidó élet számára szabályozzák és meghatározzák állati táplálékok fogyasztását.

Következő írásomban a kóser vágásról olvashattok!