A hetedik napon

2022.05.13.

„De a hetedik napon szombati nyugalom legyen, szent gyülekezés” ( III.M. 23:3).

A Tóra aggodalommal tele kérdezte a Teremtőt:

„Világ Ura, Izrael fiai bemennek majd Országukba… mi lesz akkor velem? Minden zsidó kimegy mezejére szántani és vetni. Mi lesz akkor velem? Isten válaszolt: Tóra, Tóra! De hiszen tudod: társad, akit melléd adok, nálam van. Márpedig társad a Sábesz (szombat) napja. Ne aggódj, azon a napon Izrael fiai otthagyják munkájukat. Zsinagógákba és a tanházakba mennek, és veled….a Tórával fognak foglalkozni”.

Erre Rabbi Berahjá mondta Rabbi Hijá bár Ábá nevében: ,,Nem másra, gyönyörűségre adata a Teremtő Sábeszt”. Rabbi Hágáj így folytatta Rabbi Smuel bár Náhmán nevében: „Nem másra, a Tóra tanulására adata a Teremtő a Sábeszt” Nem vitás: amit Rabbi Berehjá mond a bölcsekre vonatkozik, akik egész héten, nap nap után fáradoznak a Tórával. Rabbi Hágáj viszont a munkásokról szólt, akik a hétköznapok során munkát végeznek, de Szombaton lehetőséget kapnak és kötelességük Tórával foglalkozni azon a napon. (Misna Berurá 250:2.)

Talmud (Bécá 16a) is szól: „Tanultuk a B’rájtában: mondták az öreg Sámmáj-ról: minden nap a Szombat tiszteletére evett. Ha talált egy szép állatot, azt mondta: „ezt Szombatra hagyom”. Ha talált még szebbet, akkor azt tette el Szombatra, és megette az elsőt. De Hillél másképpen magyarázta. Miért? Azért, mert az ő minden cselekedete az „Ég nevében” történt, hiszen úgy olvassuk: „áldott Isten nap, mint nap”. Más helyen úgy tanították: Sámmáj rabbi tanházában mondja: a hét első napjától készülj Szombatra. Hillél rabbi tanházában úgy tanította: „áldott Isten nap, mint nap”.

A bölcsek úgy magyarázták: Hillél Mester szerint Sámmáj rabbi hozzáállása sokkal előnyösebb az emberek döntő többségénél. Hogyan lehet? Úgy, hogy erősebb volt a hite! Azért tartotta fontosabbnak, hogy Istenre bízza magát a szombati szükségletek vonatkozásában. Akiben nincs erős hit, annak a felkészülést Szombatra már el kell kezdeni a hét első napján.

„Az Engesztelés napján (Jom-Kipur) a Nap megjelent az Úr trónja előtt. Vádolom fiaidat – sziszegték lángoló sugarai – fiaidat vádolom, mert bűnösök és elvetemültek ők. Látom őket büszkén járni útjaikon. Látom futni őket a haszon után. Látom vétkezni és tolongani őket az élet harcaiban! Büntesd meg őket! ….

Az Úr pedig így felelt a napnak: A vádhoz még egy tanú kell. Hívjátok a Holdat.

A hold megjelent és az Úr kérdezte tőle: Mit tudsz az én fiaimról?

 ….és a Hold lágy és ezüstcsengéssel suttogta: Én látom őket könnyezni szobájukban. …és látom őket álmatlanul, gondoktól gyötörve, imádkozva és kétségbeesve. És látom őket zokogni a gyűlölet miatt, mely nappal rájuk zúdul. És látom őket megsiratni sorsukat, mert nem tudják milyen új veszély vár rájuk másnap. De látom őket péntek este is, amikor feljövök az égre, látom őket fogadni szent Szombatodat. Ilyenkor boldognak és nyugodtnak látom őket, mert ezt adtad, ó, Örökkévaló parancsba nekik. És így maradnak másnap estig, amikor elbúcsúztatják a Szombatot és felkészülnek a hétköznapok nehézségeire… …szánd meg őket, Örökkévaló…”

Gyöngyszemek a Talmudból