Még senkitől nem hallottam számos izraeli és magyarországi ismerőseim közül, hogy megünnepelte volna a második peszachot. Sőt, a többség alig tud valamit erről a lehetőségről, és nem titkolom, én is a többséghez tartoztam, amíg a kíváncsiság rá nem vett, hogy utánanézzek. Először hiteles magyar forrásokban keresgéltem, idézek közülük kettőt.
Az Egyenlőség 1934. április 28-i számában ez áll:
„A Szentély fennállása idején ezen a napon mutatták be a peszach-áldozatot azok, akik niszán 14-én szent munkát nem végezhettek.”
Egy kicsit visszalapozva az időben, már némi magyarázathoz is jutunk a Zsidó évkönyv 1927–28-as számából: „…akik tisztátalanságuk miatt niszán 14-én nem mutathatták be peszách-áIdozatukat, azok mulasztásukat egy hónappal később, azaz ijár 14-én pótolhatták.” Aztán – a tisztátalanság fogalmának tisztázása céljából – egy jóval nagyobb ugrással eljutunk az igazi forrásig, vagy ha úgy tetszik, a nagybetűs Forrásig; ez pedig nem más, mint a Tóra. Mózes IV. könyvéből (19. 14–18.) megtudhatjuk, hogy tisztátalannak számít többek között az, aki bemegy egy sátorba, amelyben halott van, továbbá aki megérint egy fegyver által megölt embert, egy holttestet, emberi csontokat vagy egy sírt. Hét napig lesz tisztátalan, ez alatt az idő alatt megadott módon tisztálkodnia kell, s ha ezt nem teszi, akkor „irtassék ki azon személy a gyülekezet közül”. Az efféle, halott okozta tisztátalanság volt az egyik oka, hogy valaki nem tehetett eleget a peszachi áldozásnak. A másik ok ennél sokkal egyszerűbb, értelmezésre sem szorul: a fizikai távollét.
Mi volt a peszachi áldozat? A Tórából ez is kiderül (Mózes II. 12. 21.): családonként egy-egy bárány. A levágására vonatkozó utasítás közvetlenül az egyiptomi kivonulás előtt hangzott el Mózes szájából, azelőtt, hogy az Örökkévaló a legsúlyosabb, a tizedik csapással sújtott le Egyiptomra. Aztán mikor a kivonulás második évében, niszán hónap 14-én megtartották a peszachot Szináj pusztájában, kivéve azokat, akik nem tarthatták meg, mivel tisztátalanok voltak halott ember által, az utóbbiak feltették a kérdést Áronnak és Mózesnek: miként pótolhatnák ők ezt az önhibájukon kívül elkövetett mulasztást? Köztük voltak azok is, akik József koporsóba zárt csontjait vitték. Mózes, miután nem tudott válaszolni a kérdezőknek, az Örökkévalóhoz fordult. Ekkor nevezte meg maga az Örökkévaló a második peszach megtartásának dátumaként a második hónap, azaz ijár hó 14. napját, a halott által tisztátalanná váltak mellett megemlítve azokat is, akik az eredeti időpontban távol voltak a közösségtől (Mózes IV. 9. 6–11).
Több tanulságot tartalmaz ez a történet, és egyben több kérdést vet fel. Miért nem jelölt ki az Örökkévaló a peszach parancsolatának kihirdetésekor eleve két időpontot? Miért nem jutott eszébe Mózesnek ugyanez? A breszlávi Nachman rabbi a nép köréből kiinduló fontos és hasznos kezdeményezés szép példájaként említi a történetet. A kérdés azért merült fel, mert akik akaratlanul kívül rekedtek akár a fizikai távolság, akár a tisztátalanság miatt, saját akaratukból a nép részévé, teljes értékű tagjaivá akartak válni. Egy másik tanulság szerint, ha elszalasztottunk egy alkalmat, lehetőséget kell teremteni a mulasztás helyrehozására. Emberjogi szervezetek képviselői pedig a kisebbségekre való odafigyelést, a jogaik érvényesítésére és felzárkózásukra nyújtott lehetőséget látják a történetben.
Második peszachkor nem érvényes a kovászos étel fogyasztásának és birtoklásának tilalma vagy a peszachi áldozat parancsolata, mégis kovásztalan kenyeret esznek, és – miután örömnapnak számít – az imarendből kimarad a Táchánun (Könyörgés). A második peszach mellett a kis peszach nevet az indokolja, hogy nem hét, hanem mindössze egy napig tart, és mert jóval kevesebben ünneplik, mint az „első”, a többség számára egyetlen peszachot. Legnagyobb jelentősége abban áll, hogy megtanít élni egy második esély lehetőségével: bármely messzi helyen és bármilyen tisztátalan körülmények között van az ember – fizikai és szellemi értelemben egyaránt –, mindig megvan a mód a megtisztulásra és a visszatérésre, hogy ismét része lehessen Izrael egészének.