Újra egy hölgyé a főszerep, az ismert zsidó sportolókat bemutató rovatunkban. Ezúttal nem olimpiázunk, sőt, még csak világbajnokságot, vagy Európa-bajnokságot sem említünk. Ám Körmöczy Zsuzsa olyan eredményt ért el, amilyet sem előtte, sem azóta egyetlen magyar női teniszezőnek sem sikerült: egyetlenként nyert egyéniben Grand Slam tornát.
A bajnoknő 1924. augusztus 25-én született és 2006. szeptember 16-án hunyt el, s valójában Székely-Körmöczy Zsuzsa néven érkezett. (Versenyzőként többnyire „i” állt a vezetékneve végén, mert ugye az „y” olyan úriasnak számított, az pedig akkoriban…) Legeredményesebb teniszező(nő)nk tizenhárom éves koráig nem tudott dönteni a tenisz és a vívás között, mert utóbbiban is remekelt. (Nem mellesleg a futball-labdával is ügyesen bánt, de ugye ekkoriban még gyerekcipőben sem járt a női foci.)
Balatonföldváron, szülei telke mellett volt egy pálya, ahol figyelte a teniszezőket. Amikor 9 évesen maga is kipróbálta a sportágat, olyan ügyesen játszott, hogy az edző, Zeitler János rögtön azt mondta az édesapjának:
„Mérnök úr, a lányát szívesen tanítanám akár ingyen is. Biztos vagyok abban, hogy ebből a gyerekből világhírű teniszező lesz.”
Jó jósnak bizonyult!
Zsuzsa tizenhárom évesen nemzeti és nemzetközi bajnokságokon is elindult, s egy év múlva, 1938-ban nagy meglepetésre legyőzte Wheelert, az amerikai ranglista második helyezettjét. Tizenhat évesen, éppen a születésnapján nyert először magyar bajnoki címet egyéniben. Nem tartott soká az öröme, az épp csak induló karrierje hamar komoly törést szenvedett. Zsidó származása miatt 1941-ben kitették ki a válogatottból, törölték ranglistahelyezését. Ráadásul akadt nagyobb gondja is, Pintér Klára néven, hamis papírokkal kellett bujkálnia.
Túlélte a második világháborút, és ugyan a teniszt úri sportnak minősítették, a kiemelkedően tehetségesek megkapták a lehetőséget. 1947-ben, a férfi egyes magyar győztesével, Asbóth Józseffel vegyes párosban a harmadik helyen végzett a Roland Garroson, majd a következő évben párosban menetelt az elődöntőig.
S bár több versenyt is nyert, az igazi nagy sikerre még tíz évig kellett várni. Tegyük hozzá, hogy Grand Slam négy tornája (Roland Garros, Wimbledon, Australian és US Open) közül Ausztráliában egyszer sem, míg Amerikában csak egyszer, pályafutása végén, 1963-ban állhatott rajthoz, de 1949-től 1955-ig a párizsi viadalon sem vett részt, s két alkalmat leszámítva Angliából is hiányzott.
Ennek ellenére egy évtizedig szerepelt neve a világranglistán az első tíz között, s legjobb évében, 1958-ban második is volt. Ebben az évben nyolc versenyen indult, s hetet megnyert. Már 1956-ban eljutott egyéniben is az elődöntőig kedvenc versenyén, Párizsban, a Roland Garroson, aztán két év múlva, már 34 évesen (!) 6:4, 1:6, 6:2 arányban legyőzte a brit Shirley Bloomert, ezzel elsőként, és mindmáig egyetlen magyar nőként egyéniben nyert Grand Slam viadalt. Néhány héttel később Wimbledonban is elődöntőt játszott, s végül a harmadik helyen zárt. (Nem véletlen, hogy ebben az évben, 1958-ban őt választották Magyarországon az év sportolónőjének.) A következő évben nem sok választotta el a címvédéstől Párizsban, a döntőben csak nagy csatában kapott ki a brit Christine Trumantól. Két év múlva, 1961-ben pedig újra a legjobb négyig menetelt.
Hatszor győzött a monte carló-i nemzetközi versenyen, de a világ számos országában nyert tornán, így Olaszországban is, de egy nyolc állomásból álló karibi turné egyik állomásán is győzött. (A két hónapig tartó körúton pályára lépett Dél-, és Közép-Amerikában, de tartott bemutatót az Egyesült Államokban is. A túra állomásairól, az utazásokról beszámolt a sportnapilapban.) Tizenkilencszer lett magyar bajnok, ötször főiskolai világbajnok.
1964-ben hagyta abba a versenyzést, hat évig a magyar női válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1985-ig a Testnevelési Főiskola nemzetközi osztályát vezette. 1985-ben elvállalta a Vasas Tenisz Szakosztályának vezetését, tisztségeit a klubnál 2004 májusáig viselte. Közben lányával indított tenisziskolát, főként a teniszezni vágyó amatőrök oktatása céljából. Az iskola ma is működik, Zsuzsa néni örökségét lánya viszi tovább, aki Körmöczy Zsuzsa-vándordíjat is alapított a legjobb 16 éves női versenyzők számára. (Mint fent olvashatták, a névadó éppen 16 évesen nyerte az egyéni bajnoki címét.)
Nevét viseli a Vasas Pasaréti úti Teniszcentruma és Teniszakadémiája, tiszteletére (különböző korosztályokban) Körmöczy Zsuzsa-emlékversenyt is rendeznek. Továbbá Pasaréten, a Vasas Sportközpontja közelében, a Radna utcából nyíló lépcsőt Körmöczy Zsuzsáról nevezték el.
Élete során több kitüntetést is kapott, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozatát, a Magyar Olimpia Szövetség díját, illetve Nemzeti Sportszövetség életműdíját.
