Ijár hó 18-án van a peszach második estéjén, azaz niszán hó 16-án kezdődő, 49 napos ómerszámlálás 33. napja, lág ba’ómer. Örömnap ez (nem tórai ünnep) a hét teljes hetet számláló gyászos időszakban, annak örömére, hogy ezen a napon szünetelt, a szefárd hagyományok szerint pedig meg is szűnt az Akiva Ben-Joszef (élt kb. 50-től 132-ig), azaz rabbi Akiva tanítványai körében pusztító járvány. Ugyancsak ezen a napon halt meg 160-ban Akiva leghíresebb tanítványa, rabbi Simon Bár-Jocháj, más néven Rásbi.
Egy járvány, amelynek természetét megtapasztalhattuk az elmúlt években, ugyancsak megkeseríti a mindennapi életet. Megszűnése vagy akárcsak szünetelése így valóban ok a mulatságra, de miért kell örülni egy ember – ráadásul egy ilyen kiválóság – halálának? A magyarázat az, hogy Bár-Jocháj örömmel hagyta itt a földi világot, felkészülten a bujdosást és magasztos magasságokat egyaránt tartalmazó, rendkívüli életét lezáró napra, miután a Tóra rejtett titkait megosztotta barátaival. Ennek a napnak az egyik legjellegzetesebb mozzanata a szabadtéri tűzgyújtás mellett a chalaka, azaz a hároméves fiúgyermekek hajának első ízben történő ünnepélyes lenyírása, persze a pajesz kivételével. Szokás lemérni a levágott kis hajfürtöket, és ugyanolyan súlyban aranyat adományozni jótékony célokra.
Nem több ez az ünneplés – de nem is kevesebb –, mint hagyomány, s ennek megfelelően többféleképpen zajlik le. Első forrásként a Bertinoro nevű olasz településen, 1445-ben született és 1515-ben, Jeruzsálemben elhunyt Ovadja rabbi írása számol be az eseményről. Több mint ötszáz évvel ezelőtt kelt levelében leírja, hogy ijár 18-án az egész környékről ellátogatnak Meronba, rabbi Bár-Jocháj sírjához, ahol hatalmas fáklyákat gyújtanak; magyarázattal azonban nem szolgál.
A következő, már indoklást is tartalmazó dokumentáció jóval későbbi: a dinovi Cvi Elimelech Spira rabbi (1783–1841) írja, hogy a tűz és a fény rabbi Simon Bár-Jocháj munkásságát jelképezik, akit a Zohár szerzőjének tartanak. Címéhez híven (Ragyogás) a könyv tündökölve bevilágítja a világot egyik végétől a másikig, fénnyel árasztja el az egész diaszpórát. Ezzel szemben Elchanan Reiner, a Tel-Avivi Egyetem történelemprofesszora emlékeztet rá, hogy ijár hó 18-át a hagyomány eredetileg Jehosua Bin-Nun halálának napjaként tartotta számon, és csak a XVI. században lett ez a dátum Rásbi emléknapja. Érdemes azt is megjegyezni, hogy tekintélyes rabbik, köztük Joszef Káró (1488–1575), a Sulchán Aruch szerzője ellenezték az ünneplést, a megengedő légkört, a férfiak és nők együttes jelenlétét és az örömtüzek gyújtását kifogásolva. A tény azonban, hogy a jeles nap kijelölésének eredete nem volt egyértelmű, és még a dátum hitelességére sem volt írásos bizonyíték, misztikus légkört teremtett, és így még vonzóbbá tette az ünneplést a tömegek számára.
A dátum következő felfedezője a XIX. századi cionista mozgalom volt. Az örömnap ekkor már a zsidó hősiesség és lázadás jelképeként jelenik meg. Történelmi hős is került hozzá Simon Bár-Kochva személyében, akit azelőtt különösebben nem tartottak számon, annak ellenére, hogy a rómaiak elleni, 132-től 135-ig tartó felkelés kezdetén szép sikereket könyvelhetett el. Szerepének cionista szemszögből történt újraértékelése után sorra jelentek meg Európában a róla elnevezett sportegyesületek. A tábortüzekkel cionista körökben azokat a jelzőtüzeket idézték fel, amelyeket az egykori felkelők gyújtottak hol győzelmük hirdetésére, hol egyéb hírek közlésére, vagy éppen társaik harcba szólítására. Az ünneplés részévé vált az íjazás; erre az alkalomra időzítik ma is az amatőr íjászversenyeket. A nem vallásos izraeliek jobbára csak alkalmat látnak a tűz melletti családi vagy baráti együttlétre, immár hagyományos krumpli- és mályvacukor-sütögetésre, közös éneklésre. Mivel nem tórai ünnepről van szó, és nincsenek rögzített időpontok, a gyerekek kedvéért gyakran nappal gyújtják meg a tábortüzet. A vallásos tömegek azonban nem mondanak le arról, hogy részt vegyenek a Meron-hegyi tömeges ünneplésen, amely tavaly 45 halálos áldozattal járó szerencsétlenséggel végződött. Okulva a történtekből, Matan Kahana izraeli vallásügyi miniszter az idén több alternatívát vizsgál meg az esemény biztonságos lebonyolítása érdekében.
Forrás:
Hizky Shoham professzor, a Shalom Hartman Intézet tudományos munkatársa írásának felhasználásával