„ Ha törvényeim szerint jártok… …akkor megadom esőiteket idejükben, és a föld megadja termését…” ( III.M. 26/3-4.)

Rási szerint: „ha törvényeim szerint jártok”, úgy kell értelmezni: „ha erőfeszítéseket tesztek a Tóra tanulmányozásban”. Jalkut Simoni kérdése: miért nincsenek szegény tóratudósok? A válasz: hogy ne legyenek elfoglalva megélhetésük gondjaival, minden szellemi energiájukat a Tóra tanulására fordítsák. Bölcseink szerint, a Teremtés első napján teremtett „ősfényt” Isten elrejtette, mert a világ nem volt képes és érdemes annak „élvezetére”. Isten ezért elrejtette a jövő generációk számára. A zsidó misztika, a Zohár könyve tanítása szerint az elrejtett fény minden spirituális és anyagi „jó” fénye. Ha az Ősfény jelen lenne, a világon olyan bőség lenne, hogy az emberek csak emiatt hinnének Istenben, és emiatt teljesítenék az etikai és morális törvényeket. Az ősfény felfüggesztése arra sarkalja az embereket, hogy csak „teremtő önmagáért” szolgálják Istenüket. Más forrás viszont egyes emberek szegénységét annak az Isteni akaratnak tudja, hogy gazdagságuk ne zavarja meg igyekezetükben, hogy a micvákat „lismá”, azaz „magukért a micvákért” teljesítsék.

A Talmud kimondja: „egy bűn kiolthat egy micvát, de nem olthatja ki a Tórát”. (Szota 21a)

„A fény minden jóság eredete”, a „jóság fényét” a bűn gyarlósága nem tudja kioltani. Olvassuk az imában: „Ha pedig figyeltek rendeleteimre, melyeket ma rendeltem nektek, és szeretettel, tiszta szívből és egész lényetekkel szolgáljátok majd Örök Istenetek, akkor időben adok eső földetekre…” (V.M. 11/13-15.)

Az előbbi állítás logikáját követve a következtetés, hogy az „Ősfény” egyben a Tóra fénye is. Tehát az igazi jóság a Tóra tanulásból fakad, ezért a „törvényeim szerint jártok” az erőfeszítés kifejtésének kötelességére vonatkozik.

Rabba az éhség éveiben megnyitotta éléstárát, és így szólt: Akik Tórával, Misnával, Gemarával, Háláchával, Agadával foglalkoznak, jöjjenek és egyenek! De egyszerű, tanulatlan ember ne jöjjön. Rabbi Jonathan ben Amram erre előlépett, és mondta: – Mester, adj ennem!  Az kérdezte: –Olvastad az Írást? – Nem. – Tanultad a Misnát? – Nem! – Ha így van, akkor mire fel adjak enni neked? – Adj nekem legalább úgy, mint a kutyának vagy a hollónak! Amikor eltávozott, Rabba leült, és elkezdett bánkódni, mondván: – Jaj nekem, mert nem adtam kenyeremből annak a tanulatlan embernek. Erre így szólt hozzá Simon rabbi: – Nemde rabbi Jonathan ben Amram volt nálad előbb, aki a Tóra ismeretének tisztességét akarja élvezni? Megvizsgálták az ügyet, és úgy is találták. (Hogy valóban a tanult rabbi volt az, aki enni kért). Erre így szólt: – Mindenki bejöhet és egyen! – majd hozzátette: – A világra büntető ítélet a tanulatlan miatt jön a világra! (Talmud Bava Batra 8a)