Történelmi jelentőségű konferenciát szervezett a Magyarhoni Zsidó Imaegylet és a Barankovics Izraelita Műhely. A Szentírási Közös úton – szeretet, egység, nemzeti összetartozás című tanácskozáson résztvevő egyházi méltóságok közös nyilatkozatot fogadtak el és ítélték el a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, különösen a keresztényellenes és antiszemita  megnyilvánulásokat, illetve hangsúlyozták a különböző vallási közösségek közötti kapcsolatok ápolásának fontosságát. Prof. dr Róna Tamás főrabbi beszéde most, teljes egészében olvasható a ZSIMA-n.

Főtisztelendő urak!

Tisztelt hallgatóság!

Szép Ernő:[1] Imádság (részlet)

 

„Ki ülsz az égben a vihar felett,

Én Istenem, hallgass meg engemet.

 

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,

Hazámért reszketek, magyar vagyok.

 

A népekkel, ha haragod vagyon,

A magyarra ne haragudj nagyon.

 

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd.

Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.”[2]

 

Ez a mai nap ünnepnap! Azért, mert együtt vagyunk, és a gondolatainkat megosztva, egymást erősítve haladunk a szentírási közös úton. Ezekben a napokban és hetekben, két év után lassan szabadulva a koronavírus-járvány elválasztó súlyától, a szentírási ige az, ami erőt ad és iránymutatást. Van egy különleges fogalom a zsidó hagyományban, amely átszövi a mindennapi kapcsolatainkat, és ez a keresztény-zsidó hagyományban is számos ponton megtalálható. De mi ez a gondolatsor?

 

Olvassuk a Talmud Szanhédrin traktátusában[3] a babilóniai korban élő, valamikor a II. és V. század között alkotó Ábájé[4] rabbi megfogalmazását. Így szól: „Minden korban, minden időben, ezen a világon, ebben a korban létezik harminchat igaz ember”.[5]

 

Keresztények, zsidók és vallástól függetlenek, akik olyan különleges, a Jóteremtőtől rájuk ruházott szolgálatot hordoznak, amelyet úgy nevez a közös hagyomány, hogy az Örökkévaló dicsfénye ragyogja be őket. Amikor Mózes lejön a Sínai-hegyről, akkor a glória, az isteni dicsfény nem csak a feje fölött van, hanem az egész arcáról sugárzik. Harminchat olyan ember, akik minden korban a tetteikkel biztosítják a világunk fennmaradását. Erre van a Szentírásból Jesája[6] prófétától egy különleges mondat, amire évezredek óta hivatkozik a hagyományos rabbinikus irodalom. Így hangzik: „hogy boldogok azok, akik hisznek neki, azaz az Örökkévalónak”.

A „neki” szó úgy hangzik héberül, hogy „lo”, ami a betűk szerint lámed-váv. Nagyon izgalmas, hogy abban a korban, amikor elkezd megszületni szkriptúrában a héber szentírás, akkor még nem léteznek azok a fogalmi rendszerek, amelyeket mi már jól ismerünk, mint az arab vagy a római számok, helyette a héber ábécé létezik. Ebből kifolyólag a héber ábécé betűihez számérték is társul.[7] Nem lehet tudni, hogy ki ez a harminchat igaz ember, ám az tudható, hogy milyen archetípusokhoz tartoznak. Gershom Scholem,[8] a 20. század második felének kiemelkedő zsidó filozófusa azt mondja a rabbinikus hagyományok tanulmányozása után, hogy három ilyen archetípus van, amelyek jelen vannak keresztyén és keresztény testvéreinknél, és megtalálhatók a zsidó vallásban is. De mi is ez a három archetípus?

Az egyiket úgy nevezi a talmudikus irodalom, hogy talmid cháchám, azaz bölcs tanítvány. Ők azok – legyenek lelkészek vagy hétköznapi emberek –, akik folyamatosan tanulják és tanítják a Szentírást. Folyamatosan gondolkodnak a szívükben a jóteremtő állandó himnuszáról.

A második archetípust Gershom Scholem „cádik”-nak, azaz igazaknak nevezte.[9] Az igazak azok, akiknek a lelkét az Örökkévaló megérintette, akik olyan közel állnak hozzá, hogy bizonyos pillanatokban az idő fátyla mintha fellebbenne a szemük előtt, és talán olyan kontextuális tereket tudnak mutatni a híveknek, ismerősöknek, ami egész új megvilágítást hoz, valami igazán ősit, valami igazán emberit, ami a teremtett világ alapját képezi.[10]

 

A harmadik archetípusba tartoznak az úgynevezett chászidok, vagyis jámborok.[11] Olyan szeretettel élik az életüket, hogy a cselekedeteikkel imádkoznak. Úgy szeretik a felebarátjukat, mint a saját édes szüleiket. Úgy fordulnak minden emberhez, olyan nyitott lélekkel és szívvel, amely pontifex maximusként,[12] hídépítő mesterként fogja össze ezt a közeget.

Ez a harminchatos szám átszövi a zsidó hagyományt.[13] Amikor Ádámot megteremti az Örökkévaló, akkor azt tanítja a hagyomány, hogy harminchat órán keresztül gyönyörködik az első ember a fényben. Aztán amikor a harminchatodik óra letelik, akkor az Örökkévaló odahozza Ádámnak az emberiség teljes történetét tartalmazó Idő könyvét, és a lapok elkezdenek gyorsan peregni. Az egyik pillanatban Ádám egy képet lát, és azt mondja: „itt álljunk meg!” Egy kisfiú arcát látja, de az Örökkévaló pörgetné tovább a könyvet, azonban Ádám nem engedi. Miért lehet olyan fontos? Mi az a tűz a szemében, amelyet látott? Azt mondja a Jóteremtő: „ne foglalkozz vele, őt nagyon korán magam mellé fogom emelni”. De Ádám üti tovább a vasat!

Tudjuk, hogy a legidősebb ember Matuzsálem volt a maga 968 évvel,[14] de a legidősebb embernek Ádámnak kellett volna lennie. Azt írja a zsoltári irodalomhoz tartozó rabbinikus kommentár, hogy 1000 éve lett volna Ádámnak. De tudjuk, hogy Ádám 930 évesen visszaadta a lelkét a Teremtőnek. Hova tűnik ez a 70 év? Azt mondja a hagyomány, hogy Ádám a saját életének éveiből ad át ennek a kisfiúnak. Ez a kisfiú nem lesz más, mint Dávid király.[15]

 

Sok jeles személyiség fordul a harminchatok fogalmához. Most egy nagyot ugrunk az időben, Prágában vagyunk, a híres Löw rabbi[16] udvarában, aki a Gólemet alkotta.[17] Ő maga egyik művében azt írja, hogy amikor a lámed-vávok egyike meghal, a lelke a világ alkotójának a magasságába, a mennyekbe emelkedik, a Mindenható tízezer éven át melengeti a kezében, hogy a szenvedés jege leolvadjon róla. A lámed-vávok szellemisége hasson át bennünket ezekben a nehéz időkben is, mert a határainknál háború dúl, és a gondoskodó, szerető Örökkévaló kegyelme bennünk is virágokat kell, hogy hajtson. Ez a testvériség az egyházak és a hívő emberek összefogása a veszedelemben. A gyűlölködéssel szemben sosem népeket, nemzeteket vagy népcsoportokat ítélünk el, mert az csak gyűlölethez vezet, ami pedig a háború lelki tápláléka. Amire szükség van, az a jószándékú emberek millióinak közös fellépése a kegyetlen pusztítás ellen. Bátor kiállás, hitünk megvallása, a hitben gazdag élet tisztasága, öröme és élettere, amelyből erőt merítünk. És erőt merítünk az Örökkévalóból és egymásból.

A Magyarhoni Zsidó Imaegylet tíz egyházi személy által hívattatott életre, ami önmagában is különleges. A ZSIMA fontosnak tartja és feladatának tekinti, hogy újra megerősítsük azt az alapelvünket, hogy a neológ zsidóság mindig is a magyar nemzet szerves részének tekintette önmagát. Keressük, hogy hogyan tudjuk szolgálni a nagyobb családunkat, a nemzetünket. A ZSIMA az egyetlen olyan vallási szervezet, melynek hitközségei vannak Kárpátalján és Erdélyben egyaránt.[18] Fontos a határozott, tiszta beszéd és az elköteleződés a veszélyben, hiszen bajban elveszünk a nemzet egysége nélkül. Ennek erősítése az egyházak, a vallási közösségek kötelessége. Meggyőződésünket a szekuláris és néha a hitét vesztett, önzésre hajlamos világban az önkéntes jóság cselekedeteivel erősítjük, és az őszinte beszéd, barátság felemelésével embertársaink közé. Kiállunk nemzetünk egysége, a vallásos értékrend növelése, a határon átnyúló vallásközi párbeszéd gyakorlása, valamint a keresztények és a zsidók közti együtt gondolkodás mellett.

 

Nekünk van közös reményünk. Ez a fény a legnehezebb és a legsötétebb pillanatokban is reményt kell, hogy adjon. Kétezer évvel ezelőtt elpusztul a Második szentély.[19] A talmudikus irodalom egy történetet hoz a Második szentély utolsó főpapjától, akit kimentenek a tanítványai egy koporsóból az égő, lerombolt városból. A főpap visszatér, amikor elül a harc. Látja az üszköt, a romokat és a még mindig parázsló darabokat az egykori szentély helyén. A szíve, érzi, megszakad, könnyek peregnek le az arcán, és felemel a Szentek szentélyének belső csarnokából egy törött fadarabot, és ebbe a fadarabba karcolja bele keservesen a Tetragramot, a világ alkotójának négybetűs nevét: Jod, Hé, Váv és Hé.[20] A fadarabot beleveti a romokon még mindig égő tűzbe. Tudjuk, hogy a fizika törvényei szerint minek kellene történnie: a tűz elemésztené a fát, de azt írja a Talmud, hogy csoda történik, mert a tűz nem emészti el a fát, hanem újabb négy héber betűt rajzol az Örökkévaló neve helyére: Chet, Jod, Jod és Mem, vagyis Chájim, azaz élet.

Mi itt valamennyien a közösségért dolgozunk, és a szervezetünkön belül és azon kívül arra lettünk ítélve, hogy mi legyünk a reménység, és bennünk él az Örökkévaló igéje.

[1] Szép Ernő (1894–1958), született Schőn Ezékiel, magyar zsidó író, költő, drámaíró, a 20. század első fele magyar irodalmának jelentős alkotója. Életéről és munkásságáról lásd bővebben: Vida Lajos: Szép Ernő élet- és pályarajza, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2007.

[2] Szép Ernő Imádság című verse a költő 1916-os, Élet, halál című verseskötetében jelent meg először.

[3] Szanhédrin traktátus 97. oldal, B verzó.

[4] A Talmud korának mestere, tanítója.

[5] A harminchat igaz ember motívumáról a zsidó vallási irodalomban lásd bővebben például prof. dr. Schőner Alfréd főrabbi tanulmányát: Schőner Alfréd: Adalékok a „Harminchat igaz ember” legendájának motívumtörténetéhez. https://or-zse.hu/hacofe/vol6/soner-adalekok-igazember2010.htm. Letöltés ideje: 2022. május 18.

[6] Jesája könyvének 30. fejezete, 18. vers.

[7] A héber betűk számértékéről és szimbolikus jelentéséről lásd Oberlander Báruch főrabbi kommentárját.  Oberlander Báruch: A héber betűk titkai. https://tfilin.hu/a-heber-betuk-titkai-oberlander-baruch/ Letöltés ideje: 2022. május 17.

[8] Gerschom Scholem (1897–1982), német születésű izraeli filozófus, kabbalakutató, a XX. század egyik kiemelkedő zsidó gondolkodója.

[9] Gerschom Scholem egyik ehhez kapcsolódó tanulmányát lásd: Gerschom Scholem: The Tradition of the Thirty-Six Hidden Just Men, in uő, The Messianic Idea in Judaism and Other Essays on Jewish Spirituality, ford. Michael A. Meyer, New York Schocken Books, 1971, 251–256.

[10] A „cádik” szó a héber „cedek” (צדק), azaz igazság, igazságosság szó származéka, és a zsidó vallásban elsősorban olyan emberekre használják, akik viselkedésükkel, elmélyült hitükkel, tiszta, makulátlan erkölcsiségükkel és a tórai parancsolatok hibátlan megtartásával élik az életüket.

[11] A hászidizmus egyébként a zsidó vallás egyik ma is létező, a 18. században alakult irányzata.

[12] A Pontifex maximus az ókori Rómában a római vallása főpapjának titulusa volt. Szó szerint jelentése legfőbb hídépítő (mester), az elnevezés pedig szimbolikusan arra utal, hogy a vallási vezető mindenkor hidat képez az istenek és az emberek között. Az ókori római vallásról lásd bővebben: Ürögdy György: A régi Róma, Budapest, Gondolat Kiadó, 1963.

[13] Lásd például: Kiss Endre: A világ pillérei – az etika pillérei. Az igaz emberek legendája, mint etikai narratíva, Hacofe, 2010. https://or-zse.hu/hacofe/vol6/kisse-avilagpillerei-igazember2010.htm. Letöltés ideje: 2022. május 19.

[14] Móz1 5:21–5:27.

[15] Brésit Rabá, Midrás-gyűjtemény.

[16] Júda Löw ben Becalél (1512 és 1526 között–1609), prágai rabbi, korának kiemelkedő vallástudósa, a prágai zsidó városrész polgármestere, aki a zsidó hagyomány szerint gólemet, azaz életre keltett agyagszobrot alkotott. Életéről lásd bővebben például: Nathan Grün: Der hohe Rabbi Löw und sein Sagenkreis, Brendeis, Prága 1885.

[17] A gólem alakjáról a zsidó vallásban lásd bővebben: Moshe Idel: Golem. Jewish Magical and Mystical Traditions on the Artificial Anthropoid, Albany, State University of New York Press, 1990.

[18] Lásd: Tárgyalások határon túli zsidó hitközségek vezetőivel, https://zsima.hu/2021/01/13/targyalasok-hataron-tuli-zsido-hitkozsegek-vezetoivel/. Letöltés ideje: 2022. május 18.

[19] A Második Szentély pusztulásáról lásd bővebben: S. J. D. Cohen: The destruction, from Scripture to Midrash, Prooftexts, 1982/1, 18–39.

[20] A Tetragramról/Tetragramatonról lásd bővebben: Biblia Hebraica (BH, BHK), szerk. Rudolf Kittel, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart, (BH1:1906, BH2:1913, BH3:1937).