1948. május 14-én David Ben-Gurion Tel-Avivban kikiáltotta Izrael állam függetlenségét. Ezt követően az arab államok többségében úgynevezett szent háborúra, dzsihádra szólították fel a muzulmán lakosokat. Egyiptom, Libanon, Szíria, Transzjordánia és Irak háborút indított Izrael ellen. Május 15-én megindult a háború Izrael ellen, melynek a végén Jeruzsálemet felosztották.
1967. június 7-én, amikor Móse Dáján értesült arról, hogy az ENSZ fegyverszünetre készül kötelezni a feleket, felsőbb szintű jóváhagyás nélkül parancsot adott katonáinak a támadásra, azonban tüzérség és páncélos egységek nélkül, nehogy kárt tegyenek a történelmi emlékekben.
Móse Dáján (1915-1981)
Véres csatában hatoltak be az 1948 óta jordán fennhatóság alatt álló Óvárosba, és elfoglalták a Templom-hegyet és a Siratófalat. Néhány órával később Mordecháj „Mota” Gur tábornok híres rádióüzenete felharsant az éterben: „a Templom-hegy a kezünkben van!”
Mordecháj „Mota” Gur (1930-1995)
Az izraeli egységek parancsnokai közötti rádiós üzenetváltásokból kihallatszik egy hűséges, Isten műve felett érzett meghatottság:
„Hamarosan belépünk Jeruzsálem Óvárosába, amiről annyi nemzedék álmodott. (…)
Most megyünk keresztül az Oroszlános kapun! (…)
Az első egységgel vagyok, ami betör az Óvárosba, (…)
a Templom-hegy a kezünkre került! Ismétlem, a Templom-hegy a kezünkre került! (…)
Minden egységnek: tüzet szüntess! Itt a Dávid Operációs Terem. Minden egységnek: tüzet szüntess! (…)
Éppen lépkedek le a lépcsőkön a Siratófalhoz. Nem vagyok vallásos, soha nem is voltam, de ez a Siratófal, most megérintem a Siratófal köveit (…) [a katonák spontán imára fakadnak] Áldott vagy Te, Urunk, Istenünk, a Világmindenség királya, aki megtartott minket, megőrzött bennünket, és elhozta ezt a napot számunkra!”
Az egykori jeruzsálemi Templom kétezer éves maradványai újra zsidó fennhatóság alá kerültek. Az izraeli hadsereg rabbija megfújta a sófárt. Még a szekuláris beállítottságú Mose Dáján is ellátogatott a Falhoz felszabadítása után egy nappal, és a hagyománynak megfelelően egy kis papírdarabot helyezett el az ősi kövek közé a következő zsoltáridézettel: „Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!” (Zsolt 118:23).
A háború után vallásos és szekuláris zsidók egyaránt elismerték, hogy a győzelem Istentől származott, mivel olyan hihetetlen módon szerezték vissza újra a zsidó szív számára legközpontibb jelentőségű szent várost, a kétezer éve idegen uralom alatt álló Jeruzsálemet. Ezekben a történelmi pillanatokban hangzott fel az Izraeli Rádióban (Kol Izrael szó szerinti fordításban Izrael hangja) a „Jerusálájim sel Záháv” (Arany Jeruzsálem) dallama.
Ha többet szeretnél megtudni a dalról, szeretettel ajánlom Somos Péter írását!
https://zsima.hu/2022/05/27/arany-es-vas-jeruzsalem/
Ariel Sharon, volt izraeli miniszterelnök nyilatkozott így Mose Dájánról:
„Mindig száz ötlettel a fejében ébredt. Ezek közül 95 veszélyes, 3 rossz, de a maradék kettő briliáns volt!”
Ariel Sharon (1928-2014)
Talán e kettő közül az egyik volt az, amivel csapatát győzelemre vitte, és hőstettükkel örökre beírták magukat a történelembe és mindannyiunk emlékezetébe!
Jom Jerusálájim ünnepének még nincsenek igazán kialakult szokásai. Gondoljunk arra, hogy egy igazán fiatal „ünnepről” beszélünk. Ezen a napon nagyon sokan utaznak fel, mintegy zarándokolnak el a Jeruzsálembe, ezzel is szolidaritásukat fejezve ki a várossal. A múzeumokban, és azok közelében, valamint kifejezetten erre az alkalomra szervezett túrákon előadásokat tartanak Jeruzsálem történetéről. Az iskolákban a diákok már a Jeruzsálem napját megelőző héten a város történelmének és földrajzának alaposabb megismerését szolgáló előadásokat hallgatnak, és kirándulásokon vesznek részt. Az ünnepnapon azonban az iskolák zárva vannak. Állami ünnepségeket és megemlékezéseket tartanak a hatnapos háborúban elhunytak emlékére.
Jeruzsálem napján utcai felvonulásokat tartanak, partik, ének és tánc, különleges és hagyományos ételek illata lengi be az utcákat. A falafel, a grillen sült húsok és a harsogóan friss, ropogós saláták illata mellett, az édes, semmivel össze nem keverhető illat, a csokoládé és a dió illata, mely már magában mennyei ízeket sejtet. A látvány pedig önmagáért beszél, kóstolásra csábít. Ez a sütemény pedig nem más, mint a babka, vagy más néven a Jeruzsálemi kalács. A lengyelországi zsidó konyha hagyományos süteménye. Puha, foszlós, kakaós, diós, kicsit szottyos, de nagyon-nagyon finom! Eme jó tulajdonságai mellett a különlegesnek tűnő fonása teszi végképp ellenállhatatlanná!
Nézzük az alapreceptet, hogyan készül a babka!
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 9 dkg cukor
- 1 tasak szárított élesztőpor
- 1 csipet só
- 3 db tojás
- 12,5 dkg puha vaj
- 1,5 dl hideg tej
A töltelékhez:
- 15 dkg étcsokoládé
- 12 dkg vaj
- 5 dkg porcukor
- 3 dkg keserű kakaópor
- 10 dkg dió
A sziruphoz:
- 25 dkg cukor
- 1,5 dl víz
Az élesztőt kevés langyos cukros tejben felfuttatjuk, a lisztet egy tálba szitáljuk és hozzáadva a többi hozzávalót bedagasztjuk, majd kelni hagyjuk. A csokoládét, a vajat és a cukrot összemelegítjük, majd hozzáadjuk a kakaóport, összekeverjük és kihűtjük. Közben a megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk, és rákenjük a tölteléket, a végén megszórjuk a dióval. Szorosan feltekerjük a hosszabbik felénél kezdve. A feltekert tésztát egy nagyon éles késsel félbevágjuk, és összecsavarjuk a szálakat. Sütőpapírral bélelt formába téve 180 fokon 35–40 perc alatt megsütjük. Amíg sül, elkészítjük a szirupot, a vízbe tesszük a cukrot, és összeforraljuk. Az elkészült, de még forró babkára merjük, a forró sütemény így beszívja a szirupot.
Babka II.
A tészta hozzávalói:
- 400 g finomliszt
- 1.8 g élesztő
- 5,5 dkg cukor
- 5,5 dkg vaj vagy margarin
- 1 db tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 150-160 ml tej
- 4 csapott teáskanál holland kakaópor és pár korty tej
- 1 csipet só
A töltelék hozzávalói:
- 10 dkg darált mák vagy dió
- 1 csomag vaníliás cukor
- 10 dkg cukor, mazsola (ízlés szerint, de el is hagyható)
- 150 ml tej
- 1 citrom reszelt héja és leve
Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, kevés cukrot adjunk hozzá a kimért mennyiségből, majd az élesztőt is morzsoljuk bele, a tetejét megszórjuk egy kevés liszttel és félretesszük pár percre. Addig reszeljük le a citrom héját, és facsarjuk ki a levét. Tegyük egy tálba a lisztet, cukrot, sót, a citrom héját, a tojást (ellenőrizzük!), majd a végén adjuk hozzá a felfuttatott élesztőt. Állítsuk össze a tésztát, a végén adjuk hozzá a vajat vagy a margarint, és alaposan dolgozzuk bele a tésztába. Majd vegyük ketté és az egyik feléhez adjuk a kakaót pár korty tejjel és homogén tésztává gyúrjuk. Mindkettőt kiolajozott edénybe tesszük, letakarjuk és kelni hagyjuk. Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket. Felforraljuk a tejet, a cukrot, vaníliás cukrot és a mazsolát, majd legvégül a darált mákot vagy diót is hozzáadjuk, és hűlni hagyjuk. Ha a tészták megkeltek, téglalap alakúra nyújtjuk, és egymásra helyezzük őket. A kihűlt tölteléket eloszlatjuk, vigyázva, hogy a szélén pár centit hagyjunk el, így könnyebb lesz lezárni majd a süteményt. Tekerjük fel a tésztát, majd éles késsel vágjuk félbe, és fonjuk össze a részeket. Kivajazott formába téve újra kelesztjük és 180 fokon 45–50 perc alatt megsütjük.
Babka muffin
Elkészítjük az alaprecept szerinti tésztát és tölteléket. Kelesztés után, nyújtjuk a tésztát, megkenjük a töltelékkel, szorosan felcsavarjuk, és most nem hosszában vágjuk két részre, hanem ugyanúgy járunk el, mintha kakaóscsigát készítenénk. Körülbelül kétujjnyi vastag szeleteket vágunk, és vajazott muffin formába tesszük. 180 fokon 25-30 percig sütjük.
Ne feledjük, hogy a babkánkat olyan töltelékkel és ízekkel is megtölthetjük, amit nagyon szeret a családunk. Készült már babka kókuszosan, gesztenyésen, túrósan, karamellásan, lekvárosan és gyümölcsökkel megrakva. A képeken balról jobbra haladva barackos, eperlekváros és almás-fahéjas babkát láthatunk. Ha kisült a babkánk, és a bulizás és parti helyett egy jó filmet néznél meg, ajánlom a következőt!
Az egyik kedvenc filmem: Levél Sachának (Pour Sacha), egy 1991-es francia romantikus filmdráma, főszereplői Sophie Marceau és Richard Berry.
A történet 1967 májusában játszódik, amikor Párizsból barátok érkeznek egy a szír határ melletti kibuc lakóihoz, Sachához és Laurához. Az alkalom Laura 20. szülinapja. A vendégek az első napokban megismerkednek a kibuc életével, besegítenek, mialatt előkészítik az ünnepet. Körülöttük ott a történelem. Érlelődik a szír–izraeli konfliktus, amit a világ a Hatnapos háborúként ismert meg. Sachának el kell mennie a háborúba. Nyomon követjük a katonák harcát és a háború embertelenségét, amikor Sachát lelövik a siratófalnál. A háború után Laura megkapja egy kis csomagban Sacha tárgyait, ahol felfedezi egy lány a képét, és rádöbben, hogy a férfi, akit szeretett, máshoz állt közel.
Jeruzsálem nagyon sok helyen megjelenik a zsidó liturgiában, imáinkban, művészeti alkotásokban, gondolatainkban.
Ávrahám Broidsz izraeli költő így ír a városról:
„Nincs olyan, mint Jeruzsálem, a próféták és Isten városa;
az egyetlen Jeruzsálem – Izrael szíve.
Nincs olyan, mint Jeruzsálem, minden népek gyönyörűsége;
egyetlen Jeruzsálem – szívünk érted ver.
Nincs olyan, mint Jeruzsálem, mindenki szent városa;
egyetlen Jeruzsálem – mienk vagy mindörökre.”
Erre mondjuk: Ámen!