„Ha törvényeim szerint jártok, és parancsolataimat megtartjátok és teljesítitek, akkor én megadom esőzéseteket a maga idejében, és a föld megadja termését, és a mező fája megadja gyümölcsét.” ( III.M. 26/4.)

Rasi (rabbi Slomo Itzhaki 1040–1105), a legnagyobbnak tartott Szentírási kodifikátor szerint „törvény szerint járni” a Tóra tanulmányozásában való szorgoskodást jelenti: megtanulni, hogyan kell helyesen élni, majd tovább tanulni, immár a tanulás kedvéért. Felvetődik a kérdés: ha már megtanultunk „helyesen élni”, kell-e még tovább is tanulni?

A „törvény szerint járni” kifejezés végeredményben kiiktatja a szabad akarat, a szabad választás lehetőségét. Az oktalan ember látszólag passzívan tekint sorsa elé: „Mindannyi feléd sóvárog, hogy majd megadd táplálékukat a maga idejében.” (104. Zsolt 27.) Nem elég „csak” a törvény szerint élni, hanem meg kell tanulni tudatosan élni a törvény szerint. A Talmud Sábát 127a. szerint, a bensőséges ima és a Tóra-tanulás azonos spirituális emelkedettség! Ennek értelmét akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy eredetileg a zsidó hagyományban az „ima” fogalma, a „S’ma Izrael”, azaz „Halld, Izrael” felszólítással kezdődő szentírási szöveg a monoteizmus hitvallása. A három részből álló, három különböző helyről választott (V.M. 6/4-9, V.M.11/13-22, és IV.M. 15/37-41.) „imát” kötelesek vagyunk naponta kétszer elmondani (közvetlenül elalvás előtt a szöveg első szakaszát, újból el kell mondani).

Mózes V. könyvében található a „S’ma” „a hitvalló ima” szövege így hangzik:

„…akkor időben adok esőt földetekre, őszi és tavaszi esőt, hogy be tudjad gyűjteni gabonádat, mustodat és olajodat. Füvet adok mezőidre, állataid számára, te is ehetsz, és jóllakhatsz.” (V.M. 11/14-15)

A fenti Rasi-magyarázatból megértjük mi a különbség a két tartalmilag azonos szövegész között. A címszövegben szereplő rész, utasítás a „helyesen élni” kérdésben. Az „Ima” szövegből kitanulható az előbbi szöveg mögöttes üzenete. Mindkettő a törvény teljesítésének „érdeméről” szól. Mindkét szöveg elismeri, hogy a jólét és jó közérzet a sors, Isten akaratának beteljesülése. A „hitvalló ima” összetettebb szövegértelmezést igényel.

„…időben adok esőt földetekre, őszi és tavaszi esőt”. Az ember szellemi és fizikai, a lelki és testi szférája egybefüggő, nem választható külön. A fizikai jólét meghatározza a lelkiállapotot is. A víz, az eső az élet alapeleme. A szövegben az „eső” Isten által kondicionált, mindenkit érintő, de egyben személyhez kötött „érdemi juttatás”. A szöveg többesszám első személyben kezdődik (földetekre) és egyesszám második személyben folytatódik (be tudod gyűjteni). Isten jótette nem korhoz kötött: „őszi” és „tavaszi” „késői és korai” „idős és fiatalkori”… Isten sorsirányítása elér időset és fiatalt.

„…hogy be tudjad gyűjteni gabonádat, mustodat és olajodat.” Miről szól a három fogalom?

Gabona, a test tápláléka: „…erősítse a halandó szívét” (104. Zsolt. 15.)

Must: „…megörvendeztesse a halandó szívét” (értsd lelkét) (uo.)

Olaj: „fénylővé teszi az arcokat…” (értsd értelmét) (uo.)

„Füvet adok mezőidre állataid számára, te is ehetsz, és jólakhatsz.”

Isten „érdemi-juttatása” nem direkt, nem közvetlenül éri az arra érdemeset. Történik valami pozitív: „Füvet adok mezőidre állataid számára”, ami hatni fog az arra érdemes, és annak előnyére válik: „te is ehetsz, és jóllakhatsz.” Az „érdemi-juttatás” talmudi példája: „ha testvéred halat kér tőled, jobbat teszel vele, ha megtanítod halászni…!”

„Törvény szerint járni”, amit úgy értelmezünk, hogy „helyesen élni”, a test és a lelkiállapot komfortja! Rasi magyarázata szerint kognitív, tehát megtanulható…. életre szóló folyamat. Érdemes hát tudatosan, „a törvény szerint járni”…, „megtartani és teljesíteni”.

„Hadd dalolok az Örökkévalónak, amíg vagyok, hadd énekeljek Istenemnek, amíg vagyok” (uo. 32.)