Minden évben elmeséljük gyermekeinknek a Szináj-hegy meséjét, idén sem lesz másképp.
Mese a legszerényebb hegyről
Egyszer, réges-régen az Örökkévaló elhatározta, hogy odaadja a Tórát az embereknek. Abban biztos volt, hogy egy hegyen fog a Tóraadás megtörténni, már csak ki kellett választania a legalkalmasabbat a számtalan csodálatos hegy közül.
Összehívta hát őket.
„Köszönöm, hogy velem együtt vigyáztok a világra, már oly hosszú ideje! Az emberek felnéznek rátok, csodálnak benneteket, bár egymással nem viselkednek kedvesen. Elhatároztam, hogy nekik adom a Törvényt, hogy követni tudják azt, és aszerint éljenek.”
A hegyek egyetértően hallgattak, bár még nem értették pontosan, hogy az Örökkévaló miért őket hívta.
„Eldöntöttem, hogy a Törvényt egyikőtök csúcsán fogom átadni!” – mondta az Örökkévaló.
A hegyek ujjongtak a boldog izgalomtól és a meghatottságtól. Kört formálva vidáman táncra perdültek.
„Melyik hegyet válasszam?” – gondolkodott hangosan az Örökkévaló.
A tánc rögtön abbamaradt, a hegyek visszaálltak a helyükre, és próbálták a legjobb formájukat hozni a nagy megmérettetéshez.
A gyönyörű Kármel-hegy így szólt:
„Nem kérdés, hogy engem választ. Lankáim zöldellenek, az emberek harcolnak a földemért, minden megterem rajtam, a nevem is csodálatos, én vagyok a legfontosabb hegy mind közül!”
A többiek morogtak, mérgelődtek, a kis Szináj-hegy kivételével. „A Kármel tényleg nagyon szép, az én lankáim túl kopárok és sziklásak ahhoz, hogy bárki is engem akarna.” – gondolta magában.
A hatalmas Hermon-hegy felháborodott a dicsekvés hallatán.
„Kizárt! – kiáltotta – Az Örökkévaló csak engem választhat! Hatalmas vagyok, három hóval fedett hegycsúcsom van, az emberek nem győznek csodálni! Zúgó patakom, forrásom vize enyhíti a szomjukat, barlangjaimban megpihenhetnek, erdeimben hűsölhetnek, én vagyok a leghíresebb!”
A többiek irigykedve zúgolódtak, a kis Szináj kivételével. “Túl egyszerű az én ábrázatom, nem hiszem, hogy híres lehetnék” – gondolta magában.
A Tábor-hegy így szólt: „Ti csak marakodjatok, én biztosan tudom, hogy az Örökkévaló engem választ, hiszen hegycsúcsomról nyílik a legnagyszerűbb kilátás, szebb, mint azt bárki el tudná képzelni! Még téged is jól látni, Kármel, nem is beszélve a völgyekről körülöttem! Én vagyok a legkiválóbb hely mindőtök közül!”
A többiek duzzogva gondoltak a Tábor-hegyről nyíló csodálatos panorámára, kivéve a kis Szináj-hegy, ő tudta magáról, hogy nem elég magas ahhoz, hogy kitűnjön a többiek közül, és az igazat megvallva, leginkább sziklákkal van tele a táj körülötte.
Jöttek a hegyek sorban, mindegyik elmondta magáról, miért ő a legjobb. „Én vagyok a legszebb!” – mondta a Móra-hegy, „Én vagyok a legvirágosabb, a legjobban termő” – mondta Gilboa-hegy, „Csodálatos látványt nyújtok, így tavasszal!” – büszkélkedett. A hegyek egyre izgatottabbak lettek, ekkor már nem kedvelték egymást túlságosan. Kivéve a kis Szináj-hegy. Ő pontosan tudta, hogy tavasszal sem borítják be a virágok, talán néhány bogáncs kinő rajta, bár ő azokat is éppúgy szereti, mintha csodás szirmú, színes virágok lennének.
Az Örökkévaló hallgatta a dicsekvést, kérkedést, hencegést.
„Te, kicsi Szináj-hegy, neked nincs mit mondanod magadról?” – kérdezte végül.
„Nem tudnék mit mondani. A többiektől eltérően nem vagyok hatalmas, nem zöldellek, nincsenek zúgó patakjaim, forrásaim, a kilátás sem túl érdekes a csúcsomról. Annyit tudok, hogy akármelyik hegyet kiválasztod, úgy lesz a legjobb!”
Az Örökkévaló ekkor a hegyekhez fordult.
„Nem akarom a Tórát a legszebb, a leghíresebb, vagy a legmagasabb hegyen átadni! Szináj-hegy, lépj előre!”
„Igen, itt vagyok, Örökkévaló!” – szólt csodálkozva a kis Szináj-hegy.
„Téged választalak! Te vagy a legszerényebb közülük! Te csendben voltál, amikor a többiek hangoskodtak, békésen figyeltél, amikor veszekedtek, te voltál az egyetlen, aki hitt bennem, és rám bízta a döntést! A szerénységed miatt emelkedsz ki a többiek közül, te leszel a hegy, ahol átadom a Tórát!”
A nagy napra, a kinyilatkoztatás napjára virágba borult a Szináj-hegy, szebb lett mindegyiknél, színes szirmok borították be az aljától a csúcsáig!
Keresd meg a Szináj-hegyet! Melyik lehet a Hermon, a Kármel, a Tábor, a Moria, vagy a Gilboa?
Az ünnepi asztal közepére készítsünk Szináj-hegyet
A képen látható alapanyagokra van szükségünk. A tányérra ragasszuk fel a tekercset, vonjuk be csomagolópapírral, a tetején tűrjük be a tekercsbe, ragasszuk tele galacsinná gyúrt krepp papírvirágokkal. A két kőtáblát rajzoljuk fel a fapálcákra ragasztott pauszpapírra és rögzítsük a tetején. A gyereksereget harmonikává hajtott papírból vágjuk ki és ragasszuk őket össze, hogy kört formáljanak. A kész papírhegy köré természetesen tehetünk Lego emberkéket, vagy a korábban bemutatott kávékapszula lábakon álló figurákat is.
Knafe, vagy künefe, a baklava és a sajttorta találkozása
Hagyományos közel-keleti édesség, sajttal, pisztáciával
Először a jeruzsálemi piacon találkoztam vele, és hosszú évekig úgy élt az emlékeimben, mint az egyik itthon elkészíthetetlen étel. Amint beszerezhető lett a kadaif tészta, szinte bármelyik keleti élelmiszereket árusító üzletben, rögtön megsütöttem, és kedvenc lett. Az igazat megvallva egy nagyon egyszerű, kevés alapanyagból készülő süteményről van szó, nagyjából fél óra kell az elhatározástól a tálalásig. A vékony, boglyas, cérnametélt-szerű tésztát lehet helyettesíteni búzadarás főzettel, illetve félig főtt hagyományos cérnametélttel is.
Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű knafe készítéséhez:
- 16 dkg kadaif tészta
- 3 dkg pisztácia, pirítva, darabolva
- 8 dkg olvadt vaj, plusz a sütéshez két teáskanálnyi
- 125 gr mozzarella sajt, szétszedve
- 125 gr ricotta
- 8 dkg cukor
- 1,5 dl víz
- 2 ek. citromlé
A cukorból, vízből és citromléből szirupot főzünk. Ízlés szerint egy kanál rózsavizet és narancsvizet tehetünk hozzá, én ezeket kihagytam.
A tésztát jól szétszedjük, a csomagolásából kivéve tömbszerű, így szálakra kell bontani. Az olvasztott vajjal meglocsoljuk. A serpenyőbe tesszük az egyik kanál vajat, és a tészta felét szépen elrendezzük rajta. A mozzarella és a ricotta keverékét elosztjuk a tésztán, a tészta másik felét is rátesszük, majd öt perc közepes lángon sütést követően egy tányér segítségével átfordítjuk. Újabb öt percet sütjük, majd a hőt lekapcsoljuk. Lassan ráöntjük a szirupot, amelyet a sütemény szinte teljes egészében felszív. Tálaláskor megszórjuk a pisztáciával. Frissen a legjobb, bár ebből a sütésből egy kis darab megmaradt, a délutáni alvás után a konyhába érkező gyermeknek hidegen is ízlett. A kadaif tésztát érdemes beszerezni, egy csomagban negyven deka van, ami két nagyobb és egy kisebb süteményhez elég.
Sütőben is elkészíthető, egy kivajazott formába egy réteg vajjal locsolt tésztát beborítunk sajttal, 180 fokon addig sütjük, amíg a ricotta-mozzarella-keverék is színt kap. Pár perc után egy peremes tányérra kifordítjuk, és a tésztás felét pisztáciával díszítjük, majd meglocsoljuk cukorsziruppal. Érdemes üvegedényben készíteni, hogy sütéskor az alja is látható legyen.
Töltött cannelloni paradicsomos, tejszínes szószban
Nem tudom, más gyerekek hogy vannak vele, az enyémeknél viszonylag egyszerű a kedvenc ételeik elkészítése, ami a „valami, sajttal”. Ez a recept elképesztően egyszerű, és jó móka az elkészítése. A cannelloni már maga egy remek forma, könnyen tölthető, szinte bármivel. Ez a recept nagyon sajtos és nagyon paradicsomos, a végeredmény, lágy, nyúlós, igazi komfort étel, és mint ilyen, egészen sok kalória van benne.
Hozzávalók egy közepes, 30x15cm-es edényben készülő adaghoz
– 17 dkg cannelloni
– 125 gr mozzarella
– 180 gr egyéb sajt, a töltéshez, felcsíkozva
– 4 dkg reszelt parmezán
– 2 dl tejszín
– 4 dl passzírozott paradicsom (nem sűrített)
– vaj az edény kenéséhez
– 1 db paradicsom
– 30 db apró koktélparadicsom, vagy nagyobbakból 15-20 db
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A cannellonik két végébe paradicsomot teszünk, középre egy csík sajtot. A kivajazott edénybe egy sorban elrendezzük a töltött tésztahengereket, szeletelt paradicsomot teszünk rá, és a szétszedett mozzarellát. Leöntjük a passzírozott paradicsommal, enyhén sózzuk, majd ráöntjük a tejszínt, és végül megszórjuk a reszelt parmezánnal. Lefedés nélkül 40 percig sütjük. Fogyasztás előtt tíz percet érdemes várni, hogy a tészta felszívja a folyadékot.
Hág Sávuot Száméáh!