A zsinagógában Sávuotkor felolvassák Rút könyvét, olvassuk el a történetét gyerekbiztos változatban.

Mese a hűségről, Rút és Noémi története

 

Egyszer régen, a Bírák idejében élt Betlehemben egy zsidó asszony, Noémi, a férje Elimelech és a két fiuk. Éhínség tört ki az országban, nem volt sem víz, sem élelem, ezért elhatározták, hogy elindulnak, más lakhelyet keresni maguknak. Így is tettek, majd letelepedtek Moáb földjén. A fiaik felnőttek, megházasodtak, moábi lányokat vettek feleségül, Oprát és Rútot. Ahogy teltek, múltak az évek, Noémi megözvegyült, később Opra és Rút is magára maradt.

„Úgy szeretlek benneteket, mint a saját lányaimat, ezért az lesz nektek a legjobb, ha visszamentek atyáitok házába, új férjeket kerestek magatoknak és boldogan éltek!” – szólt Noémi a menyeihez.

Opra sírt, rítt, nem akarta elhagyni anyósát, akit anyjaként szeretett, sem Rútot, akire nővéreként tekintett. Végül hallgatott Noémi szavára, szomorúan megölelte őt és sógornőjét és visszament a szülői házba, ám Rút hallani sem akart arról, hogy elhagyja anyósát. Könnyes szemmel kérte, hogy hadd maradjon mellette.

„Ne kényszeríts rá, hogy elmenjek. Mert ahova te mész, oda megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem!” – kérlelte anyósát. Noémi vonakodva bár, de beleegyezett, hogy menye vele maradjon, és kövesse őt vissza, a szülőföldjére.

Hosszú és nehéz út várt rájuk, Rút segített Noéminak, ahol csak tudott, nem panaszkodott, pedig biztosan neki is nehezére esett a viszontagságos utazás. Végül kettesben értek Betlehembe, ahol Rút kérte anyósát, hadd dolgozzon az aratáson, hogy megéljenek. Noémi elengedte Rútot, hogy a szántóföldön menjen az aratók után, és szedje fel az árpát, amit nem arattak le, ahogy az akkoriban szokás volt. Hogy hogy nem, a föld Noémi férjének rokonáé, Boázé volt. Kiment az aratókhoz, megnézni, hogy megy a munka. Meglátta a szép fiatalasszonyt az aratók mögött és megkérdezte a vezetőjüket:

„Ki ez a fiatal nő, aki szedi mögöttetek az árpát?”

„Rútnak hívják, moábi származású, Noémivel jött el idáig.” – válaszolták a munkások.

Boáznak nagyon tetszett Rút szorgalma és kedvessége, így megkérte, hogy ne menjen más földre, inkább nála szedje a kalászt, igyon a vízből, amit mernek, ha szomjas, egyen az ételből, ha éhes. Az embereinek meghagyta, hogy bőségesen jusson Rútnak gabona! Rút nem értette Boáz kedvességét.

„Miért vagy velem, idegennel ilyen rendes?” – kérdezte csodálkozva.

„Tudom, mit tettél az anyósodért, aki a rokonom felesége, azt is tudom, hogy otthagytad a szüleid házát, csak azért, hogy vele legyél, hogy neki segíts! Ritka ez a fajta önzetlenség, ezért én is segítek neked, ahogy tudok!” – felelte Boáz. Így hát Rút az aratás végéig Boáz földjén maradt, serényen dolgozott, segített Noéminak, s ahogy teltek a hónapok, egész jól berendezkedtek ketten Betlehemben. Boáz sokat gondolt Rútra, tetszett neki a hűsége, kedvessége, végül Rút hozzáment feleségül, fia született, és újra öröm és boldogság költözött a szívükbe! Rút és Boáz fiát Obednek hívták, ő lett Jisáj apja és a hatalmas Dávid király nagyapja.

A sávuoti asztalon remekül mutat ez az egyszerű ehető virág, aminek elkészítése biztosan nagyon fog tetszeni az egész családnak.

Rizspapír virág

Hozzávalók:

• néhány rizspapír, melyet ázsiai élelmiszereket árusító boltokban szerezhetünk be, egy kerek lapból 4-7 virágot tudunk csinálni
• 2 dl növényi olaj
• egy kanál színezett főtt rizs
• csepp kurkuma

A rizspapírból köröket vágunk ki, a szélétől hat egyforma bevágást ejtünk, közepére nyomunk egy kis gombóc főtt rizst. Én kurkumát használtam a színezéshez, ételfesték is kiváló. Egy magasabb falú, kisebb lábosban olajat hevítünk, majd, amikor már megfelelően forró, beledobjuk a virágokat egyesével. Azonnal „kinyílik”, egy szűrőkanállal kivesszük, lecsepegtetjük, és tányérra tesszük. Nagyon látványos, ahogyan készül. Ha nem teszünk rizsgombócot a közepébe, sima, hófehér virágokat kapunk, amelyeket tömény ételfesték és egy csepp alkohol keverékével gyönyörűen tudunk megfesteni.