Amit látsz, azt kapod
Találkoztál már engedékeny szülőkkel – azokkal, akik annyira tisztelik a „nyitottság” fogalmát, hogy nem bánják, ha a gyerekeiket szinte mindennek kiteszik? Végül is – állítják – mi megfelelő értékekre tanítjuk a gyerekeinket, nem igazán számít, hogy mit látnak vagy hallanak. A gyerekeknek meg kell engedni, hogy belelássanak a „való világba”, hogy ne váljanak naivvá. Hiszen egyszerűen el fogják utasítani a helyes értékekkel ellentétes idegen eszméket.
Igazuk van ezeknek a szülőknek? Természetesen nem. Az e heti Tóra-részletben, a Nászó-ban található Rási-kommentár elmagyarázza, hogy miért.
„Miért került a nazirok (1) törvényeinek szakasza a szota (2), a – házasságtörő feleség – gyanújának törvénye mellé? Hogy tudassa velünk, hogy aki látja a szotát gyalázatában, tartózkodjon a bortól (a nazirok egyik törvénye), mivel a bor házasságtöréshez vezet.” (Rási, 4M6/2)
Az általános kérdés ezzel a Rási-kommentárral kapcsolatban az, hogy mi az ellenkezőjét gondoltuk volna. Vajon aki látja, hogy egy bűnöst, mint amilyen (ha bebizonyosodik a bűne) a szota, megaláznak, nem kapna-e ösztönzést arra, hogy még csak ne is merjen a vétek közelébe menni? Ha látnád, hogy a munkatársadat leordítják, amiért későn jön, nem lennél-e különösen óvatos, hogy te magad el ne késs?
Akkor miért sugallja a Tóra, hogy a szota megszégyenítésének szemtanúja még jobban tart attól, hogy vétkezni fog? Miért hozna valaki óvintézkedést a bűn elkerülésére a bortól való tartózkodás által, ha már látta a Tóra megszegését a szota nő esetében?
A válasz az, hogy az előítéletünk nem igaz. A valóságban a bűn szemlélése, függetlenül attól, hogy látjuk-e a bűnöst megalázva vagy sem, gyengíti a spiritualitásunkat. Amikor valaki „megszegi a szabályokat” például az iskolában, a szabályok elkerülhetetlenül megszűnnek szentnek lenni, és csak idő kérdése, hogy a „szabályszegés” szabály legyen. Így van ez a Tórával is. Bár I-ten szabályai és micvái soha nem szűnnek meg, de ha szemtanúi vagyunk a megszegésüknek, az automatikusan csökkenti a tisztelet és az áhítat szintjét, amelyet az Ő parancsolatai iránt érzünk. Tudat alatt úgy érezzük, hogy a megszegés már nem érinthetetlen, és bár álmunkban sem jutna eszünkbe, hogy megtegyük, mégis lehetőséggé válik. Amint a lehetőség csúszós lejtője megnyílt, elkerülhetetlenül szörnyű következményekkel jár.
Ezért írja rabbi Moshe Feinstein (Igrot Moshe, Jore Deah 1:156), hogy ahogyan micvának számít látni és részt venni egy micvában, úgy az is áthágásnak számít, ha valaki szemtanúja egy áthágásnak, amit ott követnek el, ahol az elkerülhető. Ha valaki végig nézi I-ten Tórájának megsértését, írja, akkor végignézi, ahogy I-tent megalázzák és tiszteletlenül bánnak Vele. Ez pedig negatívan hat a saját istenszolgálatunkra, mert valamilyen szinten elveszítjük az I-ten iránti tiszteletet is.
A nazir tehát úgy dönt, hogy belép a nazirok fogadalmi intézményébe, mert látta a vétkes szotát. Rájön, hogy átmenetileg szüksége van a szentség különleges törvényeire, hogy visszatérhessen a saját korábbi állapotába, amelyben I-ten megszegett törvényei és parancsolatai iránti tiszteletet tanúsított.
A környezet és a nevelés létfontosságú szerepet játszik az emberi fejlődésben. Ezt a tényt semmiképpen sem lehet tagadni. Ahogy Maimonidész megállapítja (átfogalmazva):
„Az emberiség útja az, hogy a barátok és honfitársak modora és cselekedetei után vonzódik. Ezért az embernek kapcsolatot kell teremtenie és barátkoznia kell az igaz emberekkel, hogy tanuljon az ő útjaikból, és elhatárolódjon a gonosz emberektől”.
Maimonidész szokatlan módon nem a Tóra egy verséből származó forrást hoz fel bizonyítékként. Ez egy egyszerű tény az életből. Azt azonban nem sokan ismerik fel, hogy minden, amit látunk és tapasztalunk, a természetünk részévé válik. Ha megengedjük, hogy gyermekeink korlátlanul nézzenek tévét és filmeket, akkor potenciálisan káros hatásoknak tesszük ki őket. Ahogy Nicholas Johnson, az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottságának korábbi tagja mondta egyszer: „Minden televízió nevelő hatású. A kérdés az, hogy mire nevel?”
Egyértelmű, hogy a gyermekek körében a szexuális promiszkuitás és aktivitás, az erőszak és a fegyverek iskolákban való jelenlétének nagymértékű növekedése, valamint a teljesítmény és az intelligencia csökkenésének tendenciája a televízió és a filmek hatásaiban gyökerezik. (Lásd Lawrence Keleman „To Kindle a Soul” (3.) című könyvében a részletes tudományos tanulmányokat és kutatásokat.)
Ennyit a szülői nyitottságról. Ez egy kísérlet, amely szánalmasan megbukott. Ha felelős szülők vagyunk, akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy a lehető legjobban elzárjuk a rossz hatásokat a gyerekeinktől. Nem szabad, hogy fiatalkorukban évről évre gyilkosságok és erőszakos cselekmények ezreit lássák a tévében. Ha ezt megengedjük nekik, elveszítik az érzékenységüket mások bántalmazása iránt, és még gonoszabb emberekké válnak.
Amit látunk, az a részünkké válik. Meg kell próbálnunk elkerülni, hogy gyermekeinket kitegyük a világ gonoszságainak. A társadalom elismeri, hogy a gyerekeknek szóló filmek „besorolási rendszere” pozitív dolog. Bár az ország erkölcsi süllyedésének eredményeként, ami korábban viszonylag elfogadható és szelíd „PG” (4.) besorolás volt, ma már valószínűleg egy súlyos „R” (5.) besorolással egyenértékű. Még mindig vannak olyan dolgok, amelyek nem megfelelőek a gyermekek számára.
Azt kellene megkérdeznünk magunktól: ha egyetértünk abban, hogy ez nem megfelelő a gyermekek számára, akkor miért lenne megfelelőbb számunkra? Rendkívül óvatosnak kell lennünk azzal, amit mi is látunk és tapasztalunk. Ne feledjétek, amit láttok, azt kapjátok – az elmétekben és a lelketekben.
Minden olvasónak békés, szép Szombatot!
Jegyzetek:
(1.) Azoknak az izraelitáknak a neve, akik a 4M6/2-21-ben előírt fogadalmat vették magukra. A szó általában azt jelöli, aki elkülönül másoktól és I-tennek szenteli magát. Bár Sámson előtt nem említenek nazir személyt, mégis nyilvánvaló, hogy már Mózes előtt is léteztek. A nazir-fogadalom a következő három dologgal járt együtt: (1) a bortól és az erős italtól való tartózkodás, (2) a haj levágásától való tartózkodás a fogadalom fennállásának teljes időtartama alatt, és (3) a halottakkal való érintkezés kerülése.
(2.) A Biblia szotája egy olyan nő, aki házasságtörés gyanújába keveredett, bár férje figyelmeztette, hogy ne tegye ezt. Ha a nő továbbra is a férje felesége akart maradni, a Szentélybe vitték, és „keserű vizet” adtak neki inni. Ez a halálához vezetne, ha valóban bűnös lenne házasságtörésben, de nagy áldást hoz számára, ha ártatlan.
(3.) „Egy lélek meggyújtása”
(4.) „Szülői felügyelettel ajánlott” korhatár-besorolás
(5.) „Csak 18 éven felülieknek” korhatár-besorolás