Ha egy férfi, vagy nő külön fogadalmat tesz, názir fogadalmat, megtartóztatást fogadva az Örökkévalónak. (IV.M. 6/2.) Az ember gyakran és ösztönösen tesz fogadalmat, amelyet vagy betart, vagy meg is feledkezik róla. A zsidó tórai életvitel ezzel szemben a fogadalmat szigorúsággal kezeli. Minden fogadalom ugyanis olyannak tekinthető, mint amit az Örökkévalónak tesz az ember.
A „názir” fogadalom fogalma szigorúan időhöz és tisztasághoz kötött. Ismert, hogy egy kohanita, „papi rendbe” tartozó személy tisztátalanná válik halottal való közvetlen érintkezésével, de úgy is, ha olyan zárt térben tartózkodik, ahol holtest van. A „názir” fogadalomtevő fogadalmi ideje alatt is tisztátalanná válik halott által, ami azt jelenti, hogy fogadalma magasabb spirituális státuszba emeli. Ezért, ha elkezdte fogadalmi önmegtartóztatását, és tisztátalanná válik, miután újra tiszta lesz, elölről kell kezdenie önmegtartóztató folyamata idejét. A fogadalom egyik és leggyakoribb tárgya a bor, és párlat fogyasztásától való tartózkodás.
Rabbi Slomo Itzáki (Troyes 1040–1105) középkori Tóra- és Talmudtudós és -kommentátor „civilben” borkereskedő volt, és ambivalens módon viszonyult (talán nem véletlenül) az ilyen fogadalom helyességéhez. Véleménye szerint ne igyon bort, aki hajlamos embertársát rossz színben feltüntetni. Az ilyen habitusú ember rossz tulajdonságát csak még jobban fokozza az alkoholos befolyásoltság. Ezzel szemben ha jószándékkal viseltetik felebarátai iránt, akkor éppen ellenkezőleg: jót tesz néhány pohár ital elfogyasztása, hiszen áldást, „lehájim”-ot mond, az életre üríti poharát. A pohár héberül: „kosz”. Rási másik két fogalommal hozza összefüggésbe: pénztárca (kisz) és harag (káász) a következő értelemben: a személyiség pontos leírását adja, miként viselkedik ittas állapotban, hogyan bánik a pénzével, és mit hoz elő belőle haragja.
Rási szerint nem véletlen áll a fogadalmi szabályok a házasságtöréssel gyanúsított nő (szotá) szabálya mellett. Ugyanis aki lát egy házasságtöréssel gyanúsított nőt megszégyenülve, annál inkább tartózkodjon a bor és alkohol fogyasztásától, mivel leggyakrabban a bor az, ami hűtlenséghez vezethet.
Az önmegtartóztató fogadalom másik formája a böjtölés.
A nikolsburgi Szmelke rabbi mesélte, megkérdezték egyszer Baal Sém Tóvot: Mi az istenfélelem lényege? Netalán azok volnának igazi istenfélők, akik magukat „a cselekvés férfiainak” nevezik és egyik Szombattól a másikig böjtölnek? Akik nem esznek és nem fogyasztanak bort? Baal Sem Tov válasza: Az, aki sanyargatja magát, és kínozza lelkét, annak ugyanúgy számot kell adnia tettéről, miként a bűnösnek, és aki életében nem félte Istent! Három dologra kell törekednie az istenfélőnek: Isten szeretetére, Izrael szeretetére és a Tóra szeretetére… és arra, hogy ne sanyargassátok magatokat!