Vannak pillanatok, amikor feltesszük magunknak a címben szereplő kérdést, és nem kell olyan, az egész világot érintő globális problémákra gondolni, mint a koronavírus járvány, az orosz–ukrán konfliktus, vagy a globális felmelegedés.
Akár a leghétköznapibb pillanatokban is meginoghatunk egy kis időre; amikor a főnök csesztet, mert három perccel később veszed fel a telefont és a millió szuper dolog közül pont azt szúrja ki, amit nem száz százalékon teljesítettél. Újabb barázdák a szemed alatt, ami a sztereotípiák szerint hamarosan egy sportkocsihoz és egy huszonéves instacicához, a feleségednél pedig depresszióhoz és a legközelebbi plasztikai sebészhez vezet. A hasad egyre jobban megereszkedik, de lehet, hogy még mindig egy albérletben laksz a pároddal vagy a családoddal, miközben a világban uralkodó káosznak köszönhetően egyre utópisztikusabb lehetőségnek tűnik egy saját lakás megvásárlása. Ilyen és ehhez hasonló esetekben is könnyen meginoghat a hitünk, ahogy A harmadik nap főszereplője, Sam esetében is történik.
Sam egy jóvágású, negyvenes apuka. Súlyos terhet cipel magával, miközben azok a barázdák ott vannak már a szeme alatt, köszönhetően az idő múlásának és egy tragédiának. A férfi azonban élete lehetősége előtt ál: sok lemondás után megépítheti magának és családjának álmai házát, azonban ehhez némi pénzre és annál több turpisságra van szüksége. Egy kislány öngyilkossági kísérlete azonban keresztülhúzza Sam terveit, aki pillanatok alatt a rejtélyes Osea-szigetén találja magát. Az apró földterület különlegessége, hogy naponta csak kétszer lehet be-, illetve kijutni apály idején, amúgy mindig víz alatt van az Oseara vezető út. A misztikus, sőt sokszor horrorisztikus hangulatot a szigeten található, pogány hiedelemvilág szerint élő szigetlakók csak fokozzák.
Ha őszinték akarunk lenni, mindannyian éreztük már úgy, hogy eltűnnénk egy világtól (majdnem) elzárt szigeten. Ennek a lehetősége villan fel Jude Law karakterének a minisorozat első felében. Az angol színész meglepően érett és visszafogott alakítást nyújt az egyszerű kisember szerepében, dacára annak, hogy fizikai- és színészi adottságait eddig másra használta a filmipar. Így, közel az ötvenhez úgy tűnik, Law egyre merészebben választ szerepet két Legendás Állatok film között. Feltételezem előbbivel művészi ambícióit, utóbbival saját, hat gyermeke és a kedvese szükségleteit elégíti ki. Mellette az angol színjátszás olyan kiválóságai tűnnek fel, mint a mindig tökéletes Emily Watson vagy Katherine Waterson.
A slusszpoén, hogy ennek a filmnek semmi köze sincs a zsidósághoz, a kereszténységhez is csak igen sajátos módon. Akkor mit keres itt a Mozigépészben? Mert a hit erejéről szól a történet, amit – higgyünk bármiben is – folyamatosan erősítenünk kell önmagunkban, imával, énidővel, vagy akár csak egy hat részes angol sorozat első három részével.
Folytatása következik!