Attól a pillanattól kezdve, hogy Izrael  fiai elindultak Egyiptomból a rabszolgaság földjéről az út végéig, amíg be nem mentek az ígéret földjére mindenre panaszkodtak, de elsősorban az ételre.

E héten olvasott hetiszakaszunk történetében nem a szűkösség a gond, hanem a változatosság hiánya. Húst akarnak, halat, póréhagymát, uborkát és dinnyét, ami szerintük  bőven volt Egyiptomban. Itt az a meglepő, hogy az az étel, amit ettek, a Manna, a világ legfinomabb étele volt. A mannát úgy írják le, hogy úgy néz ki, mint a koriandermag vagy a borsszem,  bronz, sárgás és barnás színű volt. Tészták készültek belőle, és olyan íze volt, amilyet aki ette, elképzelt. Most, ha választhatnánk aközött, hogy folyamatosan ehetjük ezt a finom ételt, vagy  póréhagymát,  fokhagymát,  uborkát, dinnyét, halat és közben a munkafelügyelők ütlegét kapnánk, mit választanánk?

Ahhoz, hogy jólétben érezzék magukat az emberek, nem elég, ha rendelkeznek mindennel, amire csak szükségük van. Az embernek több kell annál, mint ami a szomszédoknak van. A Manna lélektanilag nem volt elegendő, mert mindenkinek bőven volt belőle. Gyakran úgy tekintünk az ételeinkre, mintha ebből arra lehetne következtetni, hogy nyertesek vagy vesztesek vagyunk az életben.  A legtöbb ember úgy tekint az életre, mint egy versenyre, ahol nyertes vagy vesztes van. Ha az élet célját „győzelemnek” tekintjük, arra kényszerít bennünket, hogy más embereket versenytársaknak tekintsünk, akik veszélyt jelentenek a boldogságunkra. Ahhoz, hogy mi „nyerjünk”, nekik „veszítenünk” kell. Ez a finom csemege Izrael népéből tehetetlenséget, elégedetlenséget, és féltékenységet váltott ki, és mindenki kutatni kezd, milyen van a mellette lévőnek.

Van itt egy másik üzenet is, ha a minőség rossz is, de a választás lehetősége fontosabb. Őseink úgy vélekedtek a mannáról, mint amikor mi megbeszéljük párunkkal, hogy mi lesz az ebéd vagy a vacsora és valami egészen más kerül az asztalra. Az étel nagyon személyes dolog és mindenkinek szüksége van rá, de ugyanúgy vágyunk arra is, hogy megválaszthassuk mit, hogyan és hol együnk. Az embereknek méltósággal kell tudni étkezni élethelyzettől és kortól függetlenül.  Az evés táplálja és fenntartja testünket. De ezen túlmenően az evés lényeges része annak, ami teljes emberré tesz bennünket.