Mírjam, Mózes nővére megbetegszik. Rossznyelvűség (láson hárá) vétkébe esett: „beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett, mert kusita asszonyt vett el” (IV.M. 12/1.). „Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát” (Mislé 10:19).
Tudjuk az előbbi szövegekből, hogy Cipora Midjanita volt Jiszró midjanita főpap lánya. Miért mondja róla Mirjam, hogy „kusita”? Rási úgy magyarázza, hogy: „mindenki egyetértett szépségét tekintve, éppúgy, ahogy mindenki egyetért abban, hogy a kusi bőre fekete”. Rási még hozzáteszi: „vannak nők, akik szépek, de a tetteik nem, vannak, akiknek tetteik szépek, de a külsőjük nem, neki (Cippóra) a külseje és tettei egyaránt szépek voltak”.
Más magyarázat szerint, Mirjam bűne az volt, hogy megrója Mózest, hogy nem hál feleségével. A Tóraadás előtti előkészületekből tudjuk, hogy az Örökkévalóval való találkozás feltétele a rituális tisztaság, ami a házasélet három napi szünetelését követelte meg. Mózes rendszeresen bejárt a Bizonyosság Sátrába, tehát nem engedhette meg magának, hogy rendszeresen házaséletet éljen feleségével. Mózes imádkozik nővére meggyógyulásáért! Imája csupán öt szó: „Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”. Isten meghallgatta a fohászt, Mirjám meggyógyult.
Megtörtént már, hogy valakiért imádkoztak de imáik nem kerülnek meghallgatásra.
Bráchot 32b. tanítja: „Rabbi Hama, Rabbi Hanina fia mondta: ha az ember azt látja, hogy imája nem kerül megválaszolásra, akkor imádkozzon megint, amint írva van: »Bízz az Örökkévalóban! Légy erős, bátorodjon szíved és bízz az Örökkévaló ban«”(Zsoltárok 27:14).
Talmud Moéd Katan szerint: „aki hosszan imádkozik, annak imája nem tér vissza üresen”. Honnan tudjuk? Mose rábénutól, amint írva van: „imádkoztam az Örökkévalóhoz” (40 napig), és utána írva van: „és meghallgatott az Örökkévaló ez alkalommal is”.
Rabbi Hijá bár Ábá Rabbi Johanán nevében:
„mindenki, aki annak reményében, azzal az elvárással imádkozik hosszan, hogy imája meghallgatásra kerül, annak a vége fájó szív lesz. Amint írva van: »a halogatott reménység beteggé teszi a szívet«” (Példabeszédek 13:12).
Mózes Tanitómesterünk imájából megtanulhatjuk, hogy a szívből jövő ima nem feltétlenül hosszú. Ehhez kapcsolódik a talmudi történet. Történt egyszer, hogy egy ifjú Rabbi Eliezer előtt imádkozott. Meglehetősen hosszan, és a Rabbi többi tanítványa berzenkedett miatta: „Mester, túl hosszan imádkozik!”. Rabbi Eliezer így válaszolt: „Egyáltalán nem hosszabb a szükségesnél, hiszen írva van: »…és az Örökkévaló elé vetettem magamat, mint első ízben, negyven nap és negyven éjjel…«” (5Mózes 9:18). Más alkalommal az előimádkozó túl röviden imádkozott. Ismét panaszra mentek, de a rabbi megnyugtatta őket, hogy az ima túl rövid sem lehet, hiszen írva van: „Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”.
