Az amerikai zsidó maffia egy leghírhedtebb tagja kitalálta, hogy a sivatag közepén kellene megalapítani a szerencsejáték fővárosát. Az álmos, poros, senki által nem ismert Las Vegas települését találta alkalmasnak erre a célra. Ötlete bejött, de nem üzleti érzéke miatt, hanem mert bekerült az újságokba, mikor fejbelőtték.
Irány a sivatag!
Las Vegas városát 1905 májusában alapították. Semmi különleges nem volt benne, a sivatag közepén álló, poros települést – távol mindentől – csak néhányan választották lakhelyül. Akkoriban senkinek nem jutott volna eszébe, hogy pár évvel később emberek millió utaznak oda rendszeresen. Míg Európa igyekezett romjaiból feléledni a második világháború után, addig az Egyesült Államokban lecsengőben volt a válság, a gazdaság egyre erősödött, és már a középosztály számára is elérhetővé váltak olyasmik, amik addig csak a gazdagok kiváltságai voltak. Persze, nem csak szépre és jóra kell gondolni, egyre jobban terjedt a prostitúció, a drogbiznisz, az alkoholfogyasztás és a szerencsejáték is. (Az Egyesült Államok területén ekkoriban csak Nevadában volt kaszinó, illetve a közeli Kubában, ahova már rendszeresen indultak repülőjáratok.) Az illegális szerencsejáték-intézmények többsége a National Crime Syndicate kezében volt, melyet Charles „Lucky” Luciano, egy olasz bevándorló és Meyer Lansky, egy orosz-zsidó bevándorló irányított.
Meyer Lansky
Az alvilágnak az egyik leghírhedtebb személyisége Benjamin „Bugsy” Siegel volt, aki 1941-ben tett első látogatását Nevadában, abban a reményben, hogy talál egy ideális helyszínt, amelyet Amerika legális szerencsejáték-fővárosává alakíthat. Felismerte Las Vegas lehetőségeit, és sikerült vásárolnia egy kis szerencsejáték-hotelt a belvárosban. Meyer Lansky nem osztotta régi partnerének optimizmusát a sivatagi város jövőjét illetően, de úgy döntött, hogy támogatja barátját pénzzel, és más befektetőket is szerez.
Benny „Bugsy” Siegel
Nem jött a siker
Bugsy nagyban gondolkodott: a pénzért megvehető legjobb lakberendezőket bízta meg, és az elérhető legdrágább bútorokkal szerelte fel a szállodát. Ő maga vállalta a deluxe lakosztályok tervezését. Bugsy mindenekelőtt a kaszinóba és a bárba fektetett, amelyekről úgy gondolta, hogy az új Flamingo Hotel elsődleges bevételét fogják biztosítani. A nyitás után azonban Lansky félelmei beigazolódtak: bár a város egyre jobban fejlődött, de a nagy turizmus elkerülte, ezért csupán egy hónap elteltével bezárt a Flamingo Hotel. Siegel azonban nem volt hajlandó feladni, további kölcsönöket vett fel, elsősorban a zsidó alvilág tagjaitól, akik a pénz mellé figyelmeztetést is adtak: jobb, ha a pénzük megtérül, különben….
Halál hozta a sikert
Dacára az újabb és újabb fejlesztéseknek, az üzlet csak nem akart beindulni, befektetői pedig egyre inkább azt gondolták, hogy Bugsy átverte őket. 1947. június 20-án Bugsy Siegelt fejbe lőtték, és azonnal meghalt. A hullájáról készült fényképeket az Egyesült Államokban, majd az egész világon publikálták. A meggyilkolását követő hetekben és hónapokban hírek jelentek meg arról a zsidó gengszterről, aki a kevéssé ismert Las Vegas várost a bűn fővárosává tette, és erre fellendült a turizmus, mindenki kíváncsi volt a maffiózók városára. Bár lehet, hogy kudarcot vallott küldetésében, halálával azonban hozzájárult a város hírnevéhez. Az 1959-es kubai forradalom idején az új rezsim államosította a Lansky és gengsztertársai tulajdonában lévő kaszinókat. A zsidó maffiafőnök ekkor figyelmét Las Vegasra fordította, a városra, amely oly kedves volt néhai barátjának.
Izraeli vonal
Lansky pénzzel támogatta a Yishuvot, az Izrael földjén élő zsidó lakosok testületét. Cserében a 1970-es években azt kérte, hogy bevándorolhasson Izraelbe, hogy megússza az ellene irányuló szövetségi vizsgálatot az Egyesült Államokban. Addigra már számos alkalommal járt Izraelben, és ki is nézte magának Eilatot, mint egy újabb lehetséges szerencsejáték-paradicsom helyszínét. Izrael azonban elutasította a kérését, attól tartva, hogy személye újabb amerikai bűnözőket vonzana az országba. Ettől függetlenül Lansky egyik interjújában azt mondta, mindig is arra vágyott, hogy nyugdíjas éveit Izraelben töltse, mint minden zsidó.
Forrás: The Librarians