Komár László egyik nagy slágerét idézem a címben. Talán legrégibb babonáink egyike, hogy ha nem szeretnénk elfelejteni valami fontosat, akkor csomót kötünk a zsebkendőnkre. De ha nagyon fontos előszeretettel használjuk a „lelkére kötöttem” kifejezést. Ez a hiedelem abból ered, hogy egészen a XIX. századig mindenféle csomónak mágikus erőt tulajdonítottak.
A betegségek elűzésekor a kórt rituálisan hozzácsomózták valamilyen fonalhoz. Bizonyos kultúrákban ezért nézték rossz szemmel, ha valaki egy csomót egyszerűen kibontott. A csomók nemcsak a betegségek legyőzésében segítettek, hanem átok, fogamzás és sok minden más „elkötésére” is használták őket. Sőt, mi több, a csomó arra is alkalmas volt, hogy valakinek a rajongását és hűségét magához kösse az illető. A csomót már a bibliai időkben is használták, nehogy valami feledésbe merüljön! Ezt alátámasztja az ezen a héten felolvasásra kerülő hetiszakaszunk is, a Slách szidrája. Hetiszakaszunk egyik fő témája, hogy Mózes kémeket küld Kánaán földjére, mégpedig tizenkettőt, minden törzsből egy kiváló harcost. Megnézték, hogy valóban olyan bőven termő, gazdag és szép-e az ország, ahogy azt Isten ígérte. Felmérték, hogy milyen néppel kell harcolniuk. Negyven nap elteltével a kémek visszatérnek egy hatalmas fürt szőlővel, egy gránátalmával és egy fügével, és jelentik, hogy bizony, tejjel és mézzel folyó csodálatos föld az, amelyet találtak.
De rossz híreket is hoztak. Tízen a kémek közül arra figyelmeztetnek, hogy az ország lakosai hatalmas termetűek és félelmetes harcosok, csupán Káléb és Józsua erősködnek, hogy az ország igenis meghódítható, ahogyan azt az Örökkévaló parancsolta. Ám a magukban és népünk sikerében nem bízók ismét zúgolódni kezdenek, és ismét hangot adnak azon óhajuknak, hogy ők bizony visszamennének Egyiptomba.
Az Ö-rökkévaló válasza eme kishitűségre a negyvenéves pusztai vándorlás, melynek során kihal az a nemzedék, amelyik visszavágyik a rabszolgaság földjére, és az új nemzedék fogja majd elfoglalni és birtokba venni az országot. Csak Káléb és Józsué érhette meg azt az időt, amikor a nép győzedelmesen elfoglalta az Ígéret Földjét. A következő rész, amelyet szerettem volna kiemelni, hiszen női rovat vagyunk, és ez a téma nagyon fontos, az, melyben az Ö-rökkévaló közli a mönáchot, azaz a liszt, a bor és az olajáldozat törvényeit, valamint ismerteti a chálá micváját, vagyis, hogy kenyérsütésnél a nyers tészta egy részét az Ö-rökkévalónak kell szentelni.
Chálá, kalács, bárchesz
A chálá nem csak a bárcheszünk egyik neve, hanem elsősorban az elkészített tésztából levett kis darab, melyet a Szentély fennállása idejében a kohénoknak, a Szentélyben szolgáló papoknak juttattak. Napjainkban, mivel nem áll a Szentély, csak rabbinikus, nem pedig tórai parancsolat a chálá levétele. A levett tészta a háláchá szerint fogyasztásra nem alkalmas, ezért meg kell semmisítenünk. Ezt többféleképp megtehetjük. Alufóliába csomagolva egyszerűen ehetetlenségig égetjük, vagy pedig alaposan becsomagolva kidobjuk. Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha a következő ötféle gabona valamelyikéből, illetve azok kombinációjából készült lisztet használunk. Ezek: búza, árpa, tönköly, rozs és zab.
A chálá levételekor a következő áldást mondjuk:
„Báruch Átá HáSém Elochénu Melech Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vöcivánu löháfris chálá min háiszá.”
azaz:
„Áldott vagy Te, Ö-rökkévaló I-stenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és meghagyta nekünk, hogy leválasszuk a chálát a tésztából.”
A chálá levétele egyike a zsidó nők három különleges micvájának, melyeken a zsidó családi élet nyugszik. Ezek pedig: chálá, azaz a tésztából levett áldozat, a nidá, a házasság tisztasága, azaz a mikve használata (nidá, a havi tisztátalan időszak neve), valamint a hádlákát nérot azaz a szombati és ünnepi gyertyagyújtás. A kezdőbetűk pedig Cháná nevét adják ki. Cháná, aki a silói sátorszentély előtt imádkozott, és olyannyira belemerült az imába, hogy szavak nem hagyták el a száját, csak az ajka mozgott, és akit ezért a főpap részegnek hitt, évekig meddő volt. Cháná ígéretet tett arra, hogy ha az Ö-rökkévaló gyermeket ad neki, akkor neki fogja szentelni az ő egész életét, és így is lett. Sámuél próféta már két évesen a Szentélybe került, és Eli főpap nevelte. Később ő kente fel királlyá Sault és Dávidot is.
Amikor e micvák bármelyikét végrehajtjuk, az az időszakot ét rácon-nak, különlegesen alkalmas időnek tekintjük egyéni kéréseink, imáink elmondására. Sokan gyakorolják azt a szokást, hogy a vallási értelemben nagykorúvá, 12 évessé váló lány egyik első micvájaként kenyértésztát gyúr, és chálát vesz belőle áldással. A gyertyák gyújtását már pici kortól kezdve végzik a kislányok édesanyjuk mellett.
De honnan ered a név: bárchesz?
A X. század környékén a Rajna-menti német lakosság hitt a Barchte nevű, fiatal, szőke, fonott hajú folyótündérben, aki szerintük elcsábította a férjeiket. Az asszonyok az ő hajának mintájára készítették fonott kalácsaikat, hogy megvédjék férjeiket a csábítástól. Kalácsuk neve Barchte’s Haar, vagyis Barchte haja volt. Valószínűleg ezektől az asszonyoktól vették át a környéken élő zsidóasszonyok a fonott kalács receptjét és formáját, és valószínűleg nevét is. A szó nagyon hasonlít a bróchesz, héberül a bráchot kifejezésre, mely annyit tesz, hogy áldások.
Kedvenc receptjeim:
Teljes kiőrlésű kalács
- 1,3 dl tej vagy víz (langyos)
- 1 tk cukor
- 12 g friss élesztő
- 175 g teljes kiőrlésű liszt (zabliszt)
- 60 g finomliszt
- 1 tojás
- 25 g búzasikér
- 1 csipet só
- 30 g puha vaj vagy margarin
Elkészítés:
A receptünknek megfelelően készítsünk kovászt. Amíg a kovászunk „dolgozik”, a hozzávalókat tegyük egy mély tálba. Ha dagasztógéppel dolgozunk, akkor a gépünk keverőedényét használjuk. Én személy szerint a kézi dagasztást jobban szeretem, mert nagyon szeretem érezni és látni azt, ahogy a hozzávalókból egy élő, könnyen dagasztható, remek állagú tésztát kapok! Ezt az érzést szerintem semmilyen szuper gép nem adja vissza. Miután összeállt a tésztánk, félretesszük kelni. Próbáljunk minél melegebb és huzatmentes helyet keresni a kelesztéshez. Amikor a tésztánk megkelt, körülbelül egy kisebb tojásnyi darabot szakítsunk le belőle, a fentebb található áldás elmondása mellett.
Ezek után ahány kalácsot szeretnénk sütni, annyi darabra osszuk a tésztánkat, és a fonatok számának megfelelően tovább daraboljuk őket. Majd pár percre újra kelni hagyjuk, hogy a sikérszálak rendeződjenek egy kicsit. A tésztadarabokat sodorjuk, és megfonjuk a kalácsokat. Ezután fél órát várva újra kelesztjük, de most már a kikent vagy papírral bélelt sütőlapra vagy formába rakva hagyjuk újra kelni. Sütőbe helyezés előtt felvert tojással lekenjük és sütjük! A sütési idő kb. 30–35 perc, 170 fokon.
Foszlós kalács
- 80 dkg finomliszt
- 20 dkg BL80-as liszt
- 3 tk só
- 2 tojás
- 2 ek puha vaj vagy margarin
- kb. 6 dl langyos tej vagy víz
- 2 tk cukor
- 4 dkg élesztő
Elkészítése mindenben megegyezik a teljes kiőrlésű kalács elkészítésével!