„Pártot ütött Korách, Jicháor fia…” (IV.M. 16/1.)

2022.07.01.

A tórai hetiszakaszban Korách lázadást forral Mózes ellen. Kifogást keres Mózes vezetői szerepe, valamint a „papi” tisztség Áron és utódainak való odaítélése ellen. Csatlakoznak hozzá között Dátán és Ávirám, akik ketten már névtelenül ugyan, de szerepeltek Mózes második könyvében.

részlet Sandro Botticelli: A lázadók büntetése című freskójából

Ők voltak, akik Smot könyvében civakodtak egymással, és akiket a fiatal Mózes szétválasztott Egyiptomban. A békétlenség szelleme már bennük volt, hiszen Mózes békítő felhívására mondták: „talán minket is meg akarsz ölni?” ( II.M. 2/13.). A két békétlen lelkű lázadóhoz 250 előkelő közösségi tag csatlakozott. Mózes Istenre bízta a lázadás elbírálását. Próbára kerül sor, melyben főszerepet kap a szent füstölőszer. Mózes és Áron megerősítést kap a világi, illetve papi hivatásra való érdemességükben. A föld megnyílik, és elnyeli a zendülőket. A vita, békétlenség, háború, héber nyelven „machloket”. A ch.l.k. szótő igeformája: megoszt, feloszt. Derech Eretz 7/37 különös magyarázatot ad a békétlenségre, háborúra:

Nagyszerű a béke, a vita pedig megvetendő. A város, ahol vita van, pusztulásra van ítélve. Bölcseink mondják: A vita egy városban vérontáshoz vezet. Egy otthon, ahol vita van, a pusztulásba tart. Ha egy bíróság tagjai között vita van, az a világ pusztulása. A békétlen vita, a béke ellentéte, ami megsemmisüléshez vezet.

Nagy vita folyt egyszer a szalma, a pelyva és a tarló között: vajon melyikük kedvéért vettetett be termőmaggal a mező, s a vitának a búzaszem vetett véget, mondván: »várjatok a döntéssel addig, míg elérkezik a betakarítás ideje«. Midőn szerűre került a termés, eljött a gazda s megkezdé munkáját a szórólapát, a szalma félredobatott, a pelyvát elvitte a szél, a tarló pedig tűzre került. Miért szántatott hát föl a mező s a termő magnak mi volt a gyümölcse? Bizony csak tiszta búzaszem gyűjtetett a magtárba s jutott a gazdának külön őrizetébe…” (Sir Hásirim Rabba 7/4.)

A Talmud történettel illusztrálja, mivel jár a békétlen vita és mi lesz annak a következménye. A vita a Talmud két illusztris rabbija között folyt. Értelmetlen vita, felesleges és tragikus vita. A vita a halandó ember vélt dicsőségéről szólt… A két fél, Rabbi Jochánán és Rabbi Rés Lákis. Rabbi Jochánán már elismert bölcs, amikor tanítani kezdi Rés Lákist, aki kitűnő tanítványnak bizonyul. Kis idő elteltével hosszú vitákba bonyolódik mesterével. A vita tárgya a gyilkoló fegyver tisztátlansága. Egyikük azt állítja, hogy már kovácsolás pillanatától tisztátlan a kard. Attól a pillanattól, amikor a fém formát ölt, és kiderül, milyen célt szolgál. Társa ragaszkodik ahhoz, hogy csak attól a pillanattól, amikor megedzik a fegyver acélját, amikor az okból okozattá válik. A vita személyeskedésbe csap át, és a két rabbi hosszan sértegeti egymást. Rabbi Jochánán sértő módon azt állítja, hogy csak igaza lehet Rés Lákisnak a kérdésben, hiszen előéletében rablóvezér volt, így jobban ért a kardokhoz és a gyilkoláshoz, melyet a kard „tisztátlanságával” követnek el. Rés Lakis rabbi annyira szívére veszi mestere és rabbitársa sértő kijelentését, hogy abba belehal. Rabbi Jochánán a történtek után súlyos beteg lesz, rémálmok gyötörik. A történet vége az, hogy tanítványai kérik imájukban, hogy a Világ Ura szabadítsa meg rabbi Jochánánt szenvedésétől.

Marokba szorított kézzel jő világra a gyermek, mintha mondaná: »enyém az egész világ«, de simára van kifeszítve az ember tenyere, ha elhagyja e földi létet, mintha mondaná: »lám minden földi dicsőségből semmit sem viszek, semmit se vihetek magammal«…” ( Kohelet rab. 5/14.)