Amikor egy jeruzsálemi azt mondja: „találkozzunk a városban”, akkor arra a háromszög alapú területre gondol, amelyet a King George, a Ben-Jehuda és a Jaffa utcák határolnak. Egy turistának pedig, ha az óvárosi séta után látni akarja a modern Jeruzsálem régi-új központját, a Jaffa kaputól alig több, mint egy kilométert kell gyalogolnia.
A városközpont kialakítása Ronald Storrs ezredesnek köszönhető. Ő volt a brit mandátum alatt, 1917-től Jeruzsálem katonai, később polgári kormányzója, ahogy hangoztatta: Pontius Pilátus óta az első. Van ebben némi csúsztatás, mert közvetlen előtte Borton dandártábornok töltötte be ezt a tisztet, igaz, csak két hétig. Az viszont tény és való, hogy Storrs megpróbálta közelíteni egymáshoz a zsidó és az arab lakosokat, amit mindkét oldal úgy ítélt meg, hogy a másik félnek akar kedvezni.
A kormányzónak akadtak azért barátai is, elsősorban a héber nyelv feltámasztója és megújítója, Eliézer Ben-Jehuda és családja. 1918-ban, a Balfour-nyilatkozat évfordulóján (1.) Storrs beszédet mondott Jeruzsálemben, amelynek meghallgatására lelkes zsidók és kevésbé lelkes arabok gyűltek össze. Beszédét – a hallgatóság legnagyobb meglepetésére – egy kis darab papírról felolvasott néhány héber mondattal kezdte. Fültanúk szerint a kiejtése finoman szólva hagyott némi kívánnivalót maga után, de a zsidó résztvevők szemébe így is könnyet csalt a tény, hogy egy brit tiszt az ő nyelvükön szólal meg. Innen datálódik a barátsága Ben-Jehudával, aki a beszéd után hosszasan rázta a szónok kezét és biztosította róla, hogy ezentúl mindig otthon érezheti magát náluk. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Storrs 1923-ban, amikor sor került a központi rész felavatására, annak egyik főutcáját néhány hónappal korábban elhunyt barátjáról, Eliézer Ben-Jehudáról nevezte el.
Nemcsak a névadás, de a környék kereskedelmi központtá alakítása is Storrs ötlete volt, aki el akarta kerülni, hogy az óváros történelmi területét szétdúlják az építkezés kedvéért. Döntése helyesnek bizonyult, mert rövid időn belül boltokkal, éttermekkel, kávéházakkal és szállodákkal lett tele a környék, és a kényes ízlésű német zsidó bevándorlók és az igényesebb ortodoxok is ide jártak vásárolni. A Ben-Jehuda a környező kis utcákkal együtt jóval később, 1983-ban lett sétálóutca, ami még inkább növelte a forgalmát.
Ha valóban az írás elején ajánlott útvonalon, az óváros felől jöttünk végig a Jaffa utcán, el kellett haladnunk a Nachalat Shiva nevű kerület házai mellett. Mint a neve is mutatja (Hetek birtoka), alapítását hét jeruzsálemi fiatalember kezdeményezte: Joel Moshe Salomon, Joseph Rivlin, Jehoshua Yellin, Michal Ha’Cohen, Binjamin Salant, Arie Horowitz és Chaim Ha’Levi. Egymástól függetlenül mindegyik az erec israeli letelepedés lelkes híve volt, a nagy vállalkozáshoz pedig erejüket egyesítve fogtak hozzá. 1869-ben rakták le a kerület alapkövét, de az ünnepélyes pillanatot több éves előkészületek előzték meg.
A földterület megvásárlása volt az első akadály, amelyet sikeresen legyőztek. Titokban történt, nehogy az arab szomszédok megneszeljék a tervet. Mivel földtulajdonnal csak az Oszmán Birodalom állampolgára rendelkezhetett, ezért Esther, Arie Horowitz arabul jól beszélő és állampolgári jogokkal rendelkező felesége jelent meg a hatóságoknál, az ő nevére jegyezték be a tulajdonjogot. Nem mondhatni, hogy az építkezésben pusztán kényelmi szempontok vezérelték a tulajdonosokat, inkább a hétköznapi biztonságot tartották szem előtt. A házak között lezárható udvarokat alakítottak ki, amelyeken kutakat ástak a zavartalan vízellátás érdekében, és átjárókat építettek a házsorok között. Hat évvel az alapítás után már ötven család élt a környéken, 1918-ra ez a szám ötszörösére nőtt. Az itt élők többsége kereskedelemmel és kézműiparral foglalkozott. Az egyik alapító, Moshe Salomon itt rendezte be nyomdáját, valamint itt épült fel az óvároson kívüli első askenázi, nem sokkal utána pedig a szefárd zsinagóga.
Az 1950-es évek végére a házak állaga erősen leromlott, a lakosok modernebb városrészekbe költöztek, ezért a város tervbe vette a bontást. A hatnapos háború után elkezdődött a terv megvalósítása, néhány épületet valóban elbontottak, de a jeruzsálemi lakosok közfelháborodása nyomán a munkálatok abbamaradtak: a Nachalat Shiva műemléki védettséget kapott. Területén ma mintegy kétszázan laknak, a többi házban és udvarban kis üzletek, hangulatos kávéházak és éttermek üzemelnek a turisták és a helyi lakosok örömére.
Jegyzet
(1.) A nyilatkozat, amelyet Arthur James Balfour külügyminiszter írt alá 1917. november 2-án, támogatja egy zsidó nemzeti otthon felállítását Palesztina területén.