Az előző ZSIMAgazin írásban megígértem hogy folytatjuk Velencével, azon belül is a zsidónegyeddel, aki az előző cikkről lemaradt, vagy csak frissítené az emlékezetét az gyorsan kattintson IDE: 

A ghetto azaz a velencei gettó a Cannaregio negyedben a Rio Cannaregio, a Rio di Misericordia csatornák, illetve a Rio terrá San Leonardo és Rio terrá Farsetti szárazföldi utcák által határolt terület. A Velencei Köztársaság szenátusa 1516. március 29-i dátummal határozott arról, hogy a városban élő zsidóknak el kell hagyniuk az általuk lakott Giudecca szigetét és Velence más részeit, ahol addig szabadon letelepedhettek. Velencében a népvándorlás kora óta élő zsidó közösség tagjainak egy számukra kijelölt városrészbe kellett költözniük, amelyet az ott lévő fémöntő műhelyek miatt “geto”-nak neveztek (ami öntést jelent, a szó etimológiájával kapcsolatban azonban megoszlik a szakemberek véleménye). Más álláspont szerint a gettó szó a héber get szóból származik, ami elválasztást vagy válólevelet jelent. 

Mindenesetre a velencei „gettó” lett a névadója a többi európai zsidó negyednek is, később a vészkorszakban is gettónak hívták a zsidók részére kijelölt kényszerlakhelyet. A gettó területét csak két híd kötötte össze Velence többi szigetével, így a zsidók lakta sziget ellenőrizhető volt, éjszakára ezt a két hidat is lezárták, és a zsidók nem hagyhatták el a gettót. 

A foglalkozások űzése is meg volt határozva a zsidók számára, Európa többi országához hasonlóan a szellemi szabadfoglalkozásokat végezhették (jellemzően orvoslást) és a pénzügyi, kereskedelmi tevékenységet. 1797-ben a gettó lakói elhagyhatták kijelölt, ám addig zárt és biztonságos helyüket és áttelepülhettek a város más részeibe is, a többség így is tett. 

A velencei gettó műemlékei csak szervezett túra keretében látogathatóak, azonban ott tartózkodásunkkor a legnagyobb sajnálatunkra az öt zsinagóga közül (Scuola Spagnola zsinagóga, Scuola Italiana zsinagóga, Scuola Levantina zsinagóga, Scuola Canton zsinagóga, 

Scuola Grande Tedesca zsinagóga) csak az ún. levantei volt turistaként látogatható. A spanyol zsinagógában a helyi közösség imádkozik, oda külön regisztráció és COVID oltási igazolvány vagy negatív teszt szükséges az vírushelyzet okán. A viszonylag kis területen elhelyezkedő sok zsinagógának az az oka, hogy mindegyik zsidó közösség (európai, olasz, oszmán területről érkező) meg akarta tartani saját, egyedi jellegzetességeit, hagyományait. 

(Ismerik a régi viccet? Kohn és Grün hajója elsüllyed, ők meg egy lakatlan szigetre kerülnek. Eltelik pár év, mire aztán megjön a segítség, jön egy hajó, a kapitány kiszáll, és mit lát? Három zsinagógát. Kérdi a kapitány:

– Kohn, minek maguknak ide három zsinagóga, amikor csak ketten vannak itt a Grünnel?

– Az egyik templom az enyém, a másik a Grüné, és én aztán semmi esetre sem mennék be a Grün tréfli templomába, de ő se jönne soha az enyémbe.

– Na és a harmadik?

– Ja, az, ahová egyikünk se teszi be a lábát.) 

 

A zsidó negyed központi terén látható a holokauszt velencei emlékműve, központi motívuma a vonatvagon, mely köré a mártírok nevei és életkora került rögzítésre. Olaszországban jelentős volt az embermentő tevékenység, becslések szerint 44 500 zsidó élt 1943 szeptembere előtt Olaszországban, 7680-an haltak meg a holokausztban (többnyire a Auschwitzban), míg közel 37 000 zsidó túlélte a borzalmakat. 

Az emlékművel szemben a csak kívülről megtekinthető olasz zsinagóga, melynek a képen látható öt felső ablaka Mózes öt könyvét, azaz a Tórát szimbolizálja. 

 

A túra végén felhangzott legszentebb imánk, a kaddis, ugyanis egy francia zsidó házaspár férfitagja végigkérdezte a túra férfirésztvevőit, hogy benne vannak-e egy közös imában, és természetesen összejött a minjen, azaz a tíz zsidó férfi az imához. 

Viszlát Velence! 

Források: 

• A velencei gettó idegenvezetésén elhangzottak,
• Wikipedia szócikk, 
• Ötszáz éves Európa legrégebbi gettója (MTI- 2016)