…És nem volt víz a közösség számára…!”( IV.M. 20/1–2.)

Rabbi Joszé, Rabbi Jehuda fia mondta, az egyiptomi kivonulást követően három kiválóság tartotta össze a zsidó népet: Mózes, Áron és Mirjám. I-ten hármójukkal három ajándékot adott népének. Mirjámmal adta kutat, melyből ittak negyvenéves  pusztai vándorlásuk során. Áronnal adta a felhőt, mely I-ten jenlétének bizonyitéka. Mózessel pedig I-ten a mannát, a nép negyvenéves vándorlása alatti táplálékát adta. (Talmud Taanit 9a.)

Mirjámot, Mózes nővérét egy kút kísérte, melynek hűsítő vize oltotta a nép szomját a vándorlás évtizedeiben. Halála után a kút eltűnt, amire bölcseink a szövegből következtettek: „Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a közösségnek” ( u.o.20/1-2). A szolgálattevő angyalok mondták I-tennek: „Világ Ura! Miért büntetted halállal az első embert, Ádámot?” I-ten válasza: „Egyvalamit tiltottam meg, mégis áthágta”. Erre mondták Neki: „Nemde Mózes és Áron – akik az egész Tórát betartották – ők is meghaltak?” I-ten így szólt: „…mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra…” (Kohelet 9:2).

Az „és nem volt víz”-re hivatkozva egy szokás alakult a zsidók közösségekben: ha halott volt egy lakórészben, a szomszédok lakhelyükön minden vizet kiöntenek. A Talmud Bölcsei kifogásolták, hogy Izrael fiai nem gyászolták méltóképpen Mirjámot.  Áron halálakor „siratták Áront harminc napig”, Mózessel kapcsolatban ugyanezt írja Tóra.  Mirjám halálakor semmilyen gyászról nem olvashatunk a Tórában. Tekintettel arra, hogy negyven éven át kútja biztosított vizet a pusztában vándorlóknak, megillette volna, hogy illő módon búcsúzzanak Tőle. Mivel elmulasztották, Isten a víz megvonásával fegyelmeztette népét Mirjám érdemeire. Mirjám halálának története a Tóra szövegében közvetlenül a „vörös tehén” törvénye után következik. Az igazak halála engesztelést hoz a bűnös generációkra, ahogy a vörös tehén hamuja által  megtisztultak a bűnös emberek. Mirjám érdemei miatt volt vize a népnek negyven éven át a pusztában. Mennél többet merítettek, annál több víz volt. Érdeme áthat a generációk nőire, olyan értelemben, hogy azóta minél több jótékonyságot gyakorolt a nő, annál nagyobb volt I-ten áldása.

„Akár az áldozatok, úgy a cadikok (itt Mirjám) halála engesztelést, bűnbocsánatot hoz.”

„Mirjám halála után a kútja tovább kísérte a zsidó népet, de azután már Mózes és Áron érdemei miatt…” (Talmud Taanit 9a)

„Ujjongjanak az igazak az Örökkévalóban, az egyenesekhez illő a dicsérő ének.” (33.Zsolt/1.)