Szolnokon is megtartották a zsidó mártírok idei megemlékezését. Az eseményen prof. dr. Róna Tamás főrabbi a következő szavakkal emlékezett a gyászoló tömeg előtt:
שלוש הוא מספר הדברים המוקצים לכוח הרצון האנושי. הראשונה היא מעשי היד, השנייה היא הרגל, והשלישית היא הדרך בה אנו הולכים.
„Három azon dolog száma, mely az emberi akaraterőhöz van rendelve. Az első a kéz alkotásai, második a láb, a harmadik pedig az út, amelyen járunk.”
Tisztelt emlékező, gyászoló gyülekezet!
Az 1940-es évek során számtalan tragédia érte a zsidóságot, a zsidó hagyományt. Próbáltuk felfogni a felfoghatatlant, megérteni a megérthetetlent. Kerestük a szavakat, és végül egy görög elnevezés születik meg a nemzetközi térben, amelyről a mai napig mindenki tudja, mit is jelent. Holokauszt.[1] Annyit jelent: teljesen elégő változat. Azt jelenti, csak a hamvak maradnak, és a feltámadó könnyű szél a hamvakat is felkapja, és a világ négy égtája felé szórja szét azokat. Nem marad az itt maradtaknak semmi se a kezükbe. Mintha mindazok, akiket az emberi gyűlölet és gonoszság elpusztított, nem is léteztek volna. A zsidó hagyomány hosszan gondolkodott azon, hogy létezik-e egyáltalán olyan kifejezés, amely értelmezhetővé teheti a XX. század legnagyobb borzalmát: a tudatos, tömeges gyilkosságot.
A rabbinikus irodalom úgy gondolkodik, hogy a legnagyobb tragédia, amely a zsidóságot érte i. e. 587-ben, a kor nagy birodalma Babilónia és annak uralkodója, Nebukadneccár elpusztítja szellemi, lelki és szakrális központját a zsidóságnak, a Jeruzsálemi Szentélyt. A helyet, ahova bárki el tudott látogatni, hogy megtapasztalja az Örökkévalót, a menóra fényét. Szimbolikus jelentősége, hogy ennek a fénye a mindenkori sötétséget eloszlatja. Ezt a traumát a zsidó vallástudomány, jogtudomány, irodalom egy különleges kifejezéssel illeti: tohorá, azaz tisztulás.
Eltelik 650 év, és egy új birodalom emelkedik fel: Róma. Ennek a császára Vespasianus és hadvezére, Titus ugyancsak háborút viselnek az ókori zsidó országgal szemben.[2] I. u. 70-ben Titus imperátor elpusztítja a Második Szentélyt.[3] Ez a fájdalom olyan erős, mint az Első Szentély pusztulásának fájdalma. A Holokauszt tragédiáját évekkel később a rabbinikus irodalom úgy fogalmazza meg, hogy valójában a Harmadik Szentély kövei nem voltak mások, mint hatmillió lélek, kőkocka, aki együtt alkották a Harmadik Szentélyt, azonban elpusztította őket az emberi gyűlölet.[4]
Három azon dolgok száma, melyek az emberi akaraterőhöz van rendelve. Az első a kéz alkotásai! A szolnoki zsidó hitközség 1840-től nagy odaadással építette a várost,[5] majd 1896-ban felépítették a nagy zsinagógát[6], Baumhorn Lipót[7] építész tervei alapján. Amikor elérkeznek a sötét napok, akkor a kétezer főt számláló egykori közösségből nyolcszázan nem térnek vissza.[8]
És milyennek kell lenni a második alkotóelemnek, a lábnak? Mezei András[9] egyik írását hozom példának A csodatevő című regényéből egy részletet:
„Ne árusítsd ki a szenvedéseidet fiam. Úgysem könnyíthetsz már a szavaidon. Az embereket ne emlékeztesd, ne tarts elébük tükröt könnyelműen és kirívóan, mert még fölróják neked. Ne tárd ki a lelked, mint ablakszárnyak tavasszal az első csalóka hideg napsugárnak, mert összenevetnek a hátad mögött, kicsúfolják benned a szenvedéseiket. Ha kérhetnék, hogy beszélj, mit is mondhatnál, mindazokról. amiken keresztül mentél. Szánalmas próbálkozás, méltatlan kísérlet maradna, mert az emberek sohasem tudnák megérteni.”[10]
Az út! Ez az utolsó fogalomhoz van emelve! Ti, akik itt vagytok, legyetek őrizői az emlékezetnek, mely élő, lüktető, fájdalmas és magasztos! Mert a mi feladatunk, hogy az ő elkezdett feladatukat tovább vigyük, és legyünk reménysége a jövőnek, ahogy egykoron ők voltak nekünk. És ebben a pillanatban egymás felé fordulva, egymás kezét megszorítva az ég magasságát fürkésszük, és bátran mondjuk az ígéretünket.
[1] A magyarországi Holokauszt vidéki történéseiről bővebben lásd: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, főszerk. Randolph L. Braham, Budapest, Park Kiadó, 2007.; Csősz László–Kádár Gábor–Vági Zoltán: The Holocaust in Hugnary. Evolution of a Genocide, Lanham, AltaMira Press, 2013.
[2] Flavius Josephus: A zsidó háború. Görögből fordította: Révay József. Gondolat Kiadó, Budapest, 1958. 415–416. o.
[3] Lásd bővebben: Róna Tamás: Ima Jeruzsálem újjáépítéséért, Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv, 2016, 67–72.
[4] Vö. Rabbi Amy R. Perlin: What is the Third Temple?
https://www.tbs-online.org/rabbi-perlins-study/third-temple-shabbat-tisha-bav-observance-8814/
Letöltés ideje: 2022. május 25.
[5] A szolnoki zsidóság története, Szolnok, Damjanich János Múzeum, 1994.; Papp Zsolt: A szolnoki izraelita hitközség története a kezdetektől napjainkig, Szolnok, Fotogruppe Kft., 2005.; Uő: A szolnoki zsidóság emlékkönyve, Szolnok, Szerzői kiadás, 2008.
[6] A szolnoki zsinagógáról lásd bővebben:
Letöltés ideje: 2022. május 31.
[7] Baumhorn Lipót (1860–1932), jelentős magyar zsidó építész, számos magyarországi vidéki zsinagóga és zsidó hitélettel kapcsolatos egyéb épület alkotója. Életművéről bővebben lásd: Oszkó Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót. Budapest, Holnap Kiadó, 2020.
[8] Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások: Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében, Szolnok, Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltára, 2014.
[9] Mezei András (1930–2008), költő, író, Székely Magda férje. Pályáját az 1960-as években kezdte, a Tűz-tánc költői csoportosulásához tartozott, közéletiség jellemezte verseit. A De profundis című négy hangra írt rapszódiában az akkori közelmúlt lírai értelmezését kísérli meg. Az Újhold és az „elvont tárgyiasság” hatott lírájára. Verseiben az ókori kultúrák iránti vonzódás számtalan jelét tapasztaljuk. Verseskötetei mellett regényeket is írt. Szerencsés Dániel című regényéből 1983-ban nagy sikerű tévéfilm készült. Polemikus, szenvedélyes hangú közírói munkáit kötetekbe gyűjtötte, esettanulmányai a magyar valóság kényes területeire irányítják a figyelmet. 2008-ben, 77 éves korában hunyt el.
[10] Mezei András: A csodatevő, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966.
