Júniusban hangzott el a Kossuth Rádió Egyszer volt… című sorozatában, Kiss Péter Ernő szerkesztésében egy kétrészes műsor az erdélyi székely szombatosokról, akiket a megtévesztő „zsidózók” néven is emlegetnek. Azért megtévesztő, mert szó sincs arról, hogy kigúnyolták volna a zsidó vallást, ellenkezőleg: átvették, illetve visszaállították vallásukba a zsidóság hagyományait, elsősorban a szombat szentségének őrzését.
Az antitrinitarista, azaz a szentháromságtagadó mozgalmakhoz tartoztak. Meghatározásuk nem egyértelmű: (hivatalosan soha el nem ismert) felekezet mellett nevezték szabattáriánus szektának, de manapság lehet találkozni az irányzat besorolással is. Történetük az 1580-as években kezdődött Bözödújfalun, amelyet székely Jeruzsálemnek is neveztek. Ezt a Maros megyei középkori falut, miután lakosságát kitelepítették, 1988-ban egy új víztározó építésekor több más településsel együtt egyszerűen elárasztották. Emlékét egy 1995-ben állított gránittábla őrzi.
Az erdélyi szombatosság alapjait egy Eössi (más írásmóddal: Eőssi vagy Ősi) András nevű gazdag székely főnemes rakta le az 1500-as évek végén, és fogadott fia, Péchi Simon építette tovább. Főbb jellemzőik voltak a Magyar Katolikus Lexikon szerint, hogy „…heti ünnepnapjuk a vasárnap helyett a szombat. Tagadták Jézus Krisztus istenségét, csak az Ószövetséget ismerték el szent könyvnek.” Néhány erdélyi városon kívül 32 faluban éltek szombatos közösségek. Tanaik miatt megszakították a kapcsolatot a keresztény egyházakkal, amit persze környezetük nem nézett jó szemmel. I. Rákóczi György fejedelem parancsára 1638-ban bíróság elé citálták és hűtlenség vádjában bűnösnek találták őket, ami vagyonelkobzással és rabsággal járt. A törvény értelmében főbüntetésként halálos ítéletet is hozhattak volna, de ettől eltekintettek. Ezután a szombatosok már csak titokban gyakorolhatták hitüket, ám továbbra is megesett, hogy perbe fogták őket. Olyankor hamisan tanúskodtak, mondván, hogy szombaton dolgoznak, eszik a disznóhúst, stb., mert az élet megőrzésének a zsidó vallás által előírt szent kötelességét tartották szem előtt. A szűnni nem akaró üldözés volt a legnyomósabb ok, amiért a XIX. század második felében úgy döntöttek, tömegesen áttérnek a zsidó hitre. Ennek eredményeként 1868-ban Bözödújfaluban megalapították Európa első prozelita hitközségét. Lelki zsidókként emlegették magukat, bizonyos fájdalommal, amiért nem zsidónak születtek – meséli Szávai Géza, a 2000-től máig hét kiadást megért Székely Jeruzsálem című könyv szerzője. Pedig a hitnek nem lehet biológiai gátja – teszi hozzá.
1868 végén ült össze Pesten az Izraelita Egyetemes Gyűlés (ismertebb nevén az országos zsidó kongresszus), amely a magyar zsidóság szakadásához vezetett. A haladónak számító neológ irányzat hajlandó volt befogadni a betért szombatosokat, ám azok közelebb érezték magukat az ortodoxiához, mivel maguk is igyekeztek a szigorúbb életvitelt követni. 1874-ben zsinagógát építettek, ahol 1900-tól 1944-ig Jichák Ha’Lévi Hirsch volt a rabbi. Mivel az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés következtében visszacsatolt területen éltek, ’41-től rájuk is vonatkoztak a magyarországi zsidótörvények. Ezek közül a harmadik, amely megtiltja zsidók házasodását nemzsidókkal, külön kitér a szombatosokra:
„16. § Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nemzsidó… és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, mind a jelen törvény…, mind a zsidókra vonatkozó egyéb jogszabályoknak alkalmazása szempontjából a nemzsidókkal esik egy tekintet alá.”
A szombatosoknak származásukat igazoló tanúsítványt kellett beszerezni az igazságügyi miniszertől. Többségüknek sikerült, de a hatóságok nem fogadták el az iratokat, és az egész közösséget 1944 áprilisában a marosvásárhelyi gettóba szállították a zsidókkal együtt. Mintegy három hétig voltak bezárva, végül a bözödújfalusi katolikus plébános, Ráduly István mentette meg többségüket a deportálástól. Voltak köztük, akik nem hagyták el zsidó hozzátartozóikat, hanem velük együtt szálltak a vagonokba. A megmentettek 1945 után a plébános iránti hálából és tiszteletből áttértek a katolikus hitre.
Az egykori bözödújfalusi szombatos közösségről – a római- és görögkatolikus, református és unitárius felekezetekkel együtt – minden év augusztusának első szombatján emlékeznek meg a víztározó melletti emlékműnél.