Tammuz hónap 17-ével veszi kezdetét az ún. 3 gyászhét, a bén hámecarim, amikor arra emlékezünk, hogyan lett martalékká a Szent Város. Ezen a napon törték át a római légiók Jeruzsálem falait i. sz. 70-ben, és az idő előrehaladtával közeledett a vég, a zsidó állam megsemmisülése, a második Szentély pusztulása. Ugyanakkor e napon szűnt meg az áldozatok bemutatása az első Szentély ostroma miatt i. e. 586-ban. E megrendítő két pusztulás kezdete, egy nép tragédiája megihletette a keresztény festőket is. A két drámai eseményről két művész alkotása tárul most elénk.
Juan de la Corte (1590–1660) flamand származású spanyol festő, aki portrékat és történelmi eseményeket festett, de főként a csatajelenetek megörökítője lett. Ebből a perspektívából mutatta be népek, emberek küzdelmeit, harcait az életért, a szabadságuk és országuk megóvásáért. Ez a jellegzetes nézőpont közelivé hozza az eseményt, és intenzívvé teszi azt. Jól érzékelhető ez a Nabukodonozor serege felgyújtja Jeruzsálemet című képén is. A festmény magán hordozza a barokk festészet jellegzetes stílusjegyeit: a mozgásban lévő alakok dinamizmusát, a fény-árnyék-hatások játékát, az ábrázolt alakok eltúlzott pózait és a patetikus ábrázolást. Már-már színpadiassá teszik magát az eseményt, de mégis a látványos elemekkel azt a hatást érik el, hogy a szemlélőben szinte megelevenedik a történés.
Juan de la Corte: Nabukodonozor serege felgyújtja Jeruzsálemet
David Roberts (1796–1864) skót festő, aki különösen a Szentföldről, Szíriáról, Idumeáról, Arábiáról, Egyiptomról és Núbiáról készült képeivel vált ismertté. Egyiptomról és a Közel-Keletről részletes litográfiai nyomatok gazdag sorozatát készítette el, amelyet a régióban tett hosszú körútja során alkotott meg a vázlataiból. Utazásai alkalmat adtak személyes tapasztalatok gyűjtésére. Ezek és a hasonló témájú, nagyméretű olajfestményei kiemelkedő orientalista festővé tették. Jeruzsálemben tett látogatása és Josephus Flavius történetírása alapján festette meg a Jeruzsálem ostroma és lerombolása a rómaiak által Titusz parancsnoksága alatt 70-ben című képét. Az alkotáson a várostól keletre eső Olajfák-hegyéről kapunk rálátást Jeruzsálem pusztulására. A város északi fala már lángokban áll, mely hűen tükrözi a Flavius-féle leírást az eseményről. Baloldalon látható a még épp Szentély, a bal felső sarokban pedig az Antonia-erőd. A festmény előterében római íjászok támadják a várost a Kidron-völgyében, mellettük zsidó foglyok egy csoportja látható. Míg Juan de la Corte ábrázolásán a drámaiságot a közeli perspektíva teremti meg, addig Roberts képén a rálátás, az egész, az egység érzete válik hangsúlyossá. Ez az egységes egész kerül ostrom alá, sérül meg, és hullik majd darabokra… Roberts jól érzékelteti a földrajzi és építészeti hitelességet felhasználva a városra mért veszedelmet, Jeruzsálem elestét és pusztulásra ítélt sorsát.
David Roberts: Jeruzsálem ostroma és lerombolása a rómaiak által Titusz parancsnoksága alatt 70-ben
Források:
Jeruzsálem ostroma és lerombolása a rómaiak által Titusz parancsnoksága alatt 70-ben.