A héten Bálák szakaszát olvassuk, amelynek két főszereplője van: az egyik maga a hetiszakasz címében szereplő Moáb király, Bálák, aki országa határán táborozó Izrael fiaitól való félelmében a másik főszereplőt a nagy, nem zsidó prófétát Bileámot hívja segítségül. Bileám feladata Izrael fiainak megátkozása, de ehelyett szép prófétai versekkel áldja Bálák ellenségeit. Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk ezt a Tóra-részt, idézzük fel emlékezetünkbe a bölcsek tanítását.
A Talmud Áldások traktátusának 12b oldalán azt olvashatjuk, hogy a rabbik egy időben azt fontolgatták, hogy a Semá imádság felolvasása mellé beépítik Bálák hetiszakaszát a napi imákba. Ez valóban meghökkentő gondolat. Milyen tanulságot hordoznak Bileám a gonosz próféta, és a zsidó nép iránti vak gyűlöletet keltő szavai, amelyek összevethetők a Tóra legalapvetőbb hit vallomásával, amelyet a Semában találunk? Szerencsére a Talmud rávilágít arra, hogy mitől olyan különleges ez a Tórai szakasz. Egyedülálló üzenete található a következő versben, amelyben Izraelt egy félelmetes oroszlánhoz hasonlítja:
,,Letérdel, lehever, mint az oroszlán és mint nőstény oroszlán, ki kelti föl? Aki téged áld, az áldott, aki téged átkoz, az elátkozott!” (4Mózes 24.9)
Igen, ez egy gyönyörű költői kép, amely leírja a zsidó nép időtlen erejét és vitalitását. Vajon ez a versszak indokolja Bálák teljes szakaszának napi kétszeri olvasását a Semával együtt? Nyilvánvaló, hogy a bölcsek belső kapcsolatot láttak Bálák szakasza és Semá között. Ennek az összefüggésnek a megértéséhez először a Semá fő témáit kell megjelölni. A rabbik azt tanították, hogy a Semá első részében I-ten egységét, és uralmát , míg a második részben a parancsait fogadjuk el.
A judaizmus e két alapigazsága I-ten uralmának és az Ő parancsolatainak elfogadása között hiányzik egy közös láncszem. Mi az ami egyesíti őket, ami I-ten egyetemes elfogadásához vezet a parancsolatok előadásán keresztül? A hiányzó láncszem maga a zsidó nép. A Semában kifejezett törekvések szükségessé teszik egy olyan nemzet létezését, amely nemzedékeken át betartja a törvényeket, és bevezeti a világba I-ten egységének fogalmát. Ez a zsidó nép küldetése. Valójában ezzel a céllal teremtetett: „Ezt a népet azért teremtettem magamnak, hogy hirdesse az Én dicséretemet” (Ézsaiás 43:21)
Most már értjük, miért akarták a bölcsek ezt a bizonyos verset hozzáadni a Semához. Bileám költői képben hasonlította a zsidó népet egy alvó oroszlánhoz, akit senki sem mer megzavarni. Mindenki fél ennek a fenséges teremtménynek a félelmetes erejétől, még akkor is, amikor alszik. A zsidó nép rejtett ereje akkor is van, ha „alszik” – még akkor is, ha száműzték őket földjükről. Izrael népe generációkon átívelő túlélése, minden nehézség ellenére képes kitartani küldetése mellett, I-ten egységének hirdetésében. Elpusztíthatatlan természetük önmagában I-ten nevének megszentelésében van.
Kérdezhetjük, ha Bálák szakaszának jelentősége levezethető erre az egyetlen versre, akkor miért nem adták hozzá ezt a verset a napi imákhoz? Miért kell hozzáadni a teljes szakaszt? A Talmud kifejti, hogy önmagában nem adhatják hozzá csak ezt a verset, mivel a Tórának bármely szakasza, amit Mózes nem osztott fel, nem osztható meg. Ezt a magyarázatot nehéz megértenünk, mert sok olyan verset találunk a liturgiában amik a Tórából kerültek be. Miért nem be kerülhetett éppen ez? Úgy tűnik, ennek a versnek a leválasztása Bálám próféciájának többi részétől különleges veszélyt rejt magában. Önmagában a vers felfogható a nacionalizmus önmagáért való magasztalásaként. A zsidó nép egyedülálló ereje nem az énközpontú nacionalizmus, a katonai hódítás vagy a nemzeti felemelkedés céljait szolgálja. Izrael örök természetét egyedülálló küldetésük kontextusában kell megérteni: I-ten nevének terjesztése a világban. Ezért figyelnünk kell arra, hogy ezt a verset ne válasszuk el a szakasz többi részétől.
Végül a bölcsek nem adták hozzá Bálák szakaszát a napi imákhoz. Úgy érezték, hogy egy ilyen hosszadalmas kiegészítés túl nagy teher lenne az emberek számára. Ezt a részt megterhelő lenne elolvasni, hiszen üzenete nem minden generációra vonatkozik. Nem minden generáció képes értékelni azt a szerepet, amelyet Izrael időtlen életereje játszik spirituális céljainak elérésében. Már az a tény, hogy a bölcsek be akarták építeni az imákba, azt jelzi, hogy eljön az idő, amikor ezt az üzenetet a nemzet egésze elfogadja és befogadja.