Nem mindennapi történetet hozok a ZSIMAgazin olvasói számára. A mai napon van a halálozási évfordulója David Frankfurter zsidó származású orvostanhallgatónak, aki 1936. február 4-én Davosban lelőtte az ismert svájci nemzetiszocialista aktivistát és vezetőt, Wilhelm Gustloffot.
Menjünk csak ennek a történetnek kicsit utána, hiszen a történelem nem bővelkedik a nácik elleni sikeres merényletekben, talán csak Reinhard Heydrich, a Cseh–Morva Protektorátus protektorhelyettese és ügyvezető protektora elleni akció jut az eszünkbe. A holokauszt egyik kitervelőjének gépkocsiját a merénylők tűz alá vették, majd kézigránátot dobtak rá, Heydrich a gránátrobbanás következményeként vérmérgezést kapott, és Prágában, a Bulovka kórházban 1942. június 4-én belehalt sérüléseibe.
No de térjünk vissza mai történetünkhöz.
A hős merénylő, David Frankfurter az Osztrák–Magyar Monarchiában született, a ma Horvátországhoz tartozó Daruváron, 1909. július 9-én, Moritz Frankfurter főrabbi fiaként. 1929-től tanulmányait különböző orvosegyetemeken folytatta, Bécsben, Lipcsében, Frankfurt am Mainban, majd 1933-tól a svájci Bernben.
A merénylet „áldozata”, Wilhelm Gustloff Schwerinben született, 1895 január 30-án. Középiskolai tanulmányait mint bankkereskedő fejezte be, majd krónikus tüdőbaja és gégeproblémái miatt felmentést kapott az első világháborús szolgálat alól, nem volt katona. 1917-ben utazott Davosba, hogy kezeltesse a tüdőbetegségét. A háború után, 1921-ben lett tagja a német Deutschvölkischer Schutz- und Trutzbundnak (Német Népi Véd- és Dacszövetség), majd 1929-ben lépett be az NSDAP-be, azaz a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba. A svájci állami meteorológiai szolgálatnál helyezkedett el, majd 1932-től Landesgruppenleiter (országos csoportvezető) lett Svájcban. Ebbéli minőségében ő volt a felelős az antiszemita hecclapok, többek között a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei terjesztéséért. 1936-ig több, mint 5000 tagot sikerült szerveznie a svájci NSDAP számára.
Frankfurter tettét saját állítása szerint az antiszemitizmus és a nácizmus elleni védekezésül hajtotta végre. Ezután önként feladta magát a rendőrségen. A svájci bíróság a perben nagy nemzetközi nyilvánosság előtt még 1936-ban 18 évi börtönbe ítélte, amelyet a kelet-svájci Chur városában kellett volna letöltenie.
A gyilkosságra válaszul a német kormány saját mártírjának tekintette Gustloffot, állami temetést rendeztek születési helyén, Schwerinben, melyen Adolf Hitler, Joseph Goebbels, Hermann Göring, Heinrich Himmler, Martin Bormann és Joachim von Ribbentrop is részt vettek. Koporsóját különvonat vitte Davosból Schwerinbe, mely megállt Stuttgartban, Würzburgban, Erfurtban, Halléban, Magdeburgban és Wittenbergben. Mindez zsidóellenes propagandával párosult, hiszen az ügy szempontjából lényeges volt, hogy egy zsidó származású fiatal lőtt le egy nemzetiszocialistát. Amikor a Wehrmacht 1941-ben megszállta az akkori Jugoszláviát, április 6-án az SS elfogta és nyilvánosan megkínozta Frankfurter apját.
Wilhelm Gustloff neve azonban hajóként ismertebb: egy akkortájt épülő személyszállító hajót Wilhelm Gustloffról neveztek el. A Wilhelm Gustloff hajó 1945. január 30-án délben, mínusz 18 fokban indult el Gotenhafen kikötőjéből, fedélzetén rengeteg gyerekkel, időssel, nővel és sebesülttel, a háború civil menekültjeivel. A hajót egy szovjet SZ-13-as tengeralattjáró torpadója süllyesztette el, megközelítőleg 9400, jórészt civil ember halálát okozva. Ez hatszor annyi áldozatot jelentett, mint a Titanic halottainak száma. Günter Grass írt a katarsztrófáról világhírű regényt 2002-ben, Ráklépésben címmel.
Hogy miképpen alakult Frankfurter további élete?
A második világháború végét követően, 1945. június 1-jén a Frankfurternek megkegyelmeztek, de kiutasították Svájcból. Frankfurter ekkor az akkor még brit mandátum alatt lévő Palesztinába, Tel-Avivba vándorolt ki. Izraelben később a Védelmi Minisztériumban kapott hivatali beosztást. 1950-ben megírta életrajzát. 1969-ben Graubünden kanton parlamentje feloldotta a beutazási tilalmát.
