A böjtölésnek gyakran oka a bánat. A fájdalom hathat olyan mélyen, hogy azt, akit ér, teljesen megbénítja, belsőleg elemészti, és mégis teljesen eltölti. Az érintettnek megtörik az energiája, az életakarása. Semmi másra nem gondol, csak a szenvedésére, szenvedése okára. Minden figyelmét leköti ez a gondolat és a testi szükségletekre irányuló minden érzékét eltompítja.
„Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem” – olvashatjuk a 102. zsoltárban. Az ember elhárítja, hogy akárcsak egy falatot is egyék. Szinte úgy tekinti az evést, mint ami megzavarja azt az érzést, amely érzés nem tűr semmiféle eltérítést. Mindent, ami kívül van azon, feleslegesnek ítél, megvet, értelmetlennek minősít. A böjtölés lehet kifejezője félelemnek, szorongásnak, netán valamilyen valós veszélytől való rettegésnek. Rettegés a fizikai veszélytől, lelki gyötrelemtől, vagy egyszerre mindkettőtől. Az ember szenved és panaszkodik. Az Ö-rökkévalóhoz fordul, imádkozik, böjtöléssel könyörög. Az Ö-rökkévalót kéri, hogy hárítsa el a bajt a feje fölül. Böjt és ima egymáshoz tartozó fogalmak. Ez megjelenik az imáinkban, szokásainkban, mindennapjainkban.
A zsidó hagyomány előír bizonyos böjtnapokat.
Megkülönböztetünk kis és nagy böjtöket, egyéni böjtöket, és vannak olyan időszakok, melyekre a gyász szabályai vonatkoznak. Ilyen időszakban vagyunk most. A Támuz 17-e és Áv hó 9-e közötti három hetet, „gyászos három hét”-nek, jiddisül drei wochen-nek hívjuk a „szorongattatás idején” vagy a „nehéz idők” Jeremiás verse alapján: „mind az üldözői utolérték őt a szorosok közepette” (Jeremiás Siralmai I. 3.). Támuz 17-én törte össze Mózes a kőtáblákat az aranyborjú miatt, mindkét Szentély idejében ezen a napon törték át az „idegen erők” Jeruzsálem városfalát, az első Szentélyben ezen a napon szűnt meg az állandó áldozat, a Korbán Hátámid. Áposztumusz a második Szentélyben ezen a napon égetett el egy Tórát, valamint még bálványt is állított.
De miért szomorú gyásznap Tisá Beáv?
Mindkét Szentélyt ezen a napon rombolták le, Bétár városát e napon foglalták el, és lakosságát kiirtották. Turnusz Rufusz ezen a napon szántotta fel a Cion-hegyet, mondván, soha nem fog felépülni. A spanyol kiűzetés kezdete is erre a napra datálható. Erre az időszakra, a gyász szokásai érvényesek, amelyek egyre súlyosbodnak, ahogy Tisá Beáv felé közeledünk. Ha szakaszokra bontanánk ezt a három hetet, szinte lehetetlen őket élesen elválasztani egymástól, ezzel csupán érzékeltetni szeretném, hogy egy újabb szabállyal hogyan mélyül a gyász időszaka.
Az első „szakasz” Támuz 17-től Áv hó Ros Chodes napjáig tart.
Nem vágatunk hajat, a férfiak nem borotválkoznak, nem rendezünk vidám, zenés összejöveteleket. Esküvőket sem tartunk egészen Áv hónap 10-e délutánjáig, ugyanis eddig állt lángokban a Szentély.
A második „szakasz” Áv hó elsejétől Tisá Beáv másnapjáig tart.
Az eddigi szabályok kiegészülnek a következőkkel: nem fogyasztunk húst és nem iszunk bort, mert a Szentély pusztulása következtében nem áldozhatunk húst és nincs italáldozat.
A harmadik „szakasz”, az a hét, amelyre Tisá Beáv esik, a szombat kimenetelétől kezdve újabb tilalmak csatlakoznak az előzőekhez.
Tilos kedvtelésből fürdeni, nem költözünk új lakásba, nem vásárolunk új ruhaneműt, mert mindez örömet okoz.
Tisá Beáv után megváltozik a hónap elnevezése: Menáhem Áv, vagyis Vigasztaló Áv lesz a neve. Egy régi legenda szerint Napóleon éppen Tisá Beáv napján ment el egy zsinagóga előtt, s csodálkozva hallgatta, hogy milyen hangosan kiabálnak odabenn. Megkérdezte tőlük, hogy mi ennek az oka, s elmondták, hogy az országukat, Jeruzsálemet, és a Szentélyt 1800 évvel ezelőtt rombolták le. Napóleon mélyen megindulva mondotta:
„Az a nép, amely hazájának elvesztését még 1800 év elteltével is siratja, és nem felejti el, az a nép soha nem pusztul el. Az a nép biztos lehet abban, hogy egyszer vissza fog térni hazájába.”
De nézzük a fogalmakat külön-külön! Mi a kisböjt, és mi a nagyböjt?
A napkeltétől napnyugtáig tartó böjtöt nevezzük kisböjtnek. Ezek nem tórai, hanem rabbinikus eredetű böjtök. Ilyenek például Támuz 17, Gedáljá böjtje (Com Gedáljá), Táánit Eszter, vagyis Eszter böjtje. Ezekhez a böjtökhöz nem tartozik különleges étkezés, a hagyományos reggeli és az egyszerű hétköznapinak mondott vacsora tökéletesen megfelel a böjt megkezdése előtti és az azt lezáró étkezésnek. Ugyanis ha nagyon korán felkelünk, akkor még lehetőségünk van az evésre és az ivásra. Mindenképpen célszerű előnyben részesíteni a könnyű, só- és fűszermentesebb ételeket, valamint igyekezzünk a lehető legtöbb mennyiségű folyadékot magunkhoz venni.
Nagyböjtnek nevezzük azt a böjtöt, amikor 25 órán keresztül tilos az étel és italfogyasztás. Két ilyen nagy böjtöt tartunk az év során, ez a két alkalom pedig Tisá Beáv és Jom Kippur.
Míg Jom Kipurra a komolyság és az önvizsgálat jellemző, addig Tisá Beáv, áv hó kilencedike kizárólag a szomorúságról, a hatalmas, egész népet érintő tragédiáról: a Szentély pusztulásáról szól. Természetesen sok más szabály is vonatkozik ide. Ilyen például a teljesség igénye nélkül, hogy nem hordunk bőrcipőt, nem végzünk munkát, nem élünk házaséletet. A két leghosszabb böjtöt megelőző étkezésnek külön neve van: szeudá máfszeket, azaz elválasztó lakoma, vagy elválasztó étkezés. Érdemes a két böjtöt megelőző napokban már odafigyelni a vízivásra, és csökkenteni a koffein és az alkohol fogyasztását, mert mindkettő vizet von el a szervezetünktől. Érdemes könnyű, nem túl zsíros, nehéz ételeket készíteni és azokat feltálalni, tartózkodjunk a túlzottan sós és fűszeres ételek fogyasztásától. Természetesen vannak, akik fel vannak mentve a böjtölés alól, ez lehet betegség, gyermekvárás vagy szülés utáni gyermekágyi időszak, esetleg betegségből éppen csak felépült hittestvérünk, akiknek állapotát esetleg negatív irányba befolyásolná a böjt. Ők felmentést kapnak a böjtölés alól. Általában annyi ételt és italt vegyünk magunkhoz, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy állapotunk ne romoljon.
De mikor, milyen esetekben böjtölünk még?
Például a menyasszony és a vőlegény is böjtölnek esküvőjük alkalmával. Ha leejtenek egy Tóratekercset, 50 napos böjt következik a közösségre, melyeken úgymond napokat böjtölnek, ha nagy a közösség, akkor félnapokat. Elsőszülöttek böjtje, elsőszülött fiúgyermekeink a Peszáchot megelőző napon böjtölnek. Ez a böjt az Isten iránti hála kifejezését szolgálja, amiért a tizedik egyiptomi csapás során megkímélte Izrael gyermekeinek elsőszülöttjeit. A böjt hajnalban kezdődik. A böjtöt tanulással kiválthatjuk, utána szöudát tartanak a közösség számára.
Ha bármely okból tűzünk is ki egy napot magunknak, amelyen böjtölni szeretnénk, igyekezzünk azt be- és megtartani!