Mózes parancsot kap Istentől, hogy indítson megtorló háborút Midján országa ellen. „Két nemzet állt Izraellel szemben karddal, és két másik nemzet gonoszsággal. Az egyiptomiak és az edomiták karddal. Ketten gonoszsággal: a moabiták és amoniták.” (Szanhedrin 8.)
Mi volt a midjaniták bűne, amely miatt Isten parancsba adja a zsidó népnek, hogy mérjenek csapást rájuk? A Talmud megdöbbentő kijelentéssel közelít a kérdéshez: „Aki ellened kel, hogy megöljön, előzd meg, hogy megölhesd” (uo.). …de nem olvasunk semmi olyat a midjanitákról, hogy meg akarják semmisíteni a zsidó népet! Akkor itt egész másról van szó! A midjaniták „Báál-Peori” kultikus kicsapongásra buzdították Isten választott népét. A kultuszhoz hozzátartozott a mulatozás, ledér kicsapongás, az ún. szent paráznaság. Báál-Peor tiszteletére csábító midjanita lányok saját testüket ajánlották a honfoglalásra készülő zsidó férfiaknak. A nemi aktus Báál, a kánaánita istenség bálványozási rituáléjának része volt. A zsidó vallási megközelítésben azonban nagyobb bűn erkölcstelenségre csábítani, mint megölni valakit.
Rabbi Jimon mondja: „Ha megölnek valakit, csak életétől fosztják meg, de ha erkölcstelenséget követ el, vagy arra csábít, a jövő, túlvilági életétől is megfosztja” (uo.).
A tórai parancs két kifejezést használ a midjanitákkal kapcsolatosan: „szorongassátok” és „verjétek le”.
A talmudi szöveg drámaian fogalmaz:
„Ne sikerüljön neki ebben a világban. Erről szól, a szorongassátok a midjanítákat! Isten szólt: »Szorongassátok a midiánitákat«: annak ellenére, hogy a Tórámban azt írtam, hogy: »Ha ostromolsz egy várost hosszú időn át, harcolván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd el fáját, fejszét emelvén rá, mert ehetsz róla, de ki ne vágd azt, mert ember-e a mező fája, hogy ostrom alá jusson előtted?« (V.M. 20/19). A Midjanitákkal egészen más a helyzet: »Ne keresd békességüket és az ő javukat minden napjaidon át, örökké.« (V.M. 23/7.) »…mert miután könyörületet gyakoroltál, a végén megcsúfolnak, és bajt hoznak rád. Ezért a midiánitákkal ezt cselekedd: még a fáikat is pusztítsd ki.«” (uo.)
Kérdezték Elisa prófétától: „nem azt mondta Isten, hogy ne pusztítsad ki a fát? És te mégis azt mondod „és minden jó fát ledönthettek?”. Elisa így válaszolt: „Isten valóban minden népről ezt mondta, de Midján az ő szemeiben csekély és szégyenteljes: »csekély az Örökkévaló szemeiben«. Erre vonatkozik a »szorongassátok a midiánitákat«”.
Bava Kamma 82b különös történelmi aspektusban ismerteti a „szorongatás” fogalmát. A hasmoneus királyságban i.e. 67-ben trónviszály tört ki Hirkános és Arisztobúlosz között. Nem tudták eldönteni, hogy ki legyen a király, és ki a főpap. Sextus Pompeiusz Magnust, a híres római hadvezért és államférfit hívták segítségül, és ezzel Júdea a római provincia lett.
„Nem tenyésztünk disznókat sehol. Tanították mestereink: amikor egymást szorongatták a hasmoneusok, Hirkánosz volt Jeruzsálemen falain belül, és Arisztobolusz Jeruzsálemen falain kívül. Minden nap leküldtek nekik kötélen egy kosárban dinárokat (ezüst pénzérme), és azok annak fejében felküldtek nekik az állandó áldozat bemutatásához szükséges állatokat. Volt ott egy öreg, aki a görög bölcseletben jártas volt, így szólt hozzájuk: »Mindaddig, amíg szolgálatot teljesítenek, nem kerülnek a kezeitekbe«. (Vagyis amíg a szentélyi szolgálat folyik nem lesz döntés vitájukban) Másnap leküldték a kosárban a dinárokat, és felküldtek nekik egy disznót. (A disznó tisztátalan állat, emberi fogyasztásra, de annál is inkább áldozat bemutatására szigorúan alkalmatlan.) Amikor a fal közepéhez ért, a disznó belemélyesztette körmeit a falba. (Ezzel a se fel, se le gesztussal megbénította kettejük ambicióját). Erre megremegett Izrael földje egy négyszázszor négyszáz párszá-nyi (mérföld) területen. Ekkor kimondták: »átkozott aki disznót tenyészt, és átkozott, aki görög bölcseletre taníttatja fiát«”. Ezzel azt fejezi ki a talmudi passzus, hogy minden idegen kultusztól tartsák távol magukat…
Erre is vonatkozik a „szorongassátok a midiánitákat”. Nagyobb bűn erkölcstelenségre csábítani, mint megölni valakit. Az egyiptomiak és edomiták a zsidó életére törtek, mégis kíméletességre szólít fel Isten velük szemben. Ha egy egyiptomi betért a zsidó vallásba, három nemzedék után házasságra léphet vele egy izraelita. De a midjanitával, aki erkölcstelenségre csábította a zsidó népet, azzal nem léphetett házasságra. (u.o.)