A nyár, a szabadságolások időszaka hagyományosan az olvasás ideje is. (Mondjuk a (kis)gyerekes családoknál szűkíti az olvasásra szánt időt az alábbi kérdéssor megválaszolása és teljesítése: Mi a mai program? Mikor megyünk reggelizni? Mikor megyünk le a strandra? Mikor jövünk fel a strandról? Mi lesz az ebéd? Mikor veszünk fagyit/kukoricát/lángost/kürtös kalácsot/vattacukrot? Szomjas vagyok! Pisilni kell! Nem bérelünk vizibiciklit? Mi a következő program? Szúnyog van a szobában, nem lehet aludni! Vadászd le!)

Vissza az olvasáshoz, még külön irodalmi kategória is létrejött az elmúlt évtizedekben, megszületett a „strand-könyv” fogalma, mely jellemzően könnyen olvasható, azaz olvasmányos bestsellert, lektűrirodalmat takar. Mai nyári könyvajánlataim közül egyiket sem lehet ebbe a kategóriába sorolni, ettől függetlenül jószívvel ajánlom feldolgozásra Mindnyájuknak!

Elsőként szíves figyelmüket felhívnám Sztehlo Gábor: Háromszázhatvanöt nap – Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben című könyvre.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a Világ Igaza ebben a könyvben visszatekint 1944-es embermentő tevékenységére: a református Jó Pásztor Bizottság tagjaként a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a nyilas uralom és Budapest ostroma idején csaknem 2000 üldözött gyereket és felnőttet mentett meg. A háború után az árván maradt gyerekek számára demokratikus alapon működő árvaházat hozott létre (Pax Gyermekotthonok, Gaudiopolis). Sztehlo munkásságának legfontosabb dokumentuma visszaemlékezése, amely jó másfél évtizeddel az események után, 1961-62-ben keletkezett svájci emigrációjában. Bár a szöveget életében nem adták ki, a svájci közeg jóval szabadabb emlékezési lehetőséget biztosított számára, mint a Kádár-kori Magyarország, ahol a zsidóüldözés története csak kellő ideológiai szigorral lett volna elbeszélhető nyilvánosan. A memoár az 1980-as évek elején jelentősen meghúzott, szerkesztett változatban jelent meg először: kötetünkben most a szöveg első teljes, csonkítatlan kiadása olvasható.

(Magvető Kiadó, megjelenés: 2022. június 07.)

Másodikként – még mindig a második világháborús témánál maradva – ajánlom Timothy Snyder: Véres övezet című dolgozatát.

Még ki se tört a második világháború, de Sztálin már tömegesen lövette agyon, és éheztette halálra saját állampolgárait, és ezzel a háború alatt se hagyott fel. Az amerikai katonák, noha 1945-ben több koncentrációs tábort is felszabadítottak, nem jutottak el azokhoz a haláltáborokhoz, kivégzőhelyekhez és kiéheztetésre létesült táborokhoz, ahol Lengyelországtól Ukrajnáig, Litvániától Belorussziáig a polgári lakosságot milliószám éheztették halálra, verték agyon, lőtték le, és gázosították el a Szovjetunió és a náci Németország hatóságai és katonái. Tizenkét év alatt egy olyan gyilkolási politikával, amelynek a harci cselekményekhez semmi köze nem volt, a két rezsim 14 millió embert gyilkolt meg ebben a halálzónában – a véres övezetben. A háború után a véres övezet a vasfüggöny mögé került, történetére homály borult. Timothy Snyder könyvében úttörő nyomozás eredményeként mutatja be azokat a helyszíneket, ahol európai polgárok milliói lelték halálukat. A bőséges szakirodalmon túl kiemelt figyelmet szentel az áldozatoktól ránk maradt írásos anyagoknak: leveleknek, vonatból kidobott üzeneteknek, holttesteknél talált naplóknak.

„A Véres övezet impozáns történészi munka, egyike a XX. századi Európa történelmét bemutató alapműveknek. Snyder úttörő jelentőségű és bátor könyve új szemmel láttatja a közelmúlt tömeggyilkosságait. Évtizedek óta a legfontosabb könyv, amely a témáról megjelent.” – Tony Judt történész, A háború után című könyv szerzője.

(Park könyvkiadó, megjelenés: 2022. július 11.)

A harci cselekményeknél maradva, harmadik a sorban Tuvja Raviv: Egy izraeli páncélostiszt élete című műve.

Ez a különleges könyv egy páratlan életút összegzése, amely a vajdasági Bajmoktól vezetett az 1973-as háborúban kulcsszerepet játszott izraeli 600. páncélosdandár parancsnokságáig. A szerző 18 évesen, 1952-ben a harckocsizó fegyvernemhez bevonulva kezdte meg sok évtizedes katonai pályáját az izraeli fegyveres erőknél. Részt vett négy nagy, sorsfordító háborúban, amelyek egyes epizódjai nagy hangsúly kapnak a könyvben: az 1956-osban (ekkor harckocsija telitalálatot kapott), az 1967-esben, majd már dandárparancsok-helyettesként az 1967–1970-es, ún. „felőrlő” háborúban. Katonai karrierjének és egyben e könyvnek is drámai csúcspontját az 1973-as háború jelenti, amelyben az M60-asokkal felszerelt 600. páncélosdandár parancsnokaként harcolt a Sínai-félszigeten, egy nagyon fontos terepszakaszon. Minden szépítés nélkül, forrásértékkel, részletesen számol be ezekről a kritikus napokról, amikor Izrael léte forgott kockán. Hadosztályparancsnoka egyébként nem más volt, mint Ariel Saron, a későbbi miniszterelnök.

Nagy erénye a könyvnek, hogy egy különlegesen energikus, a katonai hierarchia szinte minden szintjét megjárt ember személyes tapasztalatain át pillanthatunk be a teljesen egyedi izraeli katonai kultúrába, a fegyveres erők és a társadalom különleges viszonyába, érthetünk meg valamit a döntéshozatali mechanizmusokból, a személyiség szerepéből, és persze ott lehetünk a szerzővel egyes kritikus hadmozdulatoknál is. És mindeközben megismerhetjük azt a mifelénk ma már szokatlannak ható lelkesedést, azonosulást, patriotizmust, amely felépítette és megvédte a szerző új hazáját.

A szerző Révész Tamásként született 1934-ben az akkor a Jugoszláviához tartozó vajdasági Bajmokon, méghozzá egy igen jómódú, mezőgazdasággal foglalkozó családban. A terület 1941-ben visszakerült Magyarországhoz, és a háborús időkre való tekintettel a család hamarosan Budapestre költözött. Itt érte őket 1944-1945 rettenete, ami számukra az állandó életveszélyt jelentette zsidó származásuk miatt. A kis Tamás egy zagyvarékasi családnál vészelt át pár hónapot, majd végül édesanyjával és bátyjával Rákoshegyen találtak menedékre, ahol valamikor 1944 decemberében haladt át rajtuk a front, ami számukra a megmenekülést jelentette. Ezután megpróbálták újrakezdeni az életüket a Jugoszláviához visszakerült Bajmokon, de végül hosszas viták után 1948-ban kivándoroltak Izraelbe.

A hadseregtől leszerelve a szerző életében újabb drámai csomópontok következtek: így a boszniai háború idején, sokszor életveszélyben mentette a helyi zsidóságot az 1990-es évek első felében. Az életútja körbeért: így lett megmentettből megmentő. Könyve nem csupán a közelmúlt hadtörténelme szempontjából izgalmas olvasmány, de élettörténete az emberi élni akarás és életszeretet inspiráló és lenyűgöző példája is.

(PEKO Kiadó, megjelenés: 2022. május 12.)

Végezetül Max I. Dimont: Zsidók, Isten és történelem című munkájára hívom fel a figyelmet.

A könyv a zsidóság történelmét írja le, miközben rámutat: hogyan járult hozzá Isten kiválasztott népe Európa, Ázsia és Amerika történelméhez. Filozófusok, királyok, harcosok, kereskedők, költők és bankárok elevenednek meg a mű lapjain, az ősi Palesztinától kezdve Izrael Állam megszületéséig. A szerző 1921-ben, Finnországban született ötgyermekes zsidó családban. Zsidók, Isten és történelem című, 1962-ben megjelent könyvéről a The Los Angeles Times azt írta, hogy „a legközérthetőbb mű, melyet angol nyelven írtak a zsidók történelméről”. 1994-ig a könyvet számos nyelvre lefordították, 17 kiadást élt meg, és összesen másfél millió példány fogyott belőle világszerte.

(Minerva Kiadó Kft., megjelenés: 2022. június 20.)

Jó olvasást kívánok!

A könyvajánló összeállításában a lira.hu oldal volt segítségemre.