Tisztelt Rabbi, van egy nagyon kedves zsidó barátom, aki hosszú utat tett meg az élete során. Mindig kereste azt a hitet, ami megnyugvást és örömöt adhat a számára. Egy bizonyos ponton áttért a kereszténységre, ez akkor volt, amikor Billy Graham Magyarországon járt, még a 1990-es évek elején, utána elég aktív volt egy evangéliumi egyházban. Mára azonban kétségei támadtak, és fontolgatja, hogy visszatér gyökereihez a zsidósághoz. De attól tart, hogy már nem fogadnák vissza, és zsidónak sem tekintenék. Mit mondjak neki? Fél megkérdezni, én meg szeretném megnyugtatni. Köszönöm a válaszát.

A Rabbi válaszol

Azzal kezdem, hogy nagyon sajnálom, amikor egy lélek ennyire elveszettnek érzi magát ebben a világban, mint az Ön barátja, pedig csak megnyugvást próbál találni, és biztos kapaszkodót az élethez. Az meg még inkább szomorú, hogy ezt nem a saját közösségén belül találja meg, de szeretném megnyugtatni mindkettőjüket, hogy a zsidó törvények szerint nem létezik a zsidóságból, mint hitből való áttérés/kitérés fogalma. Ha valaki egyszer zsidónak születik, az egész életre szóló státuszt kapott, akár betartja, akár nem. Ez az az örökség, amellyel megáldottak minket –, ez része annak a jutalomnak, amelyet elődeink nagy odaadásuk miatt érdemeltek ki a Mindenhatótól. Így az Ön barátja valójában végig zsidó volt. A múltbéli, keresztény valláshoz való csatlakozása és megtérése ezen soha nem változtatott. Régen volt egy szokás, hogy aki elhagyta a zsidóságot, de visszatért, az az ember három vallását megtartó ember előtt elment a mikvébe, és újra felvette a hitét. Manapság ezt nem szokás gyakorolni, de ha a barátja szeretné jobban lezárni a múltját, és teljes mértékben megújulni, akkor bizonyára ez is egy megfelelő dolog lehet. De még egyszer mondom, a barátja már most is 100%-ban zsidó, még e nélkül is.

A Rabbi