A Tóra-szakasz azzal kezdődik, hogy Mózes megdorgálja a zsidó népet a különböző bűnökért, amelyeket a sivatagban követtek el. Az egyik első bűn, amellyel foglalkozik, a kémek bűne. Mózes felidézi azokat a történéseket, amelyek ehhez a tragikus eseményhez vezettek.
וַתִּקְרְבוּן אֵלַי כֻּלְּכֶם וַתֹּאמְרוּ נִשְׁלְחָה אֲנָשִׁים לְפָנֵינוּ וְיַחְפְּרוּ לָנוּ אֶת הָאָרֶץ וְיָשִׁבוּ אֹתָנוּ דָּבָר אֶת הַדֶּרֶךְ אֲשֶׁר נַעֲלֶה בָּהּ וְאֵת הֶעָרִים אֲשֶׁר נָבֹא אֲלֵיהֶן:
„És odaléptetek hozzám mindnyájan és mondtátok: Hadd küldjünk férfiakat magunk előtt, hogy kikémleljék számunkra az országot és hozzanak nekünk hírt az útról, amelyen majd fölmegyünk és a városokról, amelyekhez eljutunk.” (5M1/22)
Tekintettel arra, hogy Mózes minden szava valamiféle dorgálást tartalmaz, felmerül a kérdés, hogy pontosan mi az a kritika, ami ezekben a szavakban található? Rási azt magyarázza, hogy az a mód, ahogyan Mózeshez közeledtek, nem volt megfelelő. „Mindannyian (ערבוב) irbuv-i (rendezetlen összevisszaságban) közelítettetek hozzám (1.), a gyerekek az idősebbek elé tolakodtak, az idősebbek pedig a vezetők elé.” (2.)
E kritika egyszerű értelmezése az, hogy Mózes megdorgálta őket a (דרך ארץ) derech erec (tisztelet) és a (כבוד התורה) kavod HaTóra (Tóra iránti tisztelet) hiánya miatt. Rav Jakov Kamenetsky azt írja, nehéz azt mondani, hogy Mózes szemrehányásának középpontjában ez állt. A kémekről szóló beszámolóból a „Selach” Tóra-szakaszban egyértelműen kiderül, hogy a kémek fő hibája a (בטחון) bitachon (I-tenbe vetett bizalom) hiánya volt. Ez okozta, hogy féltek az Izraelben élő hatalmas népektől, és gyászolták vélt képtelenségüket az ország meghódítására. Ennek megfelelően mi a kapcsolat a tény között, hogy a nép nem megfelelő módon közeledett Mózes felé, és a bitachon hiánya között, ami a bűn valódi oka volt? Rav Kamenetsky elmagyarázza, hogy valóban a bitachon hiánya volt a kémek bűnének oka; a derech erec hiánya csupán ennek a hiánynak a következménye volt. Ha megfelelő bizalommal rendelkeztek volna, akkor nyugodtan közeledtek volna Mózeshez, a megfelelő sorrendben. Mivel azonban nagy aggodalmat éreztek a földre való belépés miatt, izgatottan cselekedtek, és megszegték a szabályokat, hogy kinek kell elsőként megközelítenie Mózest. Ily módon a bitachon hiánya volt az oka izgatott viselkedésüknek. (3.)
Rav Kamenetsky ezt a gondolatot használja fel, hogy megválaszolja a kémek történetének egy égető kérdését. A „Selach”-ban a kémek sorrendje nem ugyanaz a sorrend, mint bárhol máshol a Tórában. Normális esetben a koruk szerint írják őket, de itt nem így van. A kommentárok különböző felvetéseket kínálnak a sorrend indoklására. (4.) Ráv Kamenetsky szerint ebben az esetben nincs indok a kémek sorrendjére; a kémek, Jehosua és Kalev kivételével, ugyanazt a szorongást érezték, mint a nép, ezért ők is a (בהלה) behálá (5.) állapotában közelítették meg az Izraelbe való bevonulást. A behálá rendetlenséget eredményez, ennek megfelelően helyénvaló, hogy a kémek nem meghatározott sorrendben kerülnek említésre, ami az izgatott hozzáállásukat tükrözi.
Rav Kamenetsky elvéből megtanultuk, hogy amikor valaki izgatottan vagy kapkodva cselekszik, nagy a valószínűsége, hogy viselkedése az I-tenbe vetett bizalom hiányából fakad. Akiben ilyen bizalom van, az nem érez pánikot, amikor tennie kell valamit, és nem érez türelmetlenséget, amikor az események nem úgy zajlanak le, ahogyan szeretné. Inkább felismeri, hogy I-ten folyamatosan vezeti őt, és minden próbatétel, amin keresztülmegy, I-ten eszköze arra, hogy lehetőséget adjon neki a fejlődésre. Amikor azonban az ember nem rendelkezik azzal a biztonsággal, amit a bitachon nyújt, nem érzi a (מנוחה) menucha-t, a nyugalmat és úgy érezheti, hogy az események gyorsabban történnek, mint kellene.
Az első tanulság, amit ebből a gondolatból levonhatunk, hogy tudatában kell lennünk azoknak a helyzeteknek, amikor hajlamosak lehetünk türelmetlennek vagy izgatottnak lenni. Amikor tudatában vagyunk annak, hogy ha ilyen állapotban vagyunk, mindent meg kell tennünk azért, hogy tartózkodjunk minden olyan cselekedettől, amit később megbánhatunk. Inkább próbáljon meg az ember hátralépni, és megfontoltan szemlélni az adott helyzetet. Másodszor, meg kell érteni, hogy az ilyen viselkedés a bitachon hiányából eredhet, és meg kell próbálnia az embernek tudatosítani magában azt, amiről intellektuálisan tudja, hogy igaz, hogy I-ten vele van, és ezért nincs szükség arra, hogy izgatottá váljon.
Érdemeljük ki mindannyian, hogy kifejlődjön bennünk a bitachon, amely lehetővé teszi számunkra, hogy menuchá-val éljünk.
Minden olvasónak békés, szép Szombatot!
Jegyzetek:
(1.) Az irbuviát legpontosabban keveréknek vagy zűrzavarnak fordítják – ez azt jelenti, hogy nem volt rend abban, ahogyan megközelítették őt
(3.) Emet L’Jakov, 5M1/22
(4.) Selach, 13/4. Lásd Rámbánt a vers kapcsán, aki azt írja, hogy a sorrend a nagyság szerint van, Sforno pedig azt írja, hogy a sorrend a kor szerint van.
(5.) pánik, siettség
