Devorim, az ötödik könyv Mózes élete utolsó hónapjának beszédéit tartalmazza, melyekben gyakran előfordulnak intő szavak, fedések. Miért volt ezekre szükség? Helyes, ha a vezető megfeddi népét? A bölcs Salamon király írta: „…de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és rájuk száll a jónak áldása” (Mislé 24:25).
A berdicsevi Lévi Jichák kétségbe vonta a feddések jogosultságát. Szerinte a feddések szimbolikusak, nem is a nép elé tartott tükör, hanem „ellenpélda”. A híres haszid rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor Mózes tanítómester népe számos kétes és morálisan megkérdőjelezhető „ügyéről” beszélt Istennel, soha nem mondott semmi rosszat, olyankor mindig népe jó tulajdonságait hangsúlyozta. A feddésekre hívja fel a figyelmet, Talmud is. Jevámot 49b.-ben olvasható, hogy Isten megbüntette Jesáját, miután a próféta megfedte népét, azt állítva róla, hogy: „…tisztátalan ajkú nép közt lakom…” (Jes. 6/5).
A zsidó nép történetében volt olyan korszak, amikor a rabbik Mózes tanítómester feddéseire hivatkozva dicséretesnek tartották válogatott kemény feddésekkel ostorozni közösségük tagjait, vélt vagy valós vétkeik miatt. A Haszidizmus korában megváltozott a szemlélet! A rabbikban tudatosodott, hogy szemrehányásaikkal, a bűnök következményeivel való folytonos megfélemlítéssel nem értek el semmilyen eredményt. Az emberek nem váltak jobbakká, ha a rabbik félelemben tartják őket.
Történt egyszer, hogy egy Szombatra a lublini Jákob Jichák rabbi (akit különleges képessége miatt „Látónak” neveztek) imaházában egy Mággid érkezett. A rabbi felkérte, hogy tartson tanító prédikációt, amire a vándorprédikátor tüzes szavakkal ostorozta a jelenlevőket, és tücsköt-békát szórt a megfélemlített hívők fejére. A Szombatot követő napon a vándorprédikátor felkereste a rabbit, hogy elbúcsúzzon, és áldását kérje. Jákob Jichák megkérdezte az embertől, hogy ki is ő valójában? A Maggid akkor büszkeségtől eltelve mondta, hogy ő az, aki az imaházban az előző este beszédet mondott.
„Hogy tehettél ilyet? –kérdezte a rabbi? – Lehet, hogy nem vagy tisztában azzal, hogy itt vannak ezek a szegény emberek. Egész héten keményen dolgoznak, hogy megélhessenek. Majd estefele eszükbe jut, hogy aznap még nem imádkoztak! Még nem adtak hálát Istennek: Aki felnyitja a világtalan szemeit, Aki ruhát ad a mezítelenre, Aki kiszabadítja a rabokat, Aki fölegyenesíti a görnyedteket, Aki minden szükségletéről gondoskodik, és irányítja az ember lépteit! És akkor fogják magukat és mennek a templomba imádkozni. Nem is tudják biztosan az ima szövegének minden részletét és értelmét, csak mondják az imaszöveget!… és erre beleremegnek, az Egek és az angyalok seregei bénultan állnak megilletettségükben. És akkor jössz te, és rosszat mondasz róluk?”
…Jákob Jichák rabbi az égre emelte tekintetét, és nagyot sóhajtott: „Világ Ura! Ne hallgass erre az emberre. Csak a córesz, csak saját baja beszél belőle! Bizonyosan a nyomor beszél belőle, a szükség, hogy azért a pénzért, amit beszédéért kapott ilyen szörnyűségeket mondott! Istenkém! Adj neki jó megélhetést és nem fog többé rosszat mondani fiaidról!”
