A Smá Jiszróel imáról kicsiknek és nagyoknak
Mózes ötödik könyvének második hetiszakaszához érkeztünk, rögtön Tisa beÁv után olvassuk a Váetchánánt. A szakasz első két szava a címe, melynek jelentése „és könyörögtem”. Mózes folytatja a néphez intézett beszédét. Megismétli a Tízparancsolatot, és elhangzik a zsidóság talán legismertebb imája, a Smá.
Beszélgessünk a Smáról
Gyerekkoromból a legkorábbi emlékem a Smával kapcsolatban, amikor nagymamám rám nézett, és felsóhajtott: „Smájiszróél, mi lesz evvel a gyerekkel?”. Ha nem is tudtam, hogy mit jelent, abban biztos voltam, hogy komoly aggodalmat fejezhet ki. Később hallgattuk a Kol Israel magyar nyelvű adását, amely nagyon távolinak hangzott, így a fejemben összekapcsolódott a Smá Israel a Kol Israellel. Sokáig nem tudatosult bennem, hogy a Smá nem a földrajzi Izrael imája, hanem az összes zsidóé.
Te mikor hallottad először a Smát?
Smá a Tórában
A hagyomány alapján a Smá Iszrael először Jákov utolsó napjaiban, az ágyánál hangzott el, amikor magához hívatta fiait. Jákov, kinek neve az angyallal való harcot követően Izrael lett, feltette a kérdést, hogy mindegyikük az Örökkévaló útját járja-e. A fiai ezekkel a szavakkal válaszoltak neki:
„Smá Jiszráél, halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy, úgy, ahogy a te szívedben csak egy van, úgy a mi szívünkben is csak egy van.”
A teljes Smá írott forrása hetiszakaszunkban, a Váetchánánban található.
A Smá szavai
„Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!” (5 Mózes 6:4)
Smá Iszrael Adonáj Elokéjnu Adonáj Ehád.
Halljad!
Nézzük meg a szavak jelentését! A Tórában a hallás nem csak az hangok érzékelésére vonatkozik, hanem a megértésre és a befogadásra is. Nem elég, ha valamit meghallunk, meg is kell, hogy értsük azt.
Iszrael
Izrael itt utal az az egész zsidó népre, és egyenként ránk, személyekre is.
Örökkévaló
Az Örökkévaló olvasott formája szó szerint „urunk”-at jelent. Ha héberül látod leírva a Smát mást olvasol fel, mert a jod-héj-vav-héj leírt formát nem mondhatjuk ki. Utoljára a kohaniták a még álló Szentélyben tehették ezt meg.
A mi Istenünk
A héber Elokim szó jelentése: „az erő és a hatalom birtokosa”. Ő az alkotója, fenntartója és legfőbb bírája a világnak.
Az Örökkévaló egy
A legfontosabb zsidó gondolat: egyetlen egy Isten van. Bálványimádó, többistenhívő népekkel körülvéve ez egy igazán különleges gondolatnak számított a zsidó nép történetének kezdetén.
Ha Smát mondunk, akkor imádkozunk?
A kriát Smá, azaz a Smá olvasásának micvája eredetileg nem kapcsolódik az imádkozáshoz. A parancsolat az, hogy felkeléskor és lefekvéskor Smát kell mondani. Később bölcseink beépítették az imarendbe, így a reggeli és az esti ima része a Smá Iszrael. A gyerekek felkeléskor és lefekvéskor is mondanak Smát, ha van kedved, próbáld ki, hogy milyen érzés ezzel indítani és befejezni a napodat.
Takard el a szemed!
A Smá első mondatát hagyományosan letakart szemmel mondjuk, hogy ne lássunk magunk előtt semmit és senkit, amikor ezeket a szavakat idézzük. Ha letekarod a szemed, jobban tudsz koncentrálni arra, amit mondasz. Próbáld ki, hogy milyen érzés lecsukott, eltakart szemmel Smát mondani! A Smával kapcsolatos micvákat maga a szöveg tartalmazza. Tanítsd meg a gyereknek, tanítsd őt mindig, mondd el felkeléskor és lefekvéskor, legyen a szövege a tfilinben és a ajtófélfádon, a mezüzédben. Tudtad, hogy a tfilin és a mezüze is a Smá szövegét rejti?
Vésd, kösd, írd
„Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. És legyenek ezek az igék, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. Vésd be azokat gyermekeidnek, és beszélj róluk, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz. Kösd azokat jelül kezedre és legyenek homlokkötőül szemeid között. És írd azokat házad ajtófeleire és kapuidra.” (5 Mózes 6:5-9)
A Smá ereje
A Holokauszt után egy litvániai születésű rabbi iskolát és árvaházat alapított Izraelben, Bnei Brakban. Jöttek oda gyerekek mindenfelől. Rabbi Yosef Kahaneman elhatározta, hogy visszamegy Európába, hogy az árvaházakban rekedt, család nélküli zsidó gyerekeket fellelje, és elvigye őket Izraelbe, hogy ott új életet kezdhessenek. Elérkezett egy nagy árvaházba, valahol Kelet-Európában, ahol egy pap volt az intézményvezető. Szívélyesen fogadta a rabbit, de azt mondta neki, hogy amennyire ő tudja, a gyerekek között egy zsidó sincsen. Ezen a rabbi nem is csodálkozott, hiszen tudta, hogy ezek a gyerekek micsoda szörnyű dolgokat élhettek meg egészen kicsiként. Némelyikük alig volt pár éves és, papírjaik sem nagyon voltak arról, hogy hol és mikor születtek, még a születési nevüket sem mindig tudták. Az árvaházban már lefekvéshez készülődtek, a kisebbek már aludtak is. A rabbi gondolt egyet, és bement a hatalmas hálóterembe. Megállt középen, és félhangosan elkezdte mondani a Smát. Amint az első mondat végéhez ért, néhány kicsi sírva ült fel az ágyban. A rabbi ebből rögtön tudta, hogy ezeket a gyerekeket a szüleik Smá mondásával fektették le. A rabbi folytatta útját, és sok gyereket vitt ki magával Izraelbe, ahol végül felnőttek, és büszke zsidóként élhettek.