Váetchánán, „és esdekeltem”, ezt a hetiszakaszt mindig a Tisá BeÁv-ot követő szombaton olvassuk fel a Tórából. Ezt a szombatot Sábát Náchámunak, a vigasztalás szombatjának is nevezzük a háftárá kezdő szavai alapján: “Náchámu, náchámu ámi…”, vagyis “Vigasztalódj, vigasztalódj, népem…” (Jesájá 40,1). Ez a szombat vigasztal minket a Szentély lerombolása miatt.
A heti szidrában Mózes folytatja a beszédét, melyben elmondja, hogyan imádkozott azért, hogy az Ö-rökkévaló megváltoztassa döntését, és ő, Mózes is bemehessen az Ígéret Földjére. Szemrehányást tesz a népnek, hogy miattuk érte őt ez a büntetés. Újra elhangzanak a Tóra főbb pontjai, melyek közül külön kiemeli a bálványimádás tilalmát, megismétli a Tízparancsolatot, és itt találkozunk a Smá Jiszráéllal, a zsidóság hitvallásával.
Smá Jiszráél Á-donáj E-lohénu, Á-donáj Echád!
Báruch sém kvod málchuto leolám váed!
Veáhávtá et Á-donáj Elohéchá bechol levávchá uvchol náfsechá uvchol meodechá.
Veháju hádvárim háele áser ánochi mecávchá hájom ál-levávéchá vesinántám levánéchá.
Vedibártá bám besivtechá bevétechá, uvlechtechá báderech, uvsochbechá uvkimechá.
Uksártám leot ál-jádéchá veháju letotáfot béjn éjnéchá.
Uchtávtám ál-mezuzot bétechá uvisáréchá.
Halljad Izrael, az Ö-rökkévaló, az Ö-rökkévaló Egy!
Áldott legyen dicső uralmának neve mindörökké!
Szeresd az Ö-rökkévalót, a te I-stenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, és minden képességeddel! Legyenek ezek a szavak, amelyeket ma megparancsolok neked a szíveden, és vésd azokat jól gyermekeidbe!
Beszélj azokról, ha otthon ülsz a házadban, ha úton jársz, amikor lefekszel, amikor felkelsz!
Kösd azokat jelül kezedre és legyenek ott homlokkötőül szemeid között!
És írd azokat házad és kapuid ajtófélfáira!
A Smá Jiszráél több, mint egy ima, egy ünnepélyes kinyilatkoztatás. A zsidóság hitvallása az egyistenhit mellett. Rögtön az első mondatban a zsidó vallás két fontos tételét fedezhetjük fel.
Egyrészt, hogy az Ö-rökkévaló a zsidó népet választotta ki, hogy nekik adta a Tórát, cserébe megkapták őseink az Ígéret földjét, másrészt azt, hogy csak egy I-sten létezik. Az első mondatban Mózes az egész népet szólítja meg, de a szakasz „maradéka” minden zsidóhoz szól, nemcsak a néphez, mint egészhez. Ezért végződik az ima 16 szava a „chá”, a tiéd utóképzővel, és további 5 szó a „tá”, azaz te utóképzővel.
Szeretném felhívni a figyelmeteket a Smá Jiszráél első mondatában két szóra, mégpedig az elsőre és az utolsóra. Az első szó a Smá, az utolsó szó az echád. A smá szó és az echád utolsó betűi ki vannak emelve. Vajon miért?
Ha kiemelt betűket összeolvassuk, egy új szót kapunk, ez pedig az „ed” szó, ami azt jelenti, hogy tanú! Az utolsó szó kimondásakor a „d” betűt enyhén erősebben mondjuk ki, ezzel is hangsúlyozzuk, és félreérthetetlenül világossá tesszük azt, hogy az Ö-rökkévaló az egyetlen! Ugyanis a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás óta minden zsidó az Ö-rökkévaló tanújának tekinti magát. Minden alkalommal, amikor egy zsidó ember a Smá-t mondja, az egész világ előtt tesz tanúbizonyságot az Ö-rökkévaló egyedülállóságáról és arról, hogy senki máshoz nem hasonlítható.
„Legyenek ezek a szavak, amelyeket ma megparancsolok neked a szíveden, és vésd azokat jól gyermekeidbe!”
Ez egy egyértelmű parancs a gyermekek tanítására. A zsidóság számára a legfontosabb érték a tudás. A világon elsőként a zsidó nép vezette be a közoktatást. Az oktatás és tanulás fontosságát jelzi az is, hogy egy közösség legfontosabb feladata a tanulás-tanítás megszervezése és elindítása. Sokszor előbb állt az iskola, mint hogy zsinagógát építettek volna!
„Beszélj azokról, ha otthon ülsz a házadban, ha úton jársz, amikor lefekszel, amikor felkelsz!”
Itt van az egyértelmű parancs arra, hogy a Smá Jiszráélt reggel és este el kell mondani.
„Kösd azokat jelül kezedre és legyenek ott homlokkötőül szemeid között!”
„És írd azokat házad és kapuid ajtófélfáira!”
A tfilin felrakása az egyik legfontosabb micvá, amelyet említ a Tóra. Két kis fekete bőrdobozból áll, amelyek bőrszíjban végződnek. Az egyiket a fejre teszik a férfiak (tfilin sel ros), a másikat a kézre teszik (tfilin sel jád). A két dobozban tórai idézeteket találunk, melyek közül az egyik a Smá.
A mezuzá a tizedik csapásra emlékeztet bennünket. A tizedik csapás az elsőszülöttek halála volt. A zsidó házakat azonban elkerülte a csapás, mert az áldozati bárány vérével meg kellett kenniük a házak ajtaját. Ez volt a jel, hogy a Halál angyala kerülje el a zsidók házait. Napjainkban a mezuzák feltevésével emlékezünk erre a jelre. Készülhetnek fémből is, és fából is. A tok (bájit) belsejében kis pergamenen a Smá Jiszráél első két versszaka olvasható. Kívűl egy sin betűnek mindenképpen kell lennie, amely az Ö-rökkévaló egyik nevének kezdőbetűje.
Somér Delatot Jiszráél, azaz Izrael házainak őrzője, azaz S-Á-D-Á-J. A későbbiekben részletesebben is foglalkozunk majd velük.
A Tóra parancsolatai között megkülönböztetünk tevőleges és tiltó parancsolatokat. A tevőleges micvák valamilyen cselekedetre utasítanak, 248-at találunk belőlük, ugyanannyit, mint ahány szóból áll a Smá, és ugyanannyit ahány porcikája van az embernek. Például: „Emlékezz meg a szombat napjáról, hogy megszenteld azt!”. A tiltó parancsolatokból, egyértelműen tiltanak valamit számunkra, 365-öt találunk, annyit, mint az év napjainak száma. Például: „Ne lopj!”
A Misna Kidusin traktátusa (Kidusin 1,7) úgy rendelkezik, hogy a nők fel vannak mentve az olyan tevőleges parancsolatok megtartása alól, amelyek időhöz van kötve. Ilyenek például a Smá mondása, a luláv lengetése, a szukoti sátorban ülés, az ómerszámlálás, vagy akár a sófár hangjának hallgatása, ezek mind szorosan időhöz kötött parancsolatok, egy konkrét egy ünnephez, vagy a napnak egy konkrét időszakához kötöttek. Ezek a parancsolatok általában nem vonatkoznak a nőkre, habár vannak olyan időhöz kötött parancsolatok, melyeket a nők is kötelesek teljesíteni, mint például a szombat napjáról való megemlékezés, a maceszevés Pészáchkor. Bizony mi nők is szoktunk a szukoti sátorban ülni, lulávot lengetni Szukkotkor, vagy sófárt hallgatni Ros Hásánákor.
Az időhöz kötött parancsolatok alóli felmentés tehát nem azt jelenti, hogy nem kell megtennünk bizonyos parancsolatokat, vagy nem kell imádkoznunk, hanem akkor kell ezeket megtennünk, amikor időt tudunk rá szakítani! Így például a Smá mondása, ha nem is pont a meghatározott időben történik, de amint módunkban áll, mondjuk el mi is. Bölcseink ezt úgy magyarázták, hogy a nők elsődleges és legfontosabb feladata a gyermekek nevelése, a háztartás vezetése, a család ügyeinek intézése. Ha valaki egy micvá végrehajtásával van elfoglalva, akkor „mentesül” más micvák megtevésétől. Mivel a gyermekek ellátása, nevelése és a háztartás körüli teendők ellátása folytonos cselekedet, ezért azokat nem kell más micvák megtevéséhez abbahagyni.