Tegnap, 2022. augusztus 18-án került sor néhai prof. dr. Oláh János ny. tanszékvezető egyetemi tanár, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egykori rektorhelyettese, az MTA köztestületi tagja sírkövének kegyeletteljes felavatására a tatai zsidó temetőben. A megemlékezésen a fájdalomtól még mindig megrendülten vettek részt szeretett gyermekei, Csilla és János.
Az emlékező beszédet Oláh János műveinek kiadója tartotta, ebből idéznék néhány emelkedett gondolatot:
„Itt állunk egy kimagasló férfi, tudós, kiváló tanár, egy igaz barát, és egy kitűnő (nagybetűs!) EMBER sírjánál! Azon emberek közé sorolom magam, aki büszke rá, hogy ismerhette és a barátjaként tisztelhette őt! Örök szeretettel gondolok azokra a közösen eltöltött órákra, amit néha a munkával, néha politikával, vagy többnyire a zsidósággal kapcsolatban beszéltünk meg. Akik kapcsolatban álltak vele, kivétel nélkül elmondhatták, elmondhatják azt, hogy Ő volt az az ember, a tanár, a rektorhelyettes, a tudomány hús-vér megtestesítője, aki szerénységével, tisztességével, precizitásával, rendszeretetével, becsületességével kimagaslott a feljebbvalói, a kortársai közül… Igen kevesen vannak, akik ismerték őt valójában. Élete szerény, de annál tartalmasabb, mozgalmasabb volt. Hosszú utat járt be, míg felnőttként megismerkedett a zsidóságával, és minden külső hatást, rábeszélést nélkülözve, saját maga választotta a vallásosságot, melyet élete utolsó perceiben is megtartott. Mindig tisztességesen szolgálta a közösségét. Több nemzedék tanulta tőle a judaizmus csodálatos rejtelmeit. Szabadidejét könyvek szerkesztésével és azok megírásával töltötte. Judaisztika című kötete évtizedek óta alapja számos főiskola és egyetem zsidó vallásoktatásának. Utolsó éveiben szomorúan szemlélte nagy múlttal rendelkező, imádott intézményének hanyatlását, melyben nem találta a helyét. Csendesen, az otthonába visszahúzódva, a közélet és a szervezet belső zajaitól megvédve magát, hermetikusan elzárva élt. Magára maradt a sok kimondatlan fájó hanggal, a magatehetetlenséggel és a belső vívódással. Lassan másfél éve vártunk szeretett családjával, imádott fiával erre a pillanatra, hogy a végakaratának megfelelően kerüljön felavatásra az a kő, mely alatt a Messiás érkezéséig megpihent.”
A megemlékezést a vallási előírások szerint 10 zsidó férfi ajkáról felhangzó Kaddis imánk zárta. Hazafelé telefonon beszéltem a ZSIMA elnökével, prof. dr. Róna Tamás főrabbival, ki meleg szavakkal emlékezett a néhaira, felidézve évtizedes közös munkájukat, melyben főrabbi úr mint tanszékvezető, Oláh professzor pedig mint rektorhelyettes vett részt. Ugyancsak maradandó emlék a 15 éven keresztüli közös reggeli imádság a Rabbiképző József körúti tanzsinagógájában.
Zcl. Oláh János (Jochanan ben Ávrochom), emlékedből fakadjon Áldás!
