Miért pont a tevét, nyulat, hegyi nyulat és sertést emeli ki a tilalom a tisztátalan állatok közül?

„Miért lett az első Szentély lerombolva? A három bűn miatt, amikben elromlottunk akkoriban: bálványimádás, immoralitás és vérontás. Ellenben a Második Szentély idejében a zsidók Tórát tanultak, betartották a törvényeket, segítettek egymáson. Akkor miért lett lerombolva? Az egymás iránti alaptalan gyűlölet miatt! Ebből kitanulható, hogy az alaptalan gyűlölet olyan nagy bűn, mint a bálványimádás, az immoralitás és a vérontás.” (Talmud Joma 9b.)

Nabukadnecár a Babilóniai Birodalom bálványait akarta a zsidókra erőltetni. A zsidók ellenálltak, és hűségesek maradtak Istenükhöz. A perzsák szexuális örömökkel próbálták eltéríteni a népet. A zsidók ellenálltak a kihívásnak, és ezt minden Purimkor megünnepeljük. A görögök kulturálisan akarták asszimilálni a zsidókat. A zsidók győzedelmeskedtek, és a győzelemre Chanukakor emlékezünk.

Cesare Lombroso (1835–1909) olasz kriminológus atavizmus-koncepció címen elméletet dolgozott ki, miszerint felismerhető külső jelek alapján következtetni lehet a belső hajlamra. A kóser állat kérődzik, és hasított a patája. Ebből következtethetően nem ragadozó, és elégedett a sorsával. A ragadozó állat, amint elfogyasztja zsákmányát, azonnal új préda után néz. Elégedetlen és mohó! A kérődző az elfogyasztott táplálékát kétszeresen rágja meg, kétszeresen „értékesíti”. A ragadozó állatnak karmai vannak, amellyel áldozatát megragadja. A kóser állat jólakik a mező füvével. Nincsenek áldozatai, így „csak” patákra van szüksége.

A Tóra négy állatot emel ki: a tevét, a házinyulat, a mezei nyulat és a disznót. Ezek közül kettőben a kóserság csak az egyik jele van meg Az első három kérődző ugyan, de nincs hasított patája. A negyedik, a disznó hasított patájú, de nem kérődző.

A négy állatfaj a spirituális tisztátalanság jelképei. A teve, a házi nyúl és a mezei nyúl kérődzők, ennek ellenére a spirituális frusztráltság szimbólumaként tekinthetők. Az emberek között a frusztrált típus képes lenne elérni a belső békét, megelégedettséget. Gondolkodásuk, viselkedésük „karmokat” visel. A képesség megvan, életmódjuk viszont meggátolja őket, hogy békében élhessenek. A ragadozó természetük „patái” – vagyis a külső természetük – „karmokká” változnak. Belső természetük „kérődző”, vagyis elégedett. Viselkedésük viszont ragadozó, káros másokra nézve.

A disznó az említett állatok közötti „kakukktojás”! Hasított a patájú, tehát akár kóser is lehetne. Rendelkezik a kóserság külső jelével: hasított patájú, de nem kérődző. Külsőleg szelíd, belsőleg ragadozó.

A Vájikrá Rábá 13 szerint a négy állat négy birodalom spirituális tisztátlanságának szimbólumai. Birodalmak melyek, leigázták a zsidó népet. A teve, a házinyúl és a mezei nyúl Babilon, Perzsia és Görögország tulajdonságait hordozzák, a disznó pedig a Római Birodalomét.

Az első három: Babilon, Perzsia és Görög „ragadozó” birodalom, népek eltiprása árán nyerte gazdagságát, élte ki hatalomvágyát. Hittek a gondviselésben és bálványisteneikben. A Római Birodalom kultúrnépnek számított, a civilizáció hirdetői voltak, jólétet, kultúrát ígértek a meghódított népeknek, igazságot és emberi jogokat hirdettek, de nem hittek semmiben, csak önmaguk fennhatóságában.

A korábbi zsidó generációk bálványimádás, szexuális immoralitás és vérontás bűneivel éltek, mégis jobbak voltak a későbbi generációknál. A későbbiek betartották a törvényeket, Tórát tanultak, de tele voltak gyűlölettel és irigységgel. Szívükben romlottak voltak, tele önzéssel. Nem ismerték el, hogy Isten biztosítja az emberek szükségleteit. Abban a tudatban éltek, hogy az ember saját sorsának irányítója. Irigyek voltak, és úgy néztek embertársaikra, mint akik potenciálisan veszélyeztethetik személyes sikerüket: látszólagos emberszeretetük gyűlöletet takart.

Rabbi Jochánán mondta: „Jobb az, aki ragadozóként viselkedik, de a szíve Istenhez húz, mint a legszentebb módon viselkedő ember, akinek a szíve csak saját magát szolgálja.”