Mózes rendelkezése alapján az ókori Izraelben mindenütt működtek bírák, a rendre őrködő felügyelők. Nem főfoglalkozásként űzték hivatásukat, a nép bizalma és megbízásból működtek.
Az „adj magadnak” kifejezés arra utal, hogy ne származás alapján, és ne családi örökségként tevékenykedjenek. Szabadon választott, és szolgálatukból leváltható személyek voltak. A „minden városkapudban” arra utal, hogy az ókori Izraelben, a honfoglalás előtti Kánaánban is a fallal körülvett városokban, a heti piacot a városkapu előtti téren tartották, és itt is bíráskodtak. Van olyan vélemény, hogy azért, hogy az idegeneket ne kelljen feltétlenül a falak közé engedni. A három személyből álló helyi bíróság tagjai, akik más polgári foglalkozással is rendelkeztek, ezeken a napokon, hétfőn és csütörtökön kora reggeltől délig – ültek a kapuban, s a felmerülő peres ügyekben, vitákban hozták meg ítéletüket. A „Nagy Bíróság” (Szanhedrion), amely 71 tagból állt Jeruzsálemben működött Salamon királyt követő időkben. Halálos ítéletet is hozhattak.
Rabbi Tarfon mondta: Négyféle halálos ítéletet hozhatott a bíróság: Megkövezést, – ez a legsúlyosabb – elégetést, lefejezést, végül a megfojtást. Rabbi Simon kijavította: Elégetés a súlyosabb, majd a megkövezés, megfojtás. A lefejezés a legenyhébb. (Szanhedrin 7/1.)
A Nagy Bíróságot „pusztulást hozónak” nevezte a nép, ha hét évben egyszer kivégeztetett egy bűnöst. Hét évben egyszer? Hetven évben egyszer… Rabbi Akiva hozzátette: Ha mi a Szanhedrion volnánk, soha nem végeznénk ki embert. Rábbán Simon ben Gamliel figyelmeztette: Nemde, ha nem lenne halálos ítélet… a vérontókat is növelnénk Izraelben? (Mákot 1/10.)
Rabbi Joszé mondta: Ezt tanították Chizkija tanházában: Azóta, hogy a Szentély elpusztult és bár a Szanhedrion megszűnt, a négy kivégzési mód nem szűnt meg! Nem szűntek meg? – kérdezte Rabbi Simon. De megszűntek! Csak a joga a négy kivégzésnek nem szűnt meg. Isten angyala hajtja végre az ítéletet a bűnösön, tettének megfelelően!
Hogyan magyarázta ezt mestered, Rabbi Chizkija? Rabbi Joszé mondta: Akit megkövezésre találtak vétkesnek, az vagy leesik a tetőről, vagy vadállat tapossa szét! Akit elégetésre találnak vétkesnek, az vagy tűzbe esik, vagy egy kígyó marja meg. Akit lefejezésre találnak vétkesnek, azt a római hatóságnak adják át (a lefejezés volt Róma kivégzési módja a nem római polgárokon), vagy rablók törnek rá. Akit megfojtásra találnak vétkesnek, az vagy folyóba fullad, vagy diftériában hal meg!
Mi van akkor – kérdezte rabbi Tarfon –, ha a bűnös egy másik bűnt is elkövetett, amiért egy második halálos ítéletet is érdemel?
Rabbi Joszé mondta erre: Akit a bíróság által kétféle kivégzésre is bűnösnek találtak, azon a Halál Angyala a súlyosabbat hajtja végre.
„A mérges rovar lemászott a vízhez, és mivel nem tud úszni, megvárta, míg egy béka úszott arra. Ráugrott a varangy hátára és áthajózott a túlsó partra. Egy lovas jött ott a túlsó parton, ahol a skorpió kikötött. A közeli városból menekült, ahol megölte szomszédját. A skorpió megvárta, míg a férfi eléje ér, azután megmarta a sarkán és egy csípéssel megölte az embert. …Tudd meg te vétkes ember! A végzet mindig útban van feléd! A végzetet nem tudod elkerülni” (Szanhedrin 37b.)
FORRÁSOK
Róna Tamás: Az őrködés éjszakája. Válogatott zsidó vallástudományi tanulmányok, Budapest, Magyarhoni Zsidó Imaegylet (ZSIMA), 2022.