A modern kor embere jól ismeri a komfortevés fogalmát. A haláltáborokat megjárt embereknél azonban ez egész mást jelent. A haláltáborok túlélői nagyon ragaszkodnak családi receptjeikhez és igyekeznek átadni a következő generációknak is.

2020 januárjában Ronald Lauder üzletember, az Auschwitz-Birkenau Emlékalapítvány elnöke 120 túlélőt és családjukat utaztatott Auschwitzba a nácik alóli felszabadulás 75. évfordulója alkalmából. Három hónappal azután, hogy hazatértek, egy csoportos Zoom-hívás keretében Lauder arra kérte a résztvevőket, hogy osszák meg a gefilte hal receptjeiket vele és megdöbbent, amikor körülbelül 20 különböző változatot kapott. Rájött, hogy a túlélők nagyon szívesen beszélnek receptjeikről és az ételekről, ami számukra komfortérzetet nyújt.

Úgyhogy Lauder megbízást adott titkárnőjének, hogy gyűjtsön össze minél több receptet az érintettektől és szerkessze könyvbe. 110 étel leírása gyűlt össze 29 auschwitz-i túlélőtől és az ő történeteik. Köztük vannak olyan ételkülönlegességek, mint a csokoládés szendvics, de olyan tradicionális ételek is, mint a rakott krumpli, tejföllel és tojással, ahogy Magyarországon csinálják.

Eugene Ginter pár nappal 6. születésnapja előtt szabadult ki Auschwitzból. Visszakerült Krakkóba, ahol született és szerencsés módon édesanyjával is találkozott. Tudta, hogy elsődleges számára, hogy jól táplálkozzon, de annyira megszokta az éhezést, hogy nem igazán tudott az ételre gondolni. Egészsége érdekében arra vette rá magát, hogy legalább olyat egyen, amit korábban szeretett, így például barna kenyeret vastagon megkent vajjal és csokoládét tett rá. Nyolcvan évvel később ennek a szendvicsnek a leírása is bekerült a könyvbe, melynek alcíme: A régi világ receptjei Auschwitz-Birkenau-i túlélőktől. Ebben olyan ételeket gyűjtöttek össze, mely a túlélőket összekapcsolta a „régi világgal”, amit elveszítettek, és amelyek segítettek nekik visszatérni az életbe. „Az étkezés, etetés neki egyet jelentett az élettel és a túléléssel” – fogalmazott Joe Finkelstein édesanyjáról, Goldie-ról, akinek 11 receptje is szerepel a szakácskönyvben.

Eva Szepesi a magyar palacsinta receptjét osztotta meg, melyhez a lekvárt is édesanyja és nagymamája készítette az udvarukon álló barackfáról.

Alexander Spilberg a mamaliga, azaz a puliszka receptjét írta le, amely egy tipikus román köret, és amelyet édesanyja szilvalekvárral tálalt.

Angela Orosz-Richt, 1943. december 21-én született az auschwitzi C barakkban, így soha nem kóstolhatta meg az édesanyja által készített ételeket a háború előtt. Kiszabadulása után azonban megismerkedett a családi ételekkel, egyik kedvence, a madártej került be a könyvbe.

Elisabeth Citrom, mikor felidézte a koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatait, úgy fogalmazott: „Nem ételeken éltünk, hanem ételekről szóló történeteken”. Az ő édesanyja és nagymamája gyakran készített padlizsánsalátát Erdélyben, ahol a Citrom nevelkedett. De népszerű étel volt a háború utáni Palesztinában és Izraelben is, ahol a nő a háború után élt. Mára pedig már New Yorkban élő unokái is imádják.

Forrás: Jewish Telegraphic Agency