Biztosan észrevetted már, hogy a Tórában nem csak emberekkel kapcsolatos parancsolatok vannak, hanem az állatokra vonatkozóak is. Hogyan kell bánjunk velük, melyiket ehetjük, melyiket nem és hogy nem szabad szenvedést okoznunk semmilyen élőlénynek sem? A mostani heti szakaszban is több, állatokkal kapcsolatos micvát olvashatunk.
“Ne lásd testvéred szamarát vagy ökrét kidőlve az úton(…)”
Ha jártadban -keltedben egy elesett állatot látsz, segítened kell rajta. A Tórában a példa két munkát végző háziállatot említ, de a törvény vonatkozik minden elesett, eltévedt, elütött állatra is. Mindig gondold át, hogy hogyan tudsz segíteni! Ha csiga tévedt az útra, nyugodtan átteheted a mezőre, ha giliszta tekereg a járdán, azt is bátran tedd biztonságos helyre, ha viszont kóbor kutyát, macskát, vagy elesett ökröt találsz, ne próbálj egyedül segíteni!
“Ha madárfészek kerül eléd (…) és az anya ül a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiakkal együtt.”
A Tóra szigorúan tiltja az állatkínzást. Az anyamadártól elvenni a tojásait, vagy a fiókáit, felzaklatja a madarat. Ezért parancsolat, hogy az anyamadár ne lássa, hogy elveszik a tojásait.
Nekünk a tojásokra azért van szükségünk, hogy megegyük őket, süssünk belőlük rántottát, tükörtojást, főzzünk egy jó lágytojást, vagy, hogy apa csinálhasson belőle tojáskrémet, sok hagymával. A madarak érzékelik a tojásaik számát, de, ha elveszi őket ragadozó, vagy ember, akkor hamar tojnak újakat.
Tudtad, hogy néhány kihalás határán lévő madárnak elveszik a tojásait a fészekből és kikeltik őket inkubátorban? Az anyamadár azonnal új adag tojást tojik, így meg tudják menteni a fajt a kipusztulástól. Ilyen madár a lármás daru és a mauriciuszi vércse is.
Tudtad, hogy a tyúkok nem szomorúak, ha elviszik a tojásaikat? 18 hetes koruktól akár napi egy, vagy több tojást is tudnak tojni és nem érdekli őket, ha összeszedik a fészekből. Amennyiben közvetlenül alóluk szedik ki, akkor néha harcosan védelmezik azokat, mivel ez számukra is stresszes helyzet. Ha a parancsolat szerint szeded össze a tojásokat, csak várd ki, hogy a tyúk arrébb kapirgáljon.
“Ne szánts ökrön és szamáron együtt.”
Elsőre furcsán hangozhat ez a parancsolat. Egyrészt azért, mert már kevesen szántanak állattal, másrészt, mert miért érdekli az Örökkévalót, hogy milyen állat húzza az ekét? Miért ne húzhatna egy csacsi és egy boci együtt egy kisebb ekét, hiszen elég erősek mindketten?! Valóban, két szamár simán húz ekét, ha éppen nem makacsolják meg magukat és két ökör is könnyedén elboldogul a szántással. Ám, ha egy ökröt és egy szamarat kötünk egymás mellé, akkor az ökörre hárul a nehezebb munka, mert jóval nagyobb állat. Hosszabbak a lábai, nagyobbakat lép, így biztosan többet és nehezebben fog dolgozni, mint a szamár, ami meg csak kapkodja a lábait az eke előtt. Bölcseink szerint a szamár ráadásul mindig rosszul érezné magát az ökör mellett, mert az ökör kérődzik és folyton rágcsál valamit. A szamár nem kérődző és szántás közben nem ehet, így azt kell néznie, hogy a kolléga jóízűen nyammog, míg neki még legalább két óra van ebédig.
“Ne kösd be az ökör száját, mikor nyomtat.”
Mit csinál az ökör, amikor nyomtat? Nem szórólapokat készít, hanem magokat tapos ki a gabonából, azaz csépel. A learatott gabonán körbejáratták az állatot, amíg a szemek ki nem peregtek. Az emberek azért köthették fel az állat száját, hogy gyorsabban menjen a munka és ne hiányozzon a termésből. Így az állatok nem tudtak falatozni a magokból, ami kegyetlenség, tehát tilos. Nem csak ökrökkel, hanem más állatokkal is végezték ezt a munkát, azoknak is kellett engedni az evést és az ivást munka közben.
Tudtad, hogy a “Nyomtató lónak ne kösd be a száját!” közmondás is ebből a parancsolatból ered?
Tudtad, hogy az első cséplőgépek kétszáz éve jelentek meg? Addig állatokkal és kézi szerszámokkal nyerték ki a magokat. A korai cséplőgépekből alakultak ki a kombájnok, melyek ma már vezető nélkül is elvégzik a betakarítást teljes egészében.
Ros Hásánára készülődünk
Jövő héttől teljes gőzzel készülünk az őszi ünnepekre, díszítünk, ajándékot készítünk és sütünk-főzünk. Elöljáróban egy zabsütit mutatok, mely tíz perc alatt kész, mikróban sül meg egy bögrében, vagy befőttes üvegben.
Újévi mézes sajtkrémes zabsüti bögrében
Hozzávalók:
almás töltelék:
- -1 nagyobb alma vékonyra szeletelve (én a sajtreszelő oldalát használtam)
- – 2 evőkanál barnacukor
- – 1 evőkanál olvasztott vaj
- – 1 evőkanál liszt, vagy gluténmentes keverék
- – fahéj, ízlés szerint, nálunk az ízlés nem enged fahéjat, így kimaradt
tészta:
- – 3 evőkanál klasszikus zab
- – 1½ evőkanál liszt, vagy gluténmentes keverék
- – 2 evőkanál barnacukor
- – 3 evőkanál puha vaj
- – fahéj, ízlés szerint
tetejére:
- – 1 kiskanál méz
- – ½ evőkanál sajtkrém
A tésztát kézzel összemorzsoljuk, vagy hagyjuk, hogy gyermekünk tegye. Az almát beleforgatjuk a lisztes cukros vajba. Az almás keverék felét a befőttes üveg aljára tesszük, rá a tészta keverék felét, aztán az alma másik felét, rá a maradék tésztát. Mikróban 4 perc alatt elkészül, 800 W teljesítményen. Amíg forró, rákanalazzuk a sajtkrémet és a mézet. Ebből az adagból két bögrényi, vagy egy fél literes befőttesüvegnyi készül. Meglepően finom és nagyon hamar elkészül. Remek móka anya kedvenc bögréjében sütit sütni.
Jó étvágyat!