A héten Ki Técé szakaszát olvassuk, amiben sok Tórai parancs – micvó az ösztön befolyásának kitett emberek viselkedésével foglalkozik. A Mindenható nem az általa ideális erkölcsi értékek szintjén adja törvényeit, hanem figyelemmel az ember természetére és az őt ért kísértésre, amelyben egyik-másik kísértés megzavarhatja ítélőképességét.
A Tóra az egy I’sten kinyilatkoztatása és ennek az alapja a Mindenható abszolút egysége.
Hiszen Ő az, aki teremtette a világot, az embert, az emberi természetet és ösztöneit és az erkölcsi törvényeket is. Ezért van a Tórában kétféle tanítás kombinációja. Egyrészt az I’steni akarat tanítása azoknak, akik elfogadták, hogy az őseinknek kinyilatkoztatott szent tervnek megfelelően viselkednek, másrészt a különleges, kivételes esetek tárgyalásánál támaszkodik a Tóra magyarázatára. A törvények kihirdetése előtt részletes leírását adja azoknak az embereknek, akikhez szól. A különleges esetek logikus magyarázatának a titka az elbeszélésekben van, amik a Tóra történeteiben vannak elrejtve és ez egyfajta bevezetés a Tórához, a törvénytárhoz.
Még mielőtt a törvényeket és a parancsolatokat kihirdette, a Tóra részletesen leírja azoknak az embereknek a csoportját és emberi jellemzőit, akikhez szól. Ezeknek a szövegeknek szétválasztása mögött egy szándék áll: egyrészt a micvákat leíró Tórai-versek, másrészt a történeti háttér, amely megvilágítja ennek vagy annak a micvának szükségességét. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ne jöhessen senki, hogy személyes megfontolásai alapján értelmezi a törvényeket.
Az egyik jellemző példa a testvéri szeretet parancsa: ”Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” (3Mózes 19.18). Egyértelműnek látszik, hogy ez a parancs Káin és Ábel történetére és versengésükre vonatkozik. Egy másik példát a heti szakaszunkban találunk: “Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és ha fiút szül neki mind a szeretett, mind a gyűlölt, de a gyűlöltnek a fia az elsőszülött. Akkor – ha majd felosztja birtokát a fiai között – nem teheti elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek a fiával szemben, aki elsőnek született, hanem a gyűlölt feleség fiát kell elsőszülöttnek elismernie, és annak kétszeres részt kell adnia mindenéből, mert férfierejének első termése ő; őt illeti az elsőszülöttségi jog.” (5Móze 21.16-17)
Ezekben a versekben egyértelműen Jákob ősapánk és két felesége, Ráhel és Lea esetére, valamint József Ráhel fia és Júda Lea fia közötti versengésre utal. Egyértelmű Izrael Tórája és Izrael történelme közötti kapcsolat. Ebben az összefüggésben természetesen meg kell jegyeznünk a heti Tórai szakaszunk befejező három mondatát:
“Emlékezz arra, hogy mit tett veled Ámálék népe útközben, amikor kijöttek Egyiptomból, amikor találkozott veled útközben, és Istent nem ismerve levágta mindazokat, akik elgyengülve hátramaradtak közüled, mert fáradt és kimerült voltál. Ha majd Istened, az Örökkévaló nyugalmat ad neked ellenségeidtől mindenfelől azon a földön, amelyet örök birtokul neked ad Istened, az Örökkévaló, akkor töröld el Ámáléknek még az emlékét is az ég alól! El ne felejtsd!” (5Mózes 25.17-19)
Ámáléknak más célja van: A Tóra népének elpusztítása. Ámálék a száműzetés végének időszakában mindig megjelenik. Felbukkant az egyiptomi kivonulás alatt és ott volt a babiloni száműzetés végén is. Eszter egész könyve annak a története, hogy Ámálék megpróbálta elpusztítani a zsidókat a perzsa királyságban, a zsidók Cionba való visszatérése és a második szentély építése előtt. Így történt ez korunkban is a hosszú, kétezer évig tartó száműzetés végével, amely a római megszállással kezdődött. A kabbalisták megjegyezték, az Ámálék szó számértéke 240, ami megegyezik a ”kétség” szó szám értékével. A bennünk lévő kételytől és a külvilágban létező aggodalomtól szabadítson meg a Teremtő!