Különös mondatszerkezet. Az alany megváltozik a vers közepén:
„midőn kivonulsz háborúba…” …..majd: „…..kezedbe adja őt…”
Nem egyértelmű: ki megy háborúba, ki adja és mit ad kezedbe? Bölcseink tanítják: az Örökkévaló! Az ember legfontosabb háborúját saját ösztönei és vágyai ellen kell megvívnia. Az ember két belső erővel bír, a jó és a rossz ösztönnel. A nagy kihívás a rossz ösztön legyőzése és ezáltal, a jó követése. Így tökéletesebbé válhat az ember és közelebb kerülhet Istenhez.
Mestereink szerint “soha ne mondja az ember: ki vagyok én, honnan vegyem az erőt, hogy szembeszálljak az ellenem jövő hatalmas ellenséggel!” Az ember életében találkozhat szemmel látható, teljes fegyverzettel felkészült külső ellenséggel. Adva a három alternatíva: vagy felveszi a harcot, vagy kitér, elfut előle, vagy próbálja meggyőzni ellenségét a harc feladására….. De van egy másik ellenség is: a rejtőző, az állandóan lesben álló, és az ember bukását vágyó belső ellenség, az ember ROSSZ ÖSZTÖNE. Kötelességünk erőt venni magunkon, és harcba szállni vele, mert a késlekedés biztosan bukásunkat jelenti.
„ Tudatlan ember nem tudja- és a balga nem érti ezt.” (92.Zsol.7.)
Csak az Örökkévalóba vetett hit adhat erőt és majd a rossz ösztön legyőzésének eredménye, igazolja a hit jogosultságát.
Abraham Szofér (ismert nevén: Ktáv Szófér. 1815-1871) pozsonyi rabbi erre a legfontosabb és legnehezebb háborúra vonatkoztatva idézi Hilél rabbi rejtélyes tanítását: ”Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem? És ha én vagyok magamért, akkor ki vagyok én? És ha nem most, akkor mikor?” (Ávot 1/14.)
Rabbi Rés Lákis tanította, hogy minden emberben ott rejtőzik rossz ösztöne és minden áron megpróbálja legyőzni őt. A híres Talmudi bölcs szerint az ember, a vele született rossz ösztönét egyedül és önállóan képtelen legyőzni. Ahhoz, hogy vissza tudja verni a támadásokat, és győzedelmeskedjen felette, ahhoz az Örökkévaló segítsége kell, hiszen a rossz ösztön, a bűn forrása „az ajtónál hever…feléd vágyakozik.” ( I.M. 4/7.).
„Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába vesződnek vele az építők, ha az Örökkévaló nem őrzi a várost, hiába virraszt az őr.”- hivatkozik a Zsoltár is az Örökkévaló segítségére (127/1). Kár tehát harcolni vagy bármi erőfeszítést tenni ösztöneink ellen? Eleve bízni kell és várni, hogy Isten megvívja ezt a harcot?
Kszáv Szofér rabbi szerint a belső rossz ösztön legyőzése nem egyszeri, ellenkezőleg, folyamatos küzdelem. A rossz ösztön mélyén a vágyak vannak, amivel az ember vele születik és végigkíséri élete minden napját. Tehát a vágyakat is le kell győzni…..
„Aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt megsegíti (az Ég).” (Sábát 104a)
Így kap értelmet Hilél mondása: „Ha az ember önmaga nem tesz semmit és nem harcol ösztönei ellen, akkor ki fog segíteni? „És ha én vagyok magamért, akkor ki vagyok én?” Tehát ha meg is tesszük az erőfeszítést rossz ösztöneink ellen, az önmagában nem elegendő! Kell hozzá Isten segítsége is. „És ha nem most, mikor?” Senki nem mondhatja, hogy ezt a harcot el kell halasztani az ember idős korára. Ugyanis idős korban vágya úgy is veszít lendületéből. Elég akkor visszatérni az Örökkévalóhoz. De boldog az a férfi, aki fizikai ereje teljes birtokában féli az Örökkévalót. Az idézett rész tehát így magyarázható: Amikor háborúba mész ellenséged, rossz ösztönöd ellen, ha harcolni kezdesz ellene, akkor „az Örökkévaló, a te Istened a kezedbe adja őt, ….mert aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt az Örökkévaló is megsegíti! Ez könnyen érthető így” – fejezte be tanítását Avraham Szofér, a híres pozsonyi rabbi.