Tisztelt Rabbi, szeretném megkérdezni, hogy miért a Jónás és cethal történetét olvassuk Jom Kippur délután? Köszönöm a válaszát.
A rabbi válaszol
Mielőtt válaszolnék nézzük át, miről is szól ez a történet. I-sten azt mondja Jónásnak, hogy menjen el Ninivébe, és hívja fel a figyelmet arra, hogy 40 nap múlva I-sten el fogja pusztítani a várost, ha nem térnek meg. Ehelyett Jónás elindul teljesen más irányba Jaffa felé, felszáll egy hajóra, és Tarsis felé veszi az irányt. A tengeren aztán nagy vihar keletkezik, Jónás pedig rémülten húzódik a hajó rakterébe. Mindez nem elég azonban, mert a vele utazó tengerészek rájönnek, hogy a pusztító viharért Jónás a felelős. A tengerbe dobják, amitől a tenger megnyugszik. De a történetnek ezzel nincs vége, mondhatjuk, csak itt válik izgalmassá, mert bizony ekkor egy nagy hal lenyeli Jónást. Aztán három nappal később történik meg az isteni beavatkozás, azzal, hogy Jónás élve kerül ki a hal gyomrából a szárazföldre. I-sten ekkor újra megszólítja, és azt mondja neki:
„Próbáljuk meg újra. Menj el Ninivébe, és mondd meg nekik, hogy 40 nap múlva, el fogom pusztítom a várost.”
A történet nagyon jól mutatja be azt a küzdelmet, amit magunkért és a közösségeinkért folytatott törekvéseink metaforája. Jónás az emberi lelket személyesíti meg. A lélek azt a feladatot kapta, tegye jobbá a világot azzal, hogy közel vonja magát I-stenhez. De sajnos utunk során elcsábíthat minket a világ szépsége, hamis csalóka kínálata. (A jaffa héberül szépséget jelent) A hajó szimbolizálja az emberi testet, a tenger a világot, ami körülvesz bennünket, a vihar pedig az élet fájdalmait és gondjait. Tehát mondhatjuk, közel sem vagyunk tökéletesek.
Mindannyian számos lehetőséggel és számos kihívással születünk. Mindannyiunknak egyedi ajándékai vannak, amelyeket a világnak kínálhatunk, hogy tökéletesítsük magunkat. Ha valamit elrontunk, kapunk egy második esélyt. Jónás azt tanítja nekünk, hogy a bocsánatkérés megfordíthat egy számunkra rossz folyamatot. Ha Ninive lakói képesek voltak kijavítani hibáikat és önvizsgálatot, „tesuvát” tartani, mennyivel inkább vagyunk mi képesek kijavítani korábbi hibáinkat és „tesuvát”-t tenni. Ezért olvassuk fel ezt a történetet Jom Kippur, az engesztelés napja délutánján. I-sten azt reméli tőlünk, hogy a tévedéseink felismerése, segít bennünket abban, hogy megvizsgáljuk az életünket.
A Rabbi