Kis János, a Kecskemét városi evangélikus közösség szeretett és közmegbecsülésnek örvendő igazgató lelkészének[1] nyugdíjba vonulása alkalmából szeptember 17-én hálaadó istentisztelet, majd utána ünnepi közgyűlést rendezetek. Hit, hűség, bölcsesség, nyugalom, humor. Lelkész, vezető, példakép – sorjáztak a kifejezések a nagytiszteletű, közösségét harmincnégy éven át szolgáló lelkész ünnepélyes tiszteletére rendezett eseményen. A rendezvényen a társegyházak képviselői is köszöntő beszédet mondtak Kis János lelkész úr nyugalomba vonulása alkalmából, köztük egyesületünk elnöke, Kecskemét és az Alföldi Régió vezető rabbija, prof. dr. Róna Tamás is. A zsidó–keresztény párbeszéd fontosságát kihangsúlyozó, köszöntő beszédének szerkesztett változatát alább közöljük, Kis János evangélikus lelkész úrnak pedig a Magyarhoni Zsidó Imaegylet nevében ezúton is boldog, hosszú nyugdíjas éveket kívánunk!   

Tisztelt Gyülekezet, Főtisztelendő Urak, tisztelt Igazgató Lelkész Úr, Nagyrabecsült Tanár Úr, kedves János!

Különleges pillanat ez, mivel vannak az életünkben olyan órák, percek és pillanatok, amikor érezzük magát az idő súlyát. Azt tanítja a zsidó hagyomány – a közös Szentírás lapjait, egészen pontosan Jeremiás próféta könyvét idézem:

„Áldott az az ember, aki bízik az Ö–valóban!”[2]

Van egy rövid talmudi történet, amely éppen ezekre a pillanatokra, nekünk és hozzád szól.

Képzeljük el a végtelen sivatagot, adott esetben a saját életünket, ahol nincsen árnyék, és nincsen víz, és sem inni, sem enni, sem pihenni nem lehet, egy vándor, talán egy zarándok, aki az életéért menetel, rója hosszú útját. Csüggedt, fáradt, szomjas, és néha reményvesztett. Mindannyian ismerjük az érzést, hogy valamit nagyon szeretnénk megcselekedni, de már nem biztos, hogy van hozzá erőnk. Amikor elcsügged a kéz, és talán még a lelkünk is elcsügged. Amikor az ember reményvesztettnek érzi magát. A talmudi történet éppen a hozzánk hasonló ember érzéseit írja le, ugyanis e történet szerint, míg a vándor egyre csak rója a végtelen sivatagot, végül a homokdűnék közül váratlanul előbukkan egy fa. Egy terebélyes óriás, melynek sűrű lombozata van, és a koronája mintha magát az eget érintené, az ágain édes gyümölcs, és a gyökeréből pedig csermely fakad.

Egy zárójeles megjegyzés, mely szerint Johanán ben Zakkáj,[3] a Második Szentély utolsó zsidó főpapja és a javnei rabbinikus judaizmus megalapítója, a zsidó vallás megmentője egy helyen azt mondja, hogy ha jön a Messiás, mi pedig gyümölcsfát ültetünk, legyen az ember akár a keresztény, akár a zsidó vallás követője, akkor először ültessük el a gyümölcsfát, és csak azután köszöntsük a Messiást!

Visszatérve a talmudi történet vándorához, aki fáradt, éhes, szomjas és kimerült, egy csodával szembesül, és miután felfrissült a fa árnyékában, fogyasztott annak ízletes gyümölcséből, és oltotta a szomját a patakból, amely a gyökereinél fakadt, eljött a pillanat, hogy induljon, hogy folytassa útját. Gondolkodik tehát a vándor, hogyan mondhatna köszönetet a fának, hiszen úgy illik, hogy köszönetet mondjon neki, hogy megáldja azt. Végül kipihenten, újult erővel odaáll a hatalmas fa elé, és hálásan, nagy tisztelettel valahogy így szól hozzá:

„Ha azt mondanám, hogy legyen a lombozatod gazdag, vagy ha úgy áldanálak meg, hogy legyen édes gyümölcsöd, vagy hogy ha úgy gondolnám, hogy szükséged lenne egy éltető patakra a gyökerednél, és áldásomban ezt kívánnám neked, akkor ez mind hiábavaló áldás lenne, mert ezekkel Te már mind rendelkezel. Így hát azt kívánom, hogy bárki letör egy ágacskát rólad, és majdan elülteti azt az ágat, legyen az az ág bármilyen gyenge, abból az ágból fakadjon olyan hatalmas, ég felé nyúló fa, mint Te magad, amelyről az ág töretett!”[4]

A vándor tehát arra gondol, hogy a fa adjon majd árnyékot, ízletes gyümölcsöt a jövő vándorainak, és gyökeréből fakadjon éltető csermely a számukra… Mi zsidók egyébként ilyenkor az alábbi imát mondjuk el:

„Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, a megélhetésért és az eledelért, a szőlőért és gyümölcséért, a gyümölcsfáért és gyümölcséért, a mező terméséért, a szép, jó és terjedelmes országért, amelyet kegyed szerint őseinknek adtál örökségül, hogy gyümölcsét élvezzék, és javából jól lakjanak! Légy kegyes, Örökkévaló Istenünk népedhez, Izraelhez, városodhoz Jeruzsálemhez, Cionhoz, ahol jelenléted lakozik, oltárodhoz és hajlékodhoz, építsd újjá Jeruzsálem szent városát, mihamarabb, még napjainkban, és vezess fel oda minket, hadd örüljünk felépülésének, hadd együnk gyümölcséből, lakjunk jól javából, és megtisztulva, szentül mondhassunk rájuk áldást. Mert Te Örökkévaló, jó és jótevő vagy, mindenki iránt, köszönetet mondunk Neked az országért, az eledelért, a szőlőág gyümölcséért és a fa gyümölcseiért. Áldassál Örökkévaló, az országért és az eledelért, a szőlőág gyümölcséért és a fa gyümölcseiért.”

Héberül, a szent nyelven mindez így hangzik:

„Bárukh Átá Ádonáj Elohénu melekh háolám ál hámichjá veál hákálkálá, ál hágefen veál pri hágefen, ál háéc veál pri háéc veál tnuvát hászádé veál erec chemdá tóvá urechává serácitá vechincháltá veávoténu leekhol mipriá uliszboá mituvá. Ráchém ná Ádonáj elohénu ál Jiszráél ámékhá, veál Jerusáláim irkhá veál Cion miskán kvodekhá veál mizbechékhá veál hékhálkhá. Uvné Jerusálájim ir hákodes bimhérá bejáménu, veháálénu letokhá veszámchénu bebinjáná venokhál mipriá veniszbá mituvá unevárékhá áléá bikdusá uvetáhárá ki átá Ádonáj tov umétiv lekol venodé lekhá ál háárec veál hámichjá ál pri gáfná veál pérotéá. Bárukh átá Ádonáj, ál háárec veál hámichjá ál pri gáfná veál pérotéá.”[5]

 

Kedves János, hosszú évtizedeken keresztül hallhattam tanító szavadat, és remélem, hogy még hallani fogom sokáig. A Varga Mónika által vezetett Kecskeméti Televízióban oly sokszor egy közösségben elmondott, egymás gondolatait folytató kerekasztal-beszélgetés-sorozatban, amelynek a címe Lélektől lélekig, számos alkalommal folytattunk mélyreható vallási beszélgetéseket. Tudjuk, hogy a fény és az árnyék az életünkben egyszerre van jelen. Amikor kibújt a tojásból, majd szárnyra kelt Kecskemét és a Te közös madarad, a Csiperó Fesztivál,[6] és ott lehettem akkor is, amikor Gábort búcsúztattuk, és elköszöntél tőle valamennyiünk nevében.

Még egyszer, a talmudi történetben a vándor végül azt mondja: „Ha azt mondanám, hogy legyen a lombozatod gazdag, vagy ha úgy áldanálak meg, hogy legyen édes gyümölcsöd, vagy hogy ha úgy gondolnám, hogy szükséged lenne egy éltető patakra a gyökerednél, akkor ez mind hiábavaló áldás lenne…” Rád vonatkoztatva mindez azt jelenti, hogy a gyülekezeted, a kisebb és a nagyobb családod, a mi családunk olyan szeretettel és hittel vesznek, veszünk körül, mint amilyet tőled kapunk folyamatosan, ahogyan te fogod meg a kezünket.

Mi, a vándorok, nagyon köszönjük Neked, és azt kívánjuk – és ezt a magyarországi zsidóság nevében is mondhatom –, hogy minden gyenge ág, amely Belőled töretik, a tanítványok, a hívek, mi itt valamennyien, ez a közösség, a Te közösséged, gyarapodjon, erősödjön, és legyen olyan, mint amilyen Te magad vagy. Mivel is zárhatnám szavaimat:

„Erős vár a mi I–tenünk!”[7]

 

[1] Kis János evangélikus lelkész. Nagytarcsán született 1955. szeptember 20-án. Általános iskoláit szülőhelyén végezte, azután Budapesten, az Erősáramú Villamosenergia-ipari Technikumban tanult tovább. 1973-tól az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben lelkész szakon diplomázott, később szociális asszisztens végzettséget is szerzett. 1979-ben az Orosházi Evangélikus Egyházközségben kezdte meg lelkészi munkáját, 1987 óta Kecskeméten szolgál. Rövid ideig a hírös város gyülekezetének megbízott lelkésze volt, 1989 óta a közösség igazgató lelkésze. A Déli Evangélikus Egyházkerület kerületi missziói lelkészeként, a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye számvevőszéki elnökeként, illetve a Területi Választási Bizottság tagjaként is munkálkodik. Írásai a Lelkipásztor szaklapban és az Evangélikus Élet hetilapban jelennek meg. A Kecskeméti Evangélikus Gyülekezet 200 éves évfordulójára kiadott emlékkönyvet is ő állította össze. 989-től 1994-ig az Európa Jövője Egyesület elnöke volt, városi ünnepek, rendezvények rendszeres előadója. A szűkebb és tágabb értelemben vett közösségért folytatott tevékenységéért több elismerést is kapott: Európa Gyermekeinek Jövőjéért Díj (1997), Dr. Varga László-emlékérem (2010), Kecskemét Szociális Ügyéért Díj (2012), Az év lelkésze – Tessedik Sámuel-díj (2014).

http://www.hirosnaptar.hu/index.php?oldal=cikk&cikk=kis_janos_evangelikus_lelkesz_ Letöltés ideje: 2022. szeptember 17.

[2] Jeremiás 17:7.

[3] Johanán ben Zakkáj (kb. 30 – kb. 90) ókori zsidó hittudós, rabbi, tanító, lényegében a zsidó szellem megmentője. Hillél iskolájának követője volt. Számos tanítványt nevelt fel. Amikor Vespasianus római császár meghódította Júdeát, és bekerítette Jeruzsálemet, úgy döntött, hogy nem vár Isten csodájára, és maga veszi kézbe a zsidó szellemi élet irányítását. Javnéban – Jamniában – élt egy kis csoportnyi Tóra-tudós, Johanán ben Zakkáj pedig úgy vélte, hogy ez a kis csoport adhatná a zsidóság további szellemi-eszmei továbbélésének energiáit. Az ő tevékenységük biztosíthatná a zsidó élet továbbélését – folytatólagosságát, ha Jeruzsálem és a Templom elpusztulna. Elhatározta, hogy Javnét és bölcseit megmenti – mert a Tórában látta a nemzeti fennmaradás lényegét. A zelótáknak, az egyik harcias zsidó vallási irányzat híveinek nem felelt meg Zakkáj személye, azonban nagy tekintélye miatt nem tudták félreállítani. Jeruzsálem ostroma alatt egy koporsóban vitette ki magát a harcok közepette a városból. Életéről lásd bővebben: Jacob Allerhand: A zsidóság története. Ókor – Az első szentély pusztulásától a Talmud lezárásáig bibliai bevezetéssel, ford. Lichtmann Tamás. Budapest, Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1988.

[4] Talmud, Misna, Taanit traktátus.

[5] http://pilpul.net/konnyu/fak-ujeve Letöltés ideje: 2022. szeptember 16.

[6] A Csiperó Ifjúsági Fesztivál Kecskeméten a kétévente megrendezésre kerül megrendezésre.  A nemzetközi gyermek- és ifjúsági találkozóra főként Európa, de a világ más országaiból is hívunk csoportokat, akik kecskeméti családoknál laknak a fesztivál ideje alatt. A következő évben a kecskeméti fiatalok utaznak vissza azokhoz, akiket vendégül láttak. Az ideérkező gyermek és ifjúsági csoportoktól azt kérjük, hogy hozzanak magukkal rájuk jellemző műsort, amit nyelvi akadályok nélkül tudnak bemutatni Kecskemét Főterén, szabadtéri színpadon. A rendezvény nem verseny, minden produkció egyenértékű. A fesztivál fő célkitűzései a kölcsönösség és az egyenlő esély mindenki számára. A szervezők azt szeretnék, hogy a nemzetközi programból egyetlen gyermek se maradjon ki, minden program ingyenes. Az alföldi város történelmi főtere remek helyszíne a fesztiváloknak. Kis János evangélikus lelkész a fesztivál szervezői közé tartozott. A rendezvényről bővebben lásd annak honlapját: https://csipero.eu/csipero/index Letöltés ideje: 2022. szeptember 16.

[7] Az Erős vár a mi Istenünk (németül: Ein’ feste Burg ist unser Gott) evangélikus korál, amelyet Luther Márton írt 1527 és 1529 között, Wittenbergben jelent meg ugyanebben az esztendőben. Szövege a Zsoltárok könyve 46. zsoltárának parafrázisa. A világ számos országában, így Magyarországon is e formulával köszöntik egymást az evangélikus keresztények.