„…mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket: mind a ti vétkeitektől az Örökkévaló színe előtt megtisztultok.” Mózes III.16.30.
Mi történt a történelem első jom kippurján? Mózes – Mose rabbénu – elul hó első napján harmadszor ment fel Szináj hegyére, ahol elkészítette az általa összetört kőtáblák helyett az újakat. Negyven nap elteltével az Örökkévaló végül meghallgatta könyörgését és kijelentette: „Megbocsátok szavaid szerint.” (Mózes IV.14.20) Ez tisri hó 10-én történt; ekkor hozta le Mózes a hegyről a második kőtáblapárt, ettől kezdve hívják ezt a napot az engesztelés és megbocsátás napjának.
Vajon önmagában elegendő-e megbánni bűneinket az Örökkévaló előtt? Van erre egy szép példabeszéd. Egy gyerek néhány perccel a szombat bejövetele előtt összepiszkolja az ünnepi ruháját, holott előzőleg szülei kérték, hogy ne menjen játszani a sárba. Látván magát és érezve szülei haragját, a gyerek megbánja, amit tett és megfogadja magában, hogy máskor hallgat az intő hangra. De a baj már megtörtént, a megbánás és a fogadkozás ellenére a ruhája piszkos marad. A bocsánatkérés, továbbá a rossz döntés beismerése és megbánása mellett meg kell tisztítani a ruhát. Ezen a napon az Örökkévaló nemcsak megbocsát nekünk, de meg is tisztítja ruháinkat. Ha tehát őszinte a megbánásunk és a szándékunk a jó irányú változásra, ezen a napon megtisztulunk a saját hibánk miatt hozzánk tapadt mocsoktól. Ez az egyik magyarázata annak, hogy jom kippurkor fehérbe öltözünk. Más magyarázat abban látja az okot, hogy a főpap ezen a napon arannyal gazdagon díszített ruháját fehérre cserélte, úgy lépett be a Szentek Szentjébe: abba a legbelsőbb helyiségbe, ahová rajta kívül más nem léphetett be. A fehér szín a bűnöktől való megtisztulást jelképezi, ahogy Jesája 1.18-ban olvashatjuk: „…Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek, mint a hó; ha vörösek volnának, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú”. Fehér a színe az egyszerűségnek és a szerénységnek, nemkülönben fehér a halotti ruha színe, amely ezen a napon emlékeztet bennünket az elmúlásra is. Márpedig mikor halálunk napjára gondolunk, a legtöbb apró, túlértékelt dolog jelentéktelenné válik – a bölcs Salamon királyt idézve: „…hiúságok hiúsága, minden hiúság!” (Kohélet 1.2.) –, sokkal inkább az élet lényege kerül előtérbe.
A megbocsátás előfeltétele a bocsánatkérés, amelynek útja imáinkon keresztül vezet az Örökkévalóhoz. Mivel azonban embertársaink ellen elkövetett vétkeinket csakis maguk a sértettek bocsáthatják meg, ezt közvetlenül tőlük kell kérnünk. A kérés kizárólag őszinte és szívből jövő lehet, különben semmit nem ér, és magában kell foglalja elhatározásunkat, miszerint a jövőben nem követjük el ugyanazt a hibát. Ha valakinek fizikai-, lelki sérülést vagy anyagi kárt okoztunk, ezen sem az imák, sem a böjt nem segítenek. A személyes bocsánatkérést megelőzően kötelesek vagyunk a lehetőségek szerint megtéríteni a kárt, kiegyenlíteni az annak következményeként elszenvedett veszteségeket és hátrányokat. Másrészt, ha tőlünk kér valaki bocsánatot, nem szabad megkeményíteni szívünket, inkább értékeljük őszinte megbánását (már amennyiben annak ítéljük meg). Annak is megbocsáthatunk, aki ezt nem kéri – akár mert nincs rá lehetősége, akár mert rosszul értelmezett büszkesége nem engedi –, persze ez jóval nehezebb.
Reggel, délután és a böjtnap végét jelző záróimában elhangzik az Avinu, Málkénu kezdetű fohász, melynek egyik sora: „Atyánk, Királyunk, jegyezz be bennünket az érdemek könyvébe!” Néhány évvel ezelőtti, de ma is aktuális eszmefuttatásában Dávid Lau, Izrael askenázi főrabbija felteszi a kérdést: ugyan mi alapján kérheti ezt az ember, ha nincsenek érdemei? Vajon megtörténhet-e, hogy bemegyünk a bankba és megkérjük az igazgatót, hogy a mínuszt mutató számlánkon javítsa ki az egyenleget pluszra? Márpedig, ha ez eszünkbe sem jut, hogyan kérhetünk ilyet az Örökkévalótól? A válasz: amikor az ember erőt vesz magán és büszkeségét félretéve bocsánatot kér embertársától, azzal nem csak az illető, hanem az Örökkévaló előtt is kegyet talál. A skála elég széles, ha jól átgondoljuk: idetartoznak sokan, az olykor türelmetlenül kezelt házastárstól kezdve a megbántott munkatárson át, a fontosabbnak vélt teendők miatt elhanyagolt gyerekig. S ha tiszta szívből bocsánatot kértünk azoktól, akiket megbántottunk, és megbocsátunk azoknak, akik tőlünk ezt kérik, a lelki megkönnyebbülés jóvoltából bizonyára könnyebb lesz számunkra a böjt.
