Ezen kis írás megjelenésének estéjén köszönt be a Kol Nidre estével a zsidóság legnagyobb ünnepe, a Jom Kippur, köznapias szóhasználatban a Hosszúnap (a böjtre utalva) vagy Engesztelőnap (a megbocsátás szokására utalva). Már több ízben jártunk vendégségben egy talán nem is oly képzeletbeli tanórán a ’30-as évekbeli Magyarország egy nyugati határvégen lévő helyi orthodox zsidó tanodában, ahol délutánonként zsidó tárgyakat tanultak a diákok, nem volt kimondottan jesiva, (csak vallási tárgyakat oktató iskola) előjesivának lehetne hívni1.

– Gite Woch2 Rabbi úr!

– Gite Woch, Szép Hetet Maguknak is fiúk! Reisz, mitől olyan bágyadt a tekintete?

– Ne is kérdezze Rabbi úr! Kicsit túlettem magam a sábeszi töltött libanyakkal és hozzá a jó szaftos sólettal, melyet édesanyám azon a különleges módon készít, hogy….

– El ne mondja itt nekünk Reisz, egyszer az életben bírjon azzal a falánk természetével! Különben is ma egy böjtnapról beszélgetünk, úgyhogy ne is ingereljen minket ételek ismertetésével. Hogy rá is térjünk a mai tananyagra: magunk mögött hagytuk Ros Hásánhá napjait. Mi a következő jelentős ünnepünk? Klein fiam?

– A Jom Kippur napja, rabbi úr!

– Helyes! Hogyan nevezzük a két ünnep közötti tíznapos időszakot és miért? Dezsőkém? Igen, ha magát Deutsch Dezsőnek érzi, akkor válaszoljon! Nem csak az algebra létezik a világon!

– Igenis Rabbi úr, éppen elgondolkoztam egy érdekes számtanpéldán, de figyeltem! Szóval az őszi zsidó nagyünnepek a legtöbb nyelven, általános értelmezés szerint Ros Hásánát és Jom Kippurt jelentik. Héberül másként nevezik ezeket az ünnepeket. Hagyományos nevük jámim noráim, ami azt jelenti: Félelmetes Napok. Ezen tíznapos időszak hagyományosan a bűnbánat, a megtérés időszaka, számvetés az elmúlt egy esztendővel, saját magunk önvizsgálata, hibáink feltárása, a megbocsátás gyakorlása.

– Helyes Deutsch, a végén még öregkorára rendszeres előimádkozó lesz valahol.

– Honnan ered a Jom Kippur elnevezés? Rosenbaum, hallgatom!

– Jom Kippur, az engesztelés napja elnevezés a kápárá nevű szertartásból ered. Régi zsidó szokás a Jom Kippurt megelőző napon tartott kápárá szertartás, mely a tisztaságot, a bűntől való mentesítést, megszabadulást szolgálja. Ennek során a férfiak egy kakast, a nők egy tyúkot forgatnak meg háromszor a fejük fölött, várandós asszonyok egy kakast és egy tyúkot is megforgatnak a fejük felett, így adva át nekik szimbolikusan bűneiket, majd utána az állatot levágják. Vannak, akik ezt a szertartást a szegényeknek adott adománnyal, a cedákával helyettesítik.

– Jól van Rosenbaum, ragadt magára valami tudás, nem csak azokat a gyenge ponyva Karl May regényeket bújja az apja könyvkereskedésében.

 – De rabbi úr, Karl May a legolvasottabb német szerző.

– Ne feleseljen itt nekem, azért a vallás mellett én is figyelek a világ dolgaira. Karl May egyik nagy rajongója a német kancellár, Adolf Hitler, és ki tudja a „Führer” mit szabadít még ránk. Térjünk vissza az ünnephez. Miért hívjuk az ünnep estéjét Kol Nidrének? Weltner?

– A Jom Kippurt köszöntő istentisztelet neve Kol Nidre „minden fogadalom” a történelmi jelentőségű, megrendítő ima nevéről, amelyet ekkor imádkozunk el. A Kol Nidré valójában nem is imádság, inkább egy ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul tett fogadalmak és ígéretek feloldását szolgálja. Tehát szokás a fogadalmakat, ígéreteket három tanú jelenlétében feloldani, és bocsánatot kérni embertársainktól, mert az Ö-rökkévaló az ellene elkövetett vétkeket Jom Kippurkor megbocsátja, de az embertársaink elleni vétkeket nem törli el mindaddig, míg az ember meg nem követi embertársát. Bocsánatot kérni bárkitől csakis őszintén, mély megbánással lehet.

– Nagyon jól összefoglalta az ünnep spirituális lényegét fiam! A böjtről való ismereteit meghallgatnám, mondjuk magától Braunstein!

– Igen, igen. A Biblia parancsolatát „…tartóztassátok meg magatokat…” teljes böjtöléssel teljesítjük: az egész, körülbelül huszonöt órányi idő alatt tartózkodnunk kell az evéstől és az ivástól is. A Tóra kimondja, hogy a böjtölés a kilencedik napon kezdődik, tehát a Jom Kippur-i böjtöt napnyugta előtt kell elkezdeni, amikor még világos van, és a következő napon estig kell folytatni. Az „este” azonban nem napnyugtakor kezdődik, hanem kicsit később, amikor már feltűnnek a csillagok. A pontos idő a földrajzi helyzettől függ, és a zsinagógai naptárban szerepel. A késő délutáni, böjt előtti étkezés ünnepi lakoma legyen. Persze nem kell agyonennünk magunkat, vagy olyasmit fogyasztani, ami szomjúságot okoz, mert ez még nehezebbé tenné a böjtölést. Szombaton tilos böjtölni, mert ez levon a nap gyönyörűségéből. Az összes egyéb böjtöt, ha szombatra esnék, vagy vasárnapra halasztják, vagy előbbre hozzák péntekre. De ha Jom Kippur esik szombatra, meg kell tartani a böjtöt és a „megtartóztatást”. Néhányan azzal magyarázzák ezt, hogy az engesztelésért tartott böjt nem zárja ki a szombati onegot, a gyönyörűséget. Mások egyszerűen úgy tekintik, hogy Jom Kippur előírásai előbbre valók, s ezt arra a tényre alapozzák, hogy a napot sábát sábátonnak, „szombatok szombatjának” is hívják.

– Nagyon kimerítő válasz Braunstein! További előírások a napra? Löwenstein!

– A Szóbeli Tóra arra tanít, hogy a „megtartóztatás” az evés és ivás tilalma mellett egyéb, bár kevésbé szigorú intézkedéseket, korlátozásokat is magában foglal, például a mosásnak és mosdásnak, a test kenésének, a (bőrből készült) cipő viselésének és a szexuális érintkezésnek a tilalmát.

– Ne nyerítsenek, mint a lovak a „szexuális” szó hallatán, ennek is megvan a szerepe a judaizmusban, úgy általában a világ rendjében, látom még nem elég felnőttek ahhoz, hogy erről beszéljünk. Ne legyen már ilyen vörös a füle Reisz! Egy két zárógondolatot engedjenek meg: Jom Kippurkor szokás fehér vászonruhát, fehér sapkát viselni. Ez az idő szentesítette hagyomány arra szolgál, hogy emlékeztessen a fehér halotti ruhára, a táchrichimra. A fehér a tisztaság jelképe, és a prófétai ígéreté is: “Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok…” (Ézsaiás 1:18.) Jom Kippur befejezését egyetlen, hosszú sófárhang jelzi. Ez jelképezi a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás végét: „…ha a kürt hosszan zeng…” (2Mózes 19:13.) A régi idők Jom Kippur-i sófárfúvását is idézi, amely a jobél év kezdetét jelezte. Jom Kippur után kezdünk készülni a négy nappal később kezdődő Szukot ünnepére, amikorra sátrat kell építenünk, és lulávot meg etrogot kell beszereznünk. Mit akar még mondani Rabin fiam?

– Rabbi úr! Lesz valaha a zsidóknak egy olyan országa, ahol hivatalos ünnep lesz Jom Kippur napja?

– Rabin, a maga bátyja jár a cionisták csapatába, nem én, neki jobban kell tudnia. Azonban ha rám hallgat, ilyenekről nyilvánosan nem beszél. Apjuk nagy tiszteletben álló orvos, elöljáró a Hitközségen, nem hiányzik neki, hogy a csendőrök kopogtassanak nála, mert a gyerek cionista lett. Hogy lesz-e zsidó állam? Nem tudom fiam, nem tudom, olyan időket élünk, hogy a holnapban sem lehetünk biztosak. No, de ne politizáljunk, nem azért vagyunk itt. Összességében meg vagyok magukkal elégedve, szépen felkészültek. Könnyű Böjtöt3 Uraim!

Magának is Rabbi Úr!

Jegyzetek:

A nebulók válaszainak kidolgozásában segítségemre volt – mint már oly sokszor – Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni című alapvetése, valamint a zsima.hu-n megjelent alábbi írás: https://zsima.hu/2021/09/09/jamim-noraim-a-felelmetes-napok/)