Tisri hónap tizenötödik napjától hét napon keresztül üljük meg Szukkot, más kiejtéssel szukkajsz, szukkausz, jiddisül szükesz, azaz a Sátrak ünnepét. Szuká jelentése, sátor, többes számban szukkot, azaz sátrak. Az első két nap teljes ünnepnap az utána következő napok félünnepek, úgynevezett hol hámoédok (halemajdok). Tehát ezek a napok ünnepi jelleggel bírnak ugyan, de nem ünnepnapok. Lehet munkát végezni, például tüzet gyújtani, főzni, utazni.

Szukkot egyike a három zarándokünnepnek. A másik két zarándokünnep még Pészách és Sávuot ünnepe. Ez azt jelenti, hogy egy évben háromszor a zsidó népnek fel kellett mennie Jeruzsálembe, hogy a Szentélyben áldozatot mutasson be. Az áldozatok bemutatása a kapcsolatot, a közösséget szimbolizálta az Ö-rökkévalóval, míg a felmenetelek célja a részben a nép összefogása és egységes hitének mintegy bizonyítása volt az Ö-rökkévaló felé. Az ünnep megtartását a Tóra rendeli el. Mózes második könyvében olvashatjuk:

„Sátrakban lakjatok hét napon át, mindenki lakjék sátrakban. Tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait midőn kivezettem őket Egyiptomból…” (3M23,42-43)

Tehát Szukkot ünnepének legfontosabb előírása a sátorban lakás. A sátorban lakás azt jelenti, hogy ott kell étkezni, inni, aludni, tehát tulajdonképp ott kell élni hét napon keresztül. A szukát a szabadban kell felállítani, aminek legalább három oldalának kell lennie, de mindennél fontosabb, hogy a tetején ki lehessen látni. Ezért azt általában náddal, gyékénnyel, pálmalevelekkel borítják. Ha az időjárás már hűvösre fordult, rossz idő van, netán esik az eső, akkor ne aludjunk kint, de próbáljunk meg minél több időt a sátorban tölteni!

A szuká építését már közvetlenül Jom Kippur után kezdjük meg! Bármilyen apró feladattal, ami a szukával vagy annak építésével kapcsolatos, már valamit tettünk annak érdekében, hogy az ünnepünk örömteli és vidám legyen! A sátoros ünnep, mint már említettem tisri 15-én, tehát öt nappal Jom Kippur után kezdődik. Akkorra pedig a sátornak készen kell állnia lakói fogadására. Miután felépítettük a szukánkat, szokás szépen feldíszíteni. Sokan gyümölcsöket akasztanak fel. Áldásokat és tórai idézeteket raknak ki. Sok sátor teljesen úgy néz ki, mintha szoba lenne!

 

 

Én személy szerint a gyermekeim rajzait is minden évben kitettem. Öröm volt látni az arcukat egy-egy régi rajzuk láttán. Mikor a sátorba lépünk a következő áldást mondjuk:

Áldott vagy Te Ö-rökkévaló I-stenünk a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy sátorban lakjunk.

 

Uspizin

A kabalista hagyomány szerint minden nap más vendég látogat el sátrunkba. Hogy melyik nap, kit látunk vendégül, azt az uspizin táblán láthatjuk. Vendégeink a következők: Ábrahám Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid. Közös e hét férfiúban, hogy életük során vendégeskedtek valahol. Ha vendégeket, rászorulókat hívunk a sátrainkba, hogy mindenki egyformán osztozhasson az ott lakás örömében, biztosak lehetünk benne, hogy a jeles vendégek is tiszteletüket teszik nálunk.

Luláv

A másik fontos tórai előírás az ünnepi csokor, a luláv használata. A csokor a benne található még teljesen zárt pálmaágról, a lulávról kapta a nevét.

Négy fajta növényből (árbáát háminim) kell az ünnepi csokrot összeállítani.

 

Ezek pedig: etrog, luláv, hádász és árává.

• Etrog, egy citromhoz hasonló gyümölcs.
• Luláv, egy hosszú pálmaág mely még zárt.
• Hádász, azaz mirtusz.
• Árává, a fűzfagallyak.

 

E négy növényből álló csokrot lengetjük meg a négy égtáj felé, majd fel és lefelé. Szimbolizálva azt, hogy az Ö-rökkévaló mindenhol megtalálható. Egy Midrás a négy növényt a zsidó néphez hasonlítja. Az etrognak van íze és van illata is, olyan zsidó emberhez hasonlít, aki ismeri a Tórát és tartja is a parancsolatokat.

 

A lulávnak jó íze van, de nincs illata, ő olyan zsidó emberhez hasonlít, aki ugyan ismeri a Tórát, de nem tartja a parancsolatokat. A hádásznak, nincs illata, de van íze, ő olyan zsidó emberre hasonlít, akinek nem áll módjában Tórát tanulni, de jócselekedeteivel kitűnik a többiek közül. Végül pedig az árává, aminek se íze, se illata nincs. Olyan zsidó emberhez hasonlít, aki sem tudásával, sem pedig cselekedeteivel nem dicsekedhet. De az Ö-rökkévalónak valamennyien fontosak, mindegyiküket szereti, éppen ezért össze is fogja őket egy csokorba. Ők pedig kipótolják egymást! Úgy, ahogy minket is összefog egy csokorba, hogy kipótoljuk, kiegészítsük egymást!

 

Mikor az ünnepi csokrot a kezünkbe vesszük, ezt az áldást mondjuk:

Áldott vagy Te Ö-rökkévaló

I-stenünk a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és meghagyta nekünk a luláv használatát.

 

Fonetikusan így hangzik:

Báruch Átá HáSém Elochénu Melech Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vöcivánu ál nötilát luláv.

Első alkalommal még egy áldást mondunk, melyben hálát adunk az Ö-rökkévalónak, hogy engedte megérni a mai napot!

 

Fonetikusan így hangzik:

Báruch Átá Hásém Elochénu Melech Háolám, sechechejánu vökimánu vöhigijánu lázmán háze.

 

 

Szukkotkor vége a betakarításnak, tele van a kamránk. Büszkén nézünk végig a polcokon sorakozó lekvárjainkra, savanyúsággal teli üvegjeinkre. A nyár még édesebbnél édesebb gyümölcsökkel, színpompás virágokkal köszön el tőlünk és adja át helyét az ősznek. Az ünnepi menünkre is legyen jellemző ez a „gazdagság”! Aranyló leveseinket sok zöldséggel tegyük még ízesebbé! Ropogós sültekkel, gazdag köretekkel, roppanó salátákkal, vagy akár töltött káposztával kínáljuk családunk tagjait és vendégeinket! A végén pedig mivel mással, mint a sütemények királynőjével, a Flódnival koronázzuk meg az esténket!

 

Paradicsomos káposzta hússal vagy húsgombóccal

Hozzávalók:

• 1 kg savanyúkáposzta
• paradicsompüré vagy befőzött paradicsom
• 2 marék rizs
• liszt
• pirospaprika
• babérlevél
• só
• bors
• olaj
• cukor (ízlés szerint)

Ha hússal készítem, akkor kb. 1 kg pulykacombhúst felkockázok és pörköltalapot készítek hozzá, rádobom a húst kevés vízzel felöntöm, és félig megfőzöm. Ráteszem a káposztát, felöntöm vízzel, fűszerezem, majdnem készre főzöm. Beleteszem a rizst és befejezem a főzést. Olajon rántást készítek és berántom a káposztát.

A húsgombóchoz:

• 70 dkg pulyka darálthús
• 2 tojás
• két marék főtt rizs
• 1 db áztatott zsemle
• só
• bors
• majoranna

Elkészítés:

A savanyúkáposztát egy nagyobb lábosba vagy fazékba teszem, majd felöntöm vízzel és hozzáadok kb. fél liter paradicsomlevet vagy két konzerv paradicsompürét. Főzni kezdem és befűszerezem. Ezután összeállítom a húsgombócot! A húst egy tálba teszem és hozzáadom az áztatott zsemlét, a főtt rizst, a tojásokat és fűszerezem, összegyúrom, és kigombócozom. Ha már nem kell sok fővés a káposztának és a gombócaink is majdnem elkészültek, hozzáadom a rizst és készre főzöm. Mikor megfőtt minden, rántást készítek és berántom a káposztát. Hozzáadom a cukrot, azért, hogy a paradicsom savasságát elvegyem.

 

Flódni

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 3 db tojássárgája
• 0.5 dl fehérbor
• 1 csipet só
• 25 dkg szilvalekvár

Mákos töltelékhez:

• 20 dkg darált mák
• 20 dkg cukor
• 5 dkg mazsola
• 2.5 dkg vaj
• 2 dl fehérbor
• narancshéj

A diós töltelékhez:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
• 5 dkg mazsola
• 2 dl fehérbor
• 1 db tojássárgája
• 1 csomag vaníliás cukor
• reszelt narancshéj

Almás töltelékhez:

• 1 kg alma
• 10 dkg cukor
• 1 dl fehérbor
• 1 teáskanál fahéj

Elkészítés:

A tésztához a lisztet szitáljuk át, majd morzsold össze a margarinnal. Gyúrjuk össze a cukorral, a sóval, a tojássárgájával és a borral. Csomagoljuk fóliába, és amíg a tölteléket elkészítjük, pihentessük a hűtőben. A töltelékhez a mákot öntsük le a forró borral, adjuk hozzá a cukrot, a mazsolát, a margarint és reszeljük bele a narancshéjat. A diós tölteléket is hasonlóan készítsük el. Arra ügyeljünk, hogy jó sűrű legyen, különben kifolyik a tésztából. Az almát reszeljük le, keverjük össze a cukorral, a fehérborral, ízesítsük fahéjjal. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A tésztát osszuk öt egyenlő részre, és lisztezett felületen nyújtsunk vékony lapokat. Fektessük az elsőt a tepsibe, majd kenjük rá a mákos masszát. Utána ismét egy tésztalap következik, arra pedig az almás töltelék kerül. A következő lapra a diós keveréket egyengessük el. Terítsünk rá még egy tésztalapot, arra kanalazzuk a szilvalekvárt. Végül tegyük rá az utolsó lapot is. Felvert tojással kenjük le, hogy szép színe legyen! A tetejét szurkáljuk meg villával. Előmelegített sütőben, 150 fokon, körülbelül 45 perc alatt süssük aranybarnára!

 

Következő írásomban még Szukkotról olvashattok majd! Hosánná Rábáról, Szimchát Tóráról, a Bét Hásoéváról! Töltsetek minél több időt a sátrakban!

Boldog vidám ünnepet mindenkinek!

Hág száméách!