„ Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az, és nincsen más Isten mellettem: Én ölök és Én éltetek és ütöttem sebet és Én gyógyítok, és nincsen aki kiszabadathat kezemből.” (V.M. 32/39.)
Rabbi Elija ben Slomo Zalman, a Vilnai Gáon tanította: „A kabbala szerint összesen 955 égbolt van. Ezek közül csak az alsó 900-on vannak angyali seregek. Mózes Ötödik, a Dvárim könyvében 955 mondat, „vers” van. Amikor Mózes mondatról mondatra elmondta népének, Izrael fiainak a könyv „verseit”, sorra nyíltak meg az égboltok. Ám amikor eljutott a könyv 901-ik verséhez, és elhangzott:
„ Lássátok most, hogy Én, Én vagyok az, és nincsen más….” megnyílt a 901. égbolt, a nép látta, hogy nincsenek angyalok ott, csak az Örökkévaló! „Én ölök és Én éltetek…”- ból (uo.) a Talmud bölcsei arra következtetnek, hogy Isten az idők végén, a megváltás idejében feltámassza a holtakat. Rabbi Bachja ibn Pakuda (Zaragoza 1049-1120) szerint az emberi korlátoltság miatt nincs konkrét utalás a Szentírásban a holtak feltámadására. Az emberek ugyanis, képtelenek felfogni a holtak feltámadásának csodáját, ezért misztifikálják a kérdést.
A következő mondatrész: ”… engesztelést szerez földjének, népének” (uo.32:43) úgy magyarázzák, hogy aki Izrael földjében nyugszik, annak vétkei elengedtetnek, mert a szent föld pora engesztelést hoz számára. Ezért napjainkig szokás a holt feje alá szent földet tenni. „ Ekkor mondta az Örökkévaló Hóséának: A zsidók, Izrael fiai vétkezett, és „nincsen aki kiszabadathat kezemből.” Isten várta, hogy a próféta ekképpen könyörögjön:
„Világ Ura! Gyermekeid ők, kiválasztott gyermekeid: Ábrahám, Izsák és Jákob fiai. Könyörülj rajtuk!” Ehelyett Hóséá így szólott Istenhez: „Világ Ura! Tied az egész világ! Tudod, mit? Cseréld fel őket, Ábrahám, Izsák és Jákob fiait cseréld fel egy más néppel!”
Isten szörnyen megharagudott Hóséára és mondta magában: „ Mit tegyek ezzel az öreggel? Mondom neki, hogy menjen és vegyen el egy parázna nőt, aki majd gyermekeket szül neki, és aztán mondom, hogy kergesse el az asszonyt! Ha megteszi, én is felcserélem Izraelt más néppel!” Erre Hóséá ment és elvette Gómér bat Divlájimot, akitől nemsokára három gyereke született! Azután szólt Isten Hóséához: „ Végy példát Mózes mesteredtől, aki miután beszéltem hozzá, különváltan élt feleségétől. Küld el az asszonyt!” Erre mondta Hóséá: „Világ Ura! Gyermekeim vannak tőle….nem küldhetem el az asszonyt!” Ekkor szemrehányást tett neki az Örökkévaló: „Te akinek kétes erkölcsű nő a felesége….Te akinek gyermekei mind kurafiak…..és azt sem tudod, hogy tieid ők vagy sem,… te mondod, hogy nem tudod elküldeni feleségedet! …És ÉN, akinek Izrael fiai kiválasztottjaim, Ábrahám Izsák és Jákob gyermekei….nekem mondod, hogy cseréljem fel őket más néppel!” Hóséá látva Isten haragját, kegyelemért kezdett könyörögni az Örökkévalóhoz! Mondta neki az Örökkévaló: „Ahelyett, hogy magadért könyörögsz, számukra, népem számára kérj kegyelmet !” Erre kegyelemért esedezett Hóséá népéért….és Isten elhárította a rossz végzetet Izrael felől….!” (Jalkut Simeoni, Hóséá) Erre vonatkozik Dávid király:
„Hát hol van Isten az Örökkévalón kívül, hol van oltalomnak szirtje a mi Istenünkön kívül?” (II. Sám 22/32)
