Gyerekekkel a Szukkot a csupa móka és kaland, hiszen a sátor építhető, díszíthető, hívhatunk vendégeket, vendégeskedhetünk mások sátraiban.
A rabbinövendék, a farmer és a kaliforniai etrog
“Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat.”
Az árbát háminim, azaz a szukkoti csokor négy eleme a pálma, a mirtusz, a fűzfaág és a hagyomány szerint az etrog, más néven a citron. Vastag héjú citrusféle, mely egész évben terem. Nem csak a gyümölcs, a fa fiatal levele is fogyasztható, jótékony hatású. Latin neve Citrus Medica Etrog. A termés lehet zöldes, élénksárga, valamint narancsos színű is, illata citrusos, íze savanykás. A kóser etrog termesztésére a zsidók évezredeken át nagy gondot fordítottak, ügyelve arra, hogy ne keveredjen más, esetleg jobban termő citrus fajtákkal. A szukkoti etrog csak szabályos alakú, hibátlan gyümölcs lehet, melyet egyenként csomagolva szállítanak a termőhelyről mindenhova, ahol zsidók élnek.
Kóser etrog Izraelben, Marokkóban és Olaszországban terem, kóser felügyelet alatt ültetik, gondozzák és szüretelik.
Negyven évvel ezelőtt, az amerikai zsidók is ezekről a helyekről hozatták maguknak az etrogot. Nem is lett volna ezzel semmi gond, ám a szigorú szabályok ennek a gyümölcsnek a behozatalára is vonatkoztak. Minden egyes becsomagolt etrogot át kellet néznie az élelmiszer felügyeletnek, hogy ne kerüljön be valamilyen betegség az országba. Az ilyen átnézésekkor az etrog sérülhetett, letörhetett róla a pitam, a virágzásból maradt kis csonk. (szedés után letört pitammal az etrog már nem kóser) Hogy ne sérüljenek az etrogok, nagy óvatossággal kellett kezelni őket, ezért néhány jesivában tanuló fiatal végezte a ki és az újra csomagolást a törvény embereivel. Egyikük egy fiatal rabbinövendék volt, akit Yisroel Weisbergernek hívtak. Arra gondolt, hogy ha sikerülne Amerikában etrogot termeszteni, akkor ezt a fárasztó és hosszadalmas procedúrát akár ki is lehetne hagyni. Ehhez kellett találnia egy vállalkozó kedvű citrustermelőt, akinek van tapasztalata és a földje is alkalmas. Szerencsére a nyolcvanas években már volt telefon, így felcsapta a sárga könyvet, kikereste a termelők számait és szépen felhívta őket. Így jutott el egy kaliforniai farmerhez, Kirckpatrick úrhoz, akinek már a nagyapja is citromot termelt a San Joaquin Völgyben. A farmer, aki mindent tudott a citrusok termeléséről, először csodálkozott a kérdésen, hírből ismerte a citront és tudta, hogy nagyon nehéz az ősi gyümölcsöt annak rendje és módja szerint termelni. Yisroel elutazott a völgybe és elmondta Kirckpatrick úrnak, hogy a zsidóknak mennyit jelent az etrog, hogy Szukkot ünnepének az egyik legfontosabb kelléke. A farmer végül beleegyezett és megkezdték a közös munkát. Hoztak kóser magokat Izraelből és felügyelet alatt elültették az első ötvenkét fát, melyek szépen lassan növekedni kezdtek. Pár évvel később hívtak egy szakértőt Izraelből, aki hasznos tanácsokkal látta el az ott dolgozókat, akik már tudták, hogy kimondottan kihívás szép, egészséges gyümölcsöket termeszteni a makacs kis fákon, melyek még tüskékkel is védelmezik a termésüket.
Eljött a smita év, amikor Izrael terményeit nem fogyasztják a zsidók, így máshonnan kellett beszerezni az évi rendes etrog szállítmányt. Ekkor Weisberger megkérte a sógorát, aki etrogokat árult, hogy próbálja ki a helyi termésű gyümölcsöt. A próba annyira jól sikerült, hogy mára a sógor át is vette az etrog üzletet. Azóta Kirckpatrick úr a farmján már hét hektáron négy fajta etrogot termel és egész jól megtanult jiddisül.
(Kirckpatrick család és Yaakov Rothberg, goldrushcam.com)