A nyugodtság, a jóság, a szeretet képviselője volt. Megfontolt, de szenvedélyes. Hit és tudás nála kéz a kézben járt. Széchenyi-díjas tudós, vallástörténész, egyetemi tanár, egykori országos főrabbi. Ma 100 éve, 1922. október 13-án született Prof. Dr. Schweitzer József. Rá emlékezünk.
Veszprémben látta meg a napvilágot, két évvel a zsidóságot diszkrimináló első törvény, a numerus clausus után. Anyai nagyapja Hoffer Ármin nagytekintélyű rabbi volt, édesapja jogász. Édesanyját tragikusan korán elveszítette.
Iskoláit Budapesten kezdte meg, 1940-ben a Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában érettségizett, de tanulmányait félbetörte a vészkorszak: munkaszolgálatra kényszerítették, majd Budapesten bujkált. A felszabadulás után 1947-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett bölcsészdoktori diplomát, ezzel párhuzamosan nagyapja nyomdokait követve tanulmányait a nagy múltú Rabbiszemináriumban folytatta, ahol 1947-ben avatták rabbivá.
Rabbinikus működését Pécsett kezdte meg, ahol évtizedeket töltött 1948 és 1981 között, majd Budapesten előbb a Vasvári Pál utcai zsinagóga, később a Hegedűs Gyula utcai közösség főrabbija volt. Utóbbiban a Talmud-Tóra oktatás újjászervezője lett.
1981-1985 között budapesti főrabbi, 1985-től a Rabbiképző Intézet igazgatója és a Rabbiképző zsinagógájának főrabbija volt 1997-ig. Ezzel egyidejűleg betöltötte az Országos Főrabbi hivatalt is.
Tudományos munkássága kiterjedt a magyarországi zsidó közösségek történelmének, a zsidó teológia és a zsidó Szentírástudomány területeire. Számos vallástudományi és történelmi könyvnek, könyvsorozatnak volt szerzője és szerkesztője.
Kiemelkedő érdeme volt a II. világháború utáni magyar zsidóság vallási és kulturális életének újraindításában. Jelentős szerepet töltött be mind a hazai, mind a nemzetközi közéletben, és a vallásközi párbeszéd kimagasló képviselője volt. Több hazai és külföldi egyetem avatta díszdoktorává. Bárhol is adott elő, hallgatósága itta szavait.
Személye a magyar neológ rabbi ideálját testesítette meg. Mindenki szerette, és mindenkit szeretett. Közvetlensége, barátságossága, mosolya, kedvessége elérte zsidó és nem zsidó társainkat egyaránt. Példát adott elénk emberségből, szelídségből, ismeretből. Mérhetetlen jóságából, alázatából és tudásából évtizedeken át merítettünk és meríteni fogunk még sokáig…
Zichrono livráchá! Emlékéből fakadjon áldás!